Mivel a gyerek lelkileg vashiányos, viszonylag gyakran kell őt gépek közelébe vinni; az mindegy neki, hogy mozdony, autó vagy hajó, csak nehéz gép legyen. Erre szerencsére sok lehetőség van a kisvasúttól a múzeumon át a veteránautó-kiállításig, csak azt sajnáljuk, hogy katonai díszszemle már nincsen. Viszont ezeken a helyeken rendre szembesülnöm kell egy baljós kórsággal, ami egyébként világszerte fertőz. A pohár az Oldtimer Show-n telt be, ahol a betegek száma meghaladta az elviselhetőt, de láttam őket az állatkertben, a gyermekvasúton, és ott vannak a tévében is, amikor Obama beiktatási beszédét vagy a cunamit közvetítik. Üres tekintetű zombik, csontkezükben fényképezőgép.

Míg a kisgyerek a kiállításon effektíve megnézi a százéves autókat, addig a fertőzöttek nem nézik meg, hanem lefotózzák. A kisgyerekre rá kell szólni, hogy ne tekerje le a Rollsról az angyalt, a beteg felnőttnek viszont már eszébe sem jut hozzáérni, térben érzékelni, átélni az egyidejűséget és a tárgy jelenlétét. Ő azon van inkább, hogy lefényképezze elölről és hátulról, aztán rohan a következőhöz, és azt is. Egyik autótól átlépnek a másik elé, a gépet le sem eresztik, kattintanak, és mennek tovább. És nem ez a munkájuk, mert azokat messziről fel lehet ismerni: aki professzionális fotós, az nem automata turistagéppel, pláne nem mobillal dolgozik.

Mi az istenért csináljátok ezt, ti hülyék?!

„Hát tudd meg, ez az ember feltalálta a halandzsanyelvet. Értelmetlen szavakat kever bele a mondatba, és amikor az ember félig megőrült, hogy nem érti, öt koronát kér kölcsön.”

Karinthy: Halandzsa

Lesz bevásárlóközpont, nyugtatta meg Vona Gábor azokat, akik a Jobbik előretörésétől valamilyen helyrehozhatatlan, esetleg kényelmetlenséggel járó felfordulást vártak, a konzumidiotizmusuk sérelmét, például azt, hogy nem lesz Tesco. Lesz Tesco, csak nem úgy fogják hívni, hanem Turulnak. Valószínűleg lesz pornócsatorna is, csak nem Private Gold lesz a neve, hanem Emese Álma.

A pártelnök ennél többet nem árult el, de ilyen távlatos nemzetvezetőktől bőven elég is, ha kijelölik a célt. Tehát egy Turul nevű hipermarketet kell előteremteni, bármilyen módszerrel. (Igaz, Vona ezt "plázának" nevezi, de nem baj, attól még tudhatja, hogy kell egy ilyet működtetni.) Ezért fog a Jobbik munkálkodni kormányon vagy ellenzékben, kiköti a költségvetés vagy a kétharmadosok megszavazásánál, hogy cserébe a kormány csinálja meg. Ki lehet találni, mire készülnek.

Ott voltam, ahol lennem kellett, azt tettem, amit tennem kellett. Szerencsére az írás megmarad, így nem kell ugyanazt még egyszer legyártani.

1. A felfordulás
Egy másik ünnep óhajtása
A tehetetlen halott
Szofi a vérzivatarban
2. A harc gyümölcse
Élt, él, élni fog
A sajtos pogi ára
Háromszor tagadsz meg engem

- Nézze, ha maga nem akarja, akkor én nem tudok segíteni – így noszogatta Gyurcsok József szkeptikusabb betegeit, és egyebet én se tudok mondani. A távgyógyításba ennyi fér bele.

Amikor azt írtam alig egy hete, hogy Molnár Oszkárt azért kell kirúgni, hogy a többi potenciális ünneprontó befogja a mocskos száját, akkor azt úgy gondoltam, hogy egy-két hónap múlva megint elhangzik valami félreérthető, ciki mondat, aztán a választásokig még egy-két óvatos zsidózás, és ez pont elég kellemetlen a leendő kormánypártnak. Ehhez képest azóta ütemesen potyognak a csontvázharcosok, egymás után.

Hajóágyú újratöltve

Molnár például, amennyi esze van, konkrétan bátorításnak vette, hogy a gumikalapácsozás meg a magyart tanuló zsidógyerek-légió után nem kapott két pofont. Biztos kézzel nyúl a jobboldal neuralgikus peremvidékéhez, és tovább piszkálja a nagyfeszültséget, azzal a baltával, ami az agya helyén van.

Az még nem volna különösebb skandallum, hogy nem rajong az unióért, az euroszkepticizmusnak vannak köztiszteletben álló és alaposan érvelő képviselői, az egy legitim álláspont. Viszont amint buta emberek kezdik előadni, azonnal átcsúszik a vállalhatatlanba. Orbán tudta ezt szépen lebegtetni - "odakint is van élet" -, valószínűleg azért, mert ő egyáltalán nem akar kilépni az unióból, a célnak megfelel egy ráutaló félmondat. A jobbszárny viszont bepattintotta hézag nélkül az Európa-ellenességet is a szerepjáték-szabálykönyvébe, és a vulgáris euroszkepticizmus húzza maga után a többi szemetet. Náluk az szorosan összefügg a magyarul tanuló, megszállásra edző izraeli gyerekekkel, a cionista tőkével, a cigányozással, a kommunistasággal és természetesen a forradalom akarásával.

Abban a szerencsében volt részem, hogy élhettem a Kádár-rendszerben. Ennek annyi előnye mindenképpen van, hogy láttam valami egészen mást, és be tudok róla számolni. Igaz, hogy 13 éves voltam a rendszerváltáskor, viszont négyéves korom óta olvasok újságot.

Háromféle lap kerülhetett otthon a kezembe rendszeresen – a heti könyvtár-tripet leszámítva –: a Népszabadság, a Ludas Matyi és a Kertészet és Szőlészet. A Népszabadság és a Kertészet és Szőlészet köszöni, túlélt, hagyományaiknak van örököse. A Ludas Matyi viszont szőrén-szálán eltűnt. Nemcsak a márka, hanem a műfaj is. Az egykor hatalmas humorlapra csak egy értékmentő antikvár blogot tudok linkelni.

Ez egy jókedvű ország volt akkoriban, illetve sok minden szar volt, de szokás volt ezen nevetni is, nem pedig kizárólag kurvaanyáztak az emberek. A legvidámabb barakk közhely, csakhogy ennek voltak konkrét jelei és megjelenési formái. Sőt volt emögött stratégia.

Az eltűnt idő nyomában

Van ma Magyarországon vicclap? A Hócipő? Az vicces? Na akkor lehet elkattintani.

A Hócipő nem vicces. Ma már pont úgy nem vicces, mint az Antall-kormány alatt újragründolt, kormánypárti Ludas Matyi nem volt az. A magyar humor szétdiffundált a a közbeszédben, és ami megmaradt belőle, az inkább vicsorog és gyűlöl, mint mosolyog és mulat. Van politikai humornak nevezett mesterség (Heti Hetes, Magyar Hírlap-karikatúrák, Fábry), de ezeknél a poénforrás főleg az, hogy adott a gyűlöletes ellenség, és figyi, most odamegyek, és seggberúgom. Aztán kiröhögjük, mert amúgy is utáljuk régóta. Aki magyar, velünk röhög. Körülbelül ez a fajta háborús börleszk alkotja azt a kultúrát, ami minden magyarnak látható.

A tömegpártnak az az átka, hogy rettentő darab szarok tapadnak rá, ahogy gurulgat az emberek között ide-oda. Előnye viszont, hogy ha a szart leverjük róla, akkor se lesz sokkal kisebb.

Adott egy ostoba ember, aki ostobaságokat nyilatkozgat, a jelek szerint nem kivételesen, hanem életvitelszerűen. Hülyeségei se nem szórakoztatók, se nem meglepők, szoros illesztéssel passzolnak a magyar jobboldal ocsmányabbik arcába, amit jól ismerünk.

A magyar jobboldalnak ez az arca mindig létezett, gyorsan összerakták ezt a patinás arckifejezést a rendszerváltás után. Megvolt már akkor is, amikor az MDF-kormány köztévéjében, Stefka István és Pálfy G. értő felvezetésével, tetűhintás-kalapos zsidók csetlés-botlása volt a humorforrás. Rasszista tökkelütöttek rendre felbukkannak a jobboldali mozgalmakban, ez ugyanolyan adottság, mint a magyar baloldalnál az emblematikus kommunisták. Kivéve, hogy utóbbiak azért csak kihalnak pár évtizeden belül, a rasszizmus viszont újratermelődik.

Nem végzetes probléma ez, csak kezelni kell. Mégpedig úgy, hogy amikor Kukalakó Oszkár felböffen, akkor Oszkárt a kukájával együtt lerúgjuk a szekérről. Büdös is, ciki is, fertőzéseket terjeszt.