Választások után pár napig téma, aztán fel-felröppen néha, de mindig elhal az aktualitások nyüzsgésében. Az állapot kevésbé alkalmas szalagcímnek, mint az esemény. Egy kordonbontás vagy egy zavargás, az breaking news. Hogy egyébként az egész magyar politika a lopásra épül, az csak a mélyben lappang. De nem független tőle a kordonbontás és a zavargás, amúgy.

Országgyűlési választás után néhány hónappal minden párt előreküld egy-egy másodvonalbeli kopóalkatrészt, aki bejelenti, hogy a kampányt szerencsére pont sikerült megúszni 385,99 millió forintból, így nem lépték túl a törvényben meghatározott keretet. Számlát, azt sajnos nem tudnak mindenről mutatni, különben is üzleti titok, meg a költségtérítésről sem kell.

Majtényi László szerint 2006-ban a két nagy párt minimum három-négymilliárd forintot költött kampányra. Én meg hét-hét és fél milliárdról tudok. Honnan? Hát annál megbízhatóbbak a forrásaim, mint hogy Szekeres Imre 385,99 milliót mondott. Egyébként meg üzleti titok, hogy honnan tudom, köcsögök, kuss van.

Tehát először is hazudnak, mint gép. Ennél is izgalmasabb viszont, hogy miképpen tettek szert arra a néhány milliárdra, mert hogy az állami pártfinanszírozásból nem, az hétszentség.

Lopták, kérem tisztelettel. Maguk tényleg azt hitték, hogy az a tehervonatnyi autópályapénz például mind a komonisták/fidesznyikek zsebébe vándorolt? Vagy hogy az önkormányzatoktól csak a polgármester meg a jegyző lop? Ugyan kérem. Van saját zsebre dolgozó korrupció, hogyisne volna. De a pártkassza se mellékes. Nem adják ám ingyen a plakáthelyet, se a főműsoridőt. Sőt – jó reggelt, Vietnam! – a Magyar Vizslát se egy civil szervezet adta ki az egyszázalékokból.

Ugyanaz az ábra, mint a képviselői fizetésekkel. A törvény, a köztársaság álszerényen alacsony összegeket határoz meg pártfinanszírozásként, aztán széttárja a karját: pótolják ki az urak, ahogy tudják. Azok meg nem tétováznak, megoldják. Tudja az egyik a másikáról, és fordítva, de mivel ebben mind sárosak, kitalálnak mást, amivel basztathatják egymást. Hogy azok kommunisták, emezek meg fasiszták, ez kúrta el, vagy az, és közben alapjáraton is, minden percben megy a lopás.

Mert másképp nem tud megélni egy párt; 386 millióból nem lehet választási kampányt csinálni, ennyit egy új üdítőre is el kell költeni. A kisnyugdíjas kiflit csen a közértből, a párt meg néhány milliárdot. Megélhetési válság, szociális bűnözés.

Ezek lopnak. Kedves szoci, a tieid is lopnak, tőled. Igen, a nagy Ő, a Reformer Állambölcs is lopott pénzből néz le rád a házfalról. Kedves fideszes: ők is lopnak. Bizony, a hajlíthatatlan erkölcskalapács, Aki Sosem Hazudott, az is lopott pénzből táncol. A tiedből. Kedves liberális… na jó, azok szinte nyíltan csinálják. Az MDF marad ki csak, mert annak nincs honnan lopni, és került pénz máshonnan.

Ettől még folytathatjuk a játékot, amelyben kikeressük a legkevésbé undorítót a csontkukacos dobozból, hogyne. Na de szeretni? lelkesedni? egymás torkát átharapni? Azt hagyjuk meg a menthetetlen debileknek.

Korrupció van minden rendszerben, de ez más. Ez itt a korrupciómeghajtású demokrácia. Sok mindenre jó ez is, csak egyre nem: morális alapú ugatásra. Ahhoz ne legyen pofája itt senkinek.