Nem múlhat el a hétvége homályzóna nélkül, és most épp van is aktuális anyag. Ufót láttak Chicagóban, az O'Hare repülőtéren. Az észlelés elég különleges, mint a 21. század minden egyes ufóészlelése.

A 21. század ufóészlelései triviális okból különlegesek. Afrikát és egyéb reménytelen helyeket leszámítva ma nem tud úgy összejönni öt ember se, hogy ne legyen velük legalább egy videokamera. Még az én mobilomban is van, pedig direkt igyekeztem kamera nélkülit választani. A 21. század ufóészlelései vagy nagyon jól dokumentáltak, vagy ki kell ezt váltaniuk valami mással, hogy a felszínen maradjanak. Az O'Hare-i ufó szalagcím lett világszerte.

Tehát ha egy egész reptéri személyzet lát ufót, akkor arról kell, hogy legyen fénykép. A chicagói ufóról azonban nem készült egy sem. Ciki. Amiről nincs kép, az nincs. Azt nem tudja bemutatni a tévé és a YouTube.

Ma este nyolckor az m2 leadja Leni Riefenstahl kitűnő filmjét, a Mélytengeri hangulatokat. Leni Riefenstahlt nem óceáni búvárfilmesként ismerjük, hanem mint Hitler doku-propagandistáját.

A doku-propaganda címerállata a mi korunkban Michael Moore, ez az igénytelen, hazug és primitív tuskó. Szimpla hazugságaihoz képest Riefenstahl filmjei épp csak egy csöppet manipulatívak.

Halacskás-korallos cuccot láttunk eleget, bár általában nem klasszikusokkal, hanem Jean-Michel Jarre-ral festik alá. Riefenstahl azonban ebben is kitűnőt alkotott. Én már láttam a filmet, véletlenül kapcsoltunk oda egyszer, aztán kénytelenek voltunk lebilincselve heverni egy órán át, anélkül, hogy tudtuk volna, mi ez. Később derült ki, hogy hiszen ez ugyanaz a Leni Riefenstahl, aki a rongyosra nézett Akarat diadalát rendezte.

A Mélytengeri hangulatok amolyan magyarázkodás Riefenstahl részéről. Ebből látszik, hogy ő valójában nem Hitlerért rajongott úgy, ahogy bárki rajongani kezd a filmjei hatása alatt. Hanem csak meglátta a szépet, a méltóságteljest, a félisteni fenséget az eszelősen ordítozó töppedt kisemberben és a csattogó zászlókban, ahogy aztán jóval később az óceáni élővilágban. A szimmetria, a dinamikus rend himnusza ez is, meg az is. Akkor még különben se tudhatta, mi az ábra. Amúgy meg dokfilmes volt, és tehet-e mást egy dokfilmes 1934-ben, mint hogy dokumentálja a világtörténelmet? Jókor volt jó helyen. Az óceán mélyén is. Nem politizálni kell vele, kedves barátaim, csak nézni és gyönyörködni.

Vagyonvizsgálat, hurrá! Na és a szőlőbányát miből vetted, nagyszájú gyerek?
A pártba férkőzött köztörvényes elemek elleni küzdelemről.

 

 

Folyik egy diskurzus a szerkesztőségben, hogy vajon az ekhós jövedelem számít-e a gázártámogatásnál. Mert ha nem, akkor lehet nekünk is gázártámogatásunk, mint a szegényeknek, és költhetjük az így megtakarított pénzt szórakoztató elektronikára és utazásra. Papíron ez nagyon is rendben van, nincs itt semmi susmus. Mondom, papíron. Papíron kívül viszont a gázártámogatást azoknak találták ki, akik egyébként nem tudják kifizetni, mert nincs annyi jövedelmük se alkalmazottként, se vállalkozásból, sehogy. De az is tök természetes, hogy ha az állam pénzt dobál szanaszét, azt azért elkapja a nagypolgár is, ha nem csapnak a cérnakesztyűs kezére. Igen, Kóka Jánosnak is jár a családi pótlék. És ez csak az egyik tünet. A Sulinet Expressz meg egy másik.

Nagyjából összefoglalja a kolléga cikke a programot, de a lényeg még ennél is rövidebb: joystick közpénzből. Az elkúrás állatorvosi lova.

Ahmadinezsád minden bizonnyal úgy gondolja, a holokauszt környékén kell megmarkolni a zsidók tökét. Az iráni elnök azt hiszi, a nyugati világ azért szimpatizál a zsidókkal - és nem például vele -, mert szegényeket ki akarták irtani.

Ezért aztán egymást követik a holokausztot kétségbe vonó húzásai. Szánalmas butaság mindegyik.

Kezdte a holokauszt-karikatúra-pályázattal, amivel a Mohamed-rajzokra akart válaszolni a félkegyelmű. Nem jött be: a zsidók nem kezdtek utcai őrjöngésbe, nem égettek zászlót, nem gyújtottak fel követséget. Csak a kontraszt rajzolódott ki, vastag tussal.

Aztán odacsődítette Teheránba a világ nácijait holokauszt-konferencia címén. Szépen mutatott a díszes társaságban. Madarat tolláról.

Most pedig azt sütötte ki az elnök úr főtanácsadója, hogy Adolf Hitler zsidó volt.

Nincs semmi ok a dínomdánomra meg hejehujára; nem zárult le és nem kezdődött el semmi. Ugyanazok az idióták vannak a színpadon idén is, mint akik tavaly. Lássuk 2006 utolsó belpolitikai pengeváltását szemléltetésül.

Tehát az a kiindulópont, hogy - észlelve a harmincéves vízágyúk csekély harcértékét, illetve azt, hogy Magyarország könnygázfogyasztásban beérte az érett nyugati demokráciákat - előirányzott a magyar kormány némi fejlesztést a rendőrségnek. Jobb későn, mint soha; de tegyük rögtön hozzá, ha tudjuk jól, hogy gázáremelés meg kapitalizmus következik, akkor akár előre is gondoskodhatnánk az oszlatásról.

Ez eddig olyasmi, amiről normális országban nincs különösebb vita, legfeljebb ha kiderül, hogy stráfkocsit vettek vízágyú helyett, és a miniszter felesége a beszállító. A kődobáló betegeket demokráciákban vízágyúval, könnygázzal és gumilövedékkel kezeljük, punktum.

Na de nem úgy van az, mert jön Kontrát Károly, a senkihelyettes, és közli, hogy a kormány háborúra készül az emberek ellen.

Az emberek ellen, úgy globál. Háborúra.