Nem érne két bejegyzést a személye - bár a Nap-keltében ma is téma lesz; hiába, Orbán és Gyurcsány naftalinban pihen, ebből meg még lehet egy jó kis antiszemitizmus-balhé, mintha súlya lenne. De mivel sokan nem értették, milyen titkos féreg foga rágja Morvai Krisztina agyát, íme az előzmény tömören és szárazon. Na jó, rövid szafttal.

Morvai az ENSZ nőjogi bizottságának, a CEDAW-nak volt a tagja. Gondolom, sokat hallott már mindenki a CEDAW-ról. Engem spec már az ENSZ említésétől is rezgetni kezd az ideg.

Hősnőnk e minőségében jó mélyen beleásta magát a palesztin nők elleni diszkrimináció problematikájába; ami egyébként abszolút jófejség. Palesztin nőként élni ugyanis nyilvánvalóan a világ egyik legszarabb élethelyzete: eleve a muszlim világban nőnek lenni, az többnyire szopás. Olyannyira, hogy a CEDAW illetékességét számos iszlám ország csak fenntartásokkal fogadja el, ugyanis a sariával nehezen egyeztethető össze, hogy a nő kiálljon a tévébe, és visszapofázzon a férfiaknak, mint például Morvai Krisztina.

Morvai Krisztina betegségét én nem tudom gyógyítani. Kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét, de ha a benzinkutastól kapna pár emberi szót, az is segítene talán.

A szokásos, ócskán kódolt antiszemita ostobaság még egyszer; ezrével olvastam és hallottam ilyeneket, még csak nem is új. Azért nézze meg, aki akarja, benne lett a tévében, mint a Csámpás Jani, meg a proligyerek, aki megette a rovart az ertéelklubon. Előre szólok, hogy Bánóék sincsenek a topon, sőt riporter nincs is a stúdióban egy darab se. A legundorítóbb rész ellenben az, amikor Morvai Bánót vádolja zsidózással.

A vita egyébként abból kerekedett, hogy szegény asszony - aki egyébként úgy primitívezik, hogy közben egyedül a CSUPA NAGYBETŰS ÍRÁST ismeri édes anyanyelvünk stilisztikai eszköztárából - azt írta valami nyugdíjas komcsinak a Népszavába, hogy Magyarország területén belül jelenleg MAGUNKFAJTÁK és MAGUKFAJTÁK találhatók, mármint az ő szemszögéből, és utóbbiaknak nem egy hazájuk van, amiért is előbbiek most már cselekedni fognak, mert nekik meg csak ez az egy van, és ne vegye el tőlük az olyan, akinek már van másik. Hazája.

Mondom, még kódolásnak is szar. Gyengébb Csurkánál, sokkal. Hej, azok a frenetikus kilincsorrúzások!

Kóka János tehát elérte, hogy most már ne a megcsonkított szárnyvonalak miatt kinyúvadó magyar falu jusson róla eszünkbe, hanem ahogy nézi a hógolyózó gyerekeket gombóccal a torkában. Nem baj, az utóbbi még mindig kisebb hülyeség. Viszont van jó hír is a vasútbarátoknak, akik bár többségükben megértik, mégis sajnálják a járhatatlan Bzmot-vonalak megszüntetését, merő romantikából. Nagy dolog van készülőben a Börzsönyben.

Igaz, nem annyira Kókának, mint az ügyesen elnyert uniós pénzeknek köszönhető, hogy feltámad a szobi kisvasút, s így a középhatótávolságú jövőben megvalósulhat a nagybörzsönyi és a szobi vonal összekötése. Ennél jobb helyre nem is kerülhetne a pénz, ha kisvasútra akarunk költeni.

Hát nézd, édes öregem, Janikám. Dzsoni. Merhogy nyilván tegeződünk is, ha már a Szuláksóban elsírtad nekem a szerelmi szálat, meg azt, ahogy a csámpát legyőzted.

Fonák egy figura vagy te, hallod. Részemről elnézegetnélek még egy darabig a magyar politikában, ugyanis ott eddig szinte nem szerepelt olyan ember, aki legalább nagyjából érti a kapitalizmust, és ezt nem is szégyelli. Ha netán SZDSZ-elnök leszel, és ennek eredményeképp létrejön egy párt, ami akár választás előtt is elmondja, hogy nem lesz kolbászból a kerítés sohase, az se baj éppen.

Meg kell jeleníteni a magyar politikában a parvenü vállalkozót, a susiból épp kikupálódott, ferde tekintetű üzletembert. A kissé simlis újgazdagot, aki azért alapvetően nem rosszindulatú ember, családban meg a barátainak kenyérre lehet kenni. Jimmy is érzelmes arc volt, ismertem, nézte ő is a kertben a hógolyózó srácokat, és folyt a könnye. Pedig közéjük is lövethetett volna. Mit keresnek a kertjében, különben is?

Te képviselsz valamit, Janikám, vazze.

Figyi-figyi! Stukke'ed van? Kee'?

Egyébként ennek a fajta embernek is vannak erényei, például az, hogy már megismerkedett a profit és a gazdaságosság fogalmával. Másokkal ellentétben. Magyarország ugyanis oly mértékben nem érti ezt a kapitalizmust, fel egészen a köztársasági elnökig, hogy e téren ti vagytok a mi legjobbjaink. A zöldséges és a nepper. Az olyanok, mint te, Dzsoni.

Na most az, pajti, hogy ebben a susimelegítős vállalkozói szférában te nem tanultál meg másokkal kommunikálni, tulajdonképp természetes. E’ van nézve. Kitől tanultál volna? Nem a raccsolásról beszélek, mert az direkt jól jön az SZDSZ-ben, hanem arról, ahogy megmondod a hülye prolinak, hogy pénzügyi analfabéta. Sőt lecsapolásra ítélt mocsári béka.

Analfabéka.

Izrael leatombombázza Iránt! Már leszerelték a fitymát a zsidó atombombáról, szörcsög a nukleáris péniszpumpa, népirtásra készül a cionfasiszta rezsim! A holokausztbiznisz bevételeiből, persze. Ütős szalagcímek, eladják a lapot. Atombombázni, az már valami, talán még Győzike kutyáját is megszorongatja a versenyben. Nézzünk kicsit bele a kártyákba.

A célpont (elsősorban) a natanzi urándúsító bázis Iránban, amelyet több méter vasbeton, meg az arra ráhordott húsz méter föld, és az annak tetejébe ültetett büdöske nevű kerti virágok óvnak. Ekkora takaróba cseresznyemaggal nem lehet lyukat pöckölni, viszont Izrael kifejezetten szeretné, ha az a bázis nem működne. Hogy joggal vagy nem, és hogy egyáltalán van-e bármilyen katonai célja Iránnak, vagy csak a kisciciák menhelyét szeretnék atomenergiával fűteni - ezt a vitát itt és most ne kezdjük el.

1981-ben az izraeliek az iraki Osirak reaktort szerették volna leállítani, és meg is tették, bombázás keretében. Pont ezért került Natanz tetejére az a komoly páncélzat.

Rakják már a pokol tüzét, fortyog a végítélet, huj-huj. Sok példányban, különböző variánsokban kaptam meg ezt a levelet; egyes polgártársak imákkal, mások válogatott - és súlyosan keresztényietlen - szitkokkal egészítették ki. A felháborodás tárgya az Isten fasza, illetve hogy arról szó esett. Bár nem szeretem a nyilvánvalót magyarázni, de türelmes és jóindulatú ember vagyok, ezért tartok egy felzárkóztató órát gyenge képességűeknek. Noha már egyszer megtettem.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim az Index Szerkesztőségében!

Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy nyissák meg fülüket és szívüket sokak felháborodása és panasza előtt! Van az újságjuknak egy munkatársa, főmunkatárs, aki az utóbbi néhány napban kritikán aluli írásait képes volt megjelentetni az Önök által működtetett internetes felületükön, Önök pedig még a blogjának is teret adtak.

Magyar állampolgárok széles rétegeinek vallási érzését mélyen sértő... lakosságának közel háromnegyede vallotta magát kereszténynek. Ez egy meghatározó erkölcsi erővel bíró számadat... Esetünkben ajánlanám a főhajtás nemes egyszerűséggel elismerő gesztusát!
[...]
Mint magyar keresztény... állampolgár azzal a követeléssel fordulok Önökhöz, hogy a fent említett tömeges felháborodást kiváltó, és esetleg ennek kiterjedésének lehetősége miatt távolítsák el Tóta W. Árpád nevű munkatársukat a szerkesztőségükből... emlékezzenek a Tilos Rádió esetére, ahol megtelt a Kinizsi utca elejétől végig, sok-sok Barangó által kiirtásra szánt kereszténnyel. Sokakon sárga keresztet is lehetett látni...

(Az iromány teljes terjedelmében megcsodálható itt, achtung, bibliaversek!)

Mindenekelőtt. Nem én, és nem az Index találta ki a Jézus fitymáját, az benne volt a csomagban eleve. Tetszettek volna eleve töketlennek kitalálni, mint a Mattel a Ken-babát!