EP-választás, II. rész – SZDSZ és MDF

Mikor kiszívta már szegény csontom velőjét,
s arcához lankatag hajoltam én előrébb
egy csókot nyomni rá: nem láttam semmi mást,
csak izzadt bőrcsomót és tele rothadást.
Bezártam szemem nagy hideg borzadályban,
s amint az eleven fényre megint kitártam,
mellettem íme a hatalmas Báb helyett,
kiben a gonoszul gyűjtött vér lüktetett,
egy csontváz reszkető, kuszált roncsa maradt csak
oly hangot adva, mint csikorgó szélkakasnak
hangja, vagy egy vasas cégérnek rúd-nyakán,
melyet a szél cibál vad téli éjszakán.
Baudelaire: A vámpír metamorfózisa

Fontossági sorrendben a második az SZDSZ eredménye. Míg a Jobbik az árnyékvilágból masírozott be a létezésbe, az egykori rendszerváltó párt kilehelte a lelkét. Végleg, menthetetlenül.

Már az az opció sem él, hogy összebútorozzanak az MDF-fel, és a józan ész, a racionalitás és a kapitalizmus nevében indítsanak közös listát. Dávid Ibolya hülye lenne a lepraszagú nevet – SZDSZ – magára venni.  Magabiztos felülnézetből tekinthet rájuk, és legfeljebb egyes átszivárgó szakemberek befogadását fontolja meg. Azt viszont jól teszi, az MDF-et a Jobbiknál is súlyosabban szorítja a káderhiány, elkél ott néhány ember, aki legalább egy bélyegzőt képes kezelni anélkül, hogy halálra sebezné magát.

A két kispárt élethalálharca legkésőbb a koalíció felbomlásával elkezdődött, nyilvánvaló volt, hogy csak egy maradhat. Ugyanarra a szegmensre hajtottak, és amikor a Reformszövetség letett egy épeszűnek tűnő programot, mindketten nekifutásból magukévá tették. Dávid Ibolya gyorsabban és okosabban lépett, Bokros Lajos kitűnő kabalaállat annak, aki a fiskális konzervatív rétegnek játszik. Ennyi tempóelőny elég volt a matthoz.

EP-választás, I. rész - Jobbik

Győzött a Jobbik. A harmadik helyhez nekik kellett a legmélyebbről, a legnagyobbat ugrani. A nemlétezésből most végre megszülettek, keserves munkával törték át a kirekesztettség és a megvetés falát. Most már nem úgy fognak megjelenni a médiában, hogy filozófusok és pártszóvivők fitymálják őket a tévében, hanem kénytelen lesz a nagypofájú riporter odajárulni elibük, és megkérdezni annak rendje-módja szerint, mi a fasiszta úr véleménye.

Minden bizonnyal megváltották a jegyüket a magyar országgyűlésbe – az EP-t nyilván leszarják –, a Jobbikra adott szavazat bizonyítottan nem vész el. A tisztelt fasiszta urak beülhetnek a kuratóriumokba és bizottságokba, és ott aztán már nemcsak beszélhetnek és uszíthatnak, hanem cselekedhetnek is. Az EP-eredmény meggyőzi az eddig vacillálókat és szégyenkezőket is: ez a párt bizonyítottan létezik, a témái és szövegei nyíltan vállalhatók. Nem ciki. Hurrá, lehet cigányozni és zsidózni. Ebből az erősödésből aztán lehet még koalíciós kényszer is, amitől Orbánnak az orrában is feláll a szőr. Torgyán visszatért popritmusban, és veszélyesebb, mint valaha. Megint kinéz egy rettenetes házasság. Már megint felcsináltak egy tenyeres-talpas jetilányt.

Azt mondtam volna, fasiszta? Igen, konyhanyelven ez nagyjából leírja a Jobbik jelen pozícióját: nem demokrata, nem liberális, de nem is náci, hanem valahol a kettő között. Fő feladatuk most pontosítani, hol is.

Seres Mária ötszázezer aláírást szedett össze a képviselői költségtérítésről szóló népszavazáshoz. Az azért már koppan, amikor az asztalra csapják: ennyit a szociális népszavazásnak se kalapoztak, pedig az aztán... szociális volt. Még súlyosabban koppan attól, hogy nem egy országos polipszervezet gyűjtötte, csak egy magánszemély, még ha nyilván nem is egyedül.

A költségtérítés nemcsak nálunk kurrens téma: Britannia elitje éppen azon töpreng, hogyan másszon ki a szarból, miután lebuktak. Igaz, ott nem kellett ehhez népszavazni, elég volt a sajtó. A politikai osztály egyetemesen korrupt – ez a felfedezés szomorítja a briteket manapság, és persze ettől erősödnek a szélsőségek, csattognak a bakancsok. A brit politikusok is csalnak és hazudnak, viszont nem hülyék, ezért igyekeznek a népharagnak elébe menni, és beleállni az establishment-ellenes hullámba.

Ősténytan

Nálunk a költségtérítések mellé van egy még súlyosabb, közismert, minden egyes pártra, képviselőre és önkormányzatra árnyékot vető, de ugyanúgy az álszerénységből eredő probléma, a pártfinanszírozásé. Ezek lopnak, nem vitatéma, nem tagadható, tudományosan bizonyított, úgynevezett őstény.

Mindig csak tétova szavakig jutottak: volt itt tisztasági csomag, sőt Gyurcsány népszavaztatási szándékot is lebegtetett. Aztán ezt a témát valaki minden alkalommal zsebrevágja, és eloldalog vele. Tegnap még az asztalon volt, másnapra lába kélt. Ha kérdezik, ki vitte haza, kussolnak nagyokat. Hiszen tudjuk: ezek lopnak. Maguk közt lezsírozták a disznók, hogy mégsem jó ötlet a tisztaság.

Erre találták ki a népszavazást. Nem arra, hogy az egyik klikk így szerezzen gólokat a másik ellen, hanem hogy amikor valamely átok igen nyomasztja az embereket, és az a parlamentben - kartellezés miatt - sehogy se bír szóba kerülni, akkor maga a nép tűzhesse napirendre. Szöveges feladat: ha egy képviselő egy hónap alatt a fizetése többszörösét szerzi koszos forrásból, akkor melyik képviselő fogja megszavazni a koszos forrás betömését? Amelyiket rákényszerítjük, az.

Magyarország nem keresztény ország, de a rendszerváltás óta – a két forradalmi ünnepet és a tűzijátékosat kivéve – a pirosbetűsök az egyházi hagyomány szerint alakulnak: karácsony, húsvét, pünkösd. Az első kettő nem okoz zavart, a keresztények megülik a maguk rítusa szerint, a többieknek viszont rendelkezésükre áll a világi olvasat; karácsonyt és húsvétot ünnepelni az is tud, aki nem tanult hittant. Kell venni ajándékot, illetve sonkát, oszt kész is az ünnep, túl vagyunk rajta, hálistennek. No, akkor zabáljunk.

De mit kéne enni pünkösdre? Sőt, mit kell venni pünkösdre? Egyáltalán milyen hülye szó ez? Húsvét a húsvétel napja, ez tiszta. De pünkösd? Mit pünköljek?

Ennek sajnos nincs aktuálisan élő szekuláris hagyománya. Volt egy csomó népszokás, de azok kihaltnak tekinthetők, nem közvetít májusfaállítást a tévé. Maga az egyházi apropó eleve zavaros, még az hagyján, hogy megszületett és feltámadt, de a szentlélek kavarását a vallástalanok nem tudják követni, és nem is akarják.

Az előző rész tartalmából: a kétharmad igenis elérhető, sőt Pécsett el is lett érve, illetve a kétharmad nem egyenlő az atombombával, mert hasznosan is lehet forgatni. Mellesleg az atombombával is csodás dolgokat lehet megvalósítani, az egyik a gombafelhő, a másik meg a béke.

Érdemes viszont, mielőtt a mellény hétmérföldesre nőne, közelebbről szemügyre venni ezt a kétharmadot. Ilyen eredmények mellett a beteg esetleg azt képzeli, hogy nemcsak a parlamentben, hanem az egész országban ekkoranagy támogatottsága van, sőt az égben is. Ettől elbízza magát, magaviselete és szorgalma romlik, káros szokásokat vesz föl, rossz társaságba keveredik. Elnöktől a mezei drukkerig azonosítják magukat a nemzettel, és ezen az alapon hülyének néznek mindenkit, aki nem egyháztag. Sőt, még meg is sértődnek. Ezen aztán nemhogy a kétharmadot, hanem a győzelmet is el lehet bukni, mivel az agresszív köcsögöket kevesen szeretik.

Nem maradt már más fegyverük, csak a félelem. Az pedig egyben rossz tanácsadó is.

A legfélelmetesebb természetesen a fasizmus, a konkrét nácik rohamcsapatai, az utcai harcok, a pogromok. Ezt a veszélyt a Jobbik parlamentbe jutása testesíti meg, nem egészen világos, milyen összefüggések szerint, kormányalakításra ugyanis nincs esélye, legfeljebb ugathatnak a parlamentben, amit meg nem kötelező nézni.

A baloldal hol kimondva, hol kimondatlanul feltételezi, hogy létrejöhet egy Fidesz-Jobbik koalíció, és tulajdonképp ezt nem lehet kizárni: Torgyánnal már bebizonyította a Fidesz, hogy nem finnyásak, ha egyszer muszáj kormányt alakítani. Nyilván nem lennének boldogok tőle, de ha Fico maga mellé vehette a Jobbiknál sokkal súlyosabban beteg Slotát, és ezért nem állt belé az európai értelemben vett istennyila, akkor ezt meg lehet lépni szükség esetén.

A vicc, hogy ha ezt akarjuk elkerülni, akkor a lehető leglogikátlanabb lépés lenne az MSZP-re szavazni. Fidesz-Jobbik koalíció akkor állhat elő, ha a többséghez (vagy a kétharmadhoz) nem elég a Fidesz önmagában. Ezt leginkább az idézheti elő, ha túl sokan szavaznak az MSZP-re, velük ugyanis még annyira sem köthet szövetséget a Fidesz, mint a Jobbikkal. Szóval aki a szélsőjobbot szeretné kormányon kívül látni, az jobban teszi, ha a Fideszt erősíti.

Igen ám, de az is ijesztő!