Kóka János tehát elérte, hogy most már ne a megcsonkított szárnyvonalak miatt kinyúvadó magyar falu jusson róla eszünkbe, hanem ahogy nézi a hógolyózó gyerekeket gombóccal a torkában. Nem baj, az utóbbi még mindig kisebb hülyeség. Viszont van jó hír is a vasútbarátoknak, akik bár többségükben megértik, mégis sajnálják a járhatatlan Bzmot-vonalak megszüntetését, merő romantikából. Nagy dolog van készülőben a Börzsönyben.

Igaz, nem annyira Kókának, mint az ügyesen elnyert uniós pénzeknek köszönhető, hogy feltámad a szobi kisvasút, s így a középhatótávolságú jövőben megvalósulhat a nagybörzsönyi és a szobi vonal összekötése. Ennél jobb helyre nem is kerülhetne a pénz, ha kisvasútra akarunk költeni.

A nagybörzsönyi kisvonat csuda aranyos, az útvonal szép, meghitt, andalító. Egy baj van csak vele, az, ami a keskeny nyomközű vonalak többségével: hogy a nagy büdös semmibe visz, az erdő közepére, és onnan vissza Nagybörzsönybe, ami egyébként egy zsákfalu egy zsákút végén. Ha ez a fejlesztés megvalósul, akkor viszont a falu nem lesz már zsák, a vonat alkalmassá válik a bambulás mellett a ráérős közlekedésre.

Szobon Mk48-asokkal indul az üzem, ami végül is megjárja, de tény, hogy a Nagybörzsönyben közlekedő C-50-esek (lásd a képen) aranyossági mutatója jóval magasabb mind megjelenésükre, mind brummogásukra nézve; remélem, nem selejtezik őket akkor sem, ha a két vonal összeér. Aztán majd nyilván kell gőzös is. A fölösleges szárnyvonalakat remekül kiváltja a busz országszerte, a vonatozás romantikáját pedig megőrzi a gyerekeknek és más elvarázsoltaknak az újra összehorgolt börzsönyi brumivasút. Épül-szépül az ország.