Nemzeti ünnepek alkalmával általában ugyanott találom magam, mint pünkösdkor, vagyis hogy tudok a munkaszünetről, de hogy mire fel van az egész, azt nem egészen értem. A két forradalmi ünnepet simán csak ellenzem, de augusztus 20-ról aztán végképp lövésem sincs. De nem vagyok ezzel egyedül. Ez egy különleges nap, mert izé. Mert akkor van a tűzijáték.
Hivatalosan az alkotmány ünnepe volt 1989 előtt, de ez akkor egy kicsit sem érdekelt, hanem kizárólag csak a tűzijáték. Akkoriban sem volt az alkotmányon semmi tisztelnivaló, ugye, ahogy most se. De ha meglesz jövő tavaszra az új, akkor visszanyerheti az ünnepelhetőségét.
Az alkotmányünnepből aztán István király napja lett, ami nem teljesen rossz tipp egyébként. Az államalapító végül is megérdemel egy emléknapot, fontos ember. De a tűzijátékot mégsem überelte, amire elég erős bizonyíték, hogy arra milliók mennek ki, a Szent Jobb-körmenetre meg jóval kevesebben. Meg hát István királyról azért tudunk egy-két dolgot a rockoperából.
Volt még az Új Kenyér, aranyos próbálkozás végül is, de hát reménytelen szegény, új kenyér attól van, hogy megvesszük a boltban, nem pedig az aratástól meg a sütéstől. Abból se lesz soha közös élmény, az agrárország odavan.
Et circenses
A közmédia - és mögötte szordínóval a kormány - most az Összefogás Napjának hirdeti az idei augusztus húszt, mégpedig abból az apropóból, hogy példátlan tömegek ajánlották fel Facebookon a tűzijátékpénzt az árvízkárosultaknak, és ez milyen szép. Igaz, hogy a tűzijátékot megrendezik, de szerényebben, és akkor több jut kármentésre. Továbbá lehet adakozni, ha annyira segíthetnékje van a polgártársnak, és kattingatásnál többre is képes. Ez egyébként ügyes húzás, hoztam is meg nem is. De jogos, mert maga az eredeti felvetés is ilyen volt, totális aránytévesztés. És még egy kis ideológiát is sikerült belőle kifacsarni amellett, hogy a valódi értelme, vagyis a rakétázás megmaradt. Az összefogás helyes dolog, főleg amíg nem kötelező, meg amíg lehet helyette vagy mellette örülni magának a tűzijátéknak.
Az ünneppolitika kedves eszköze minden hosszabb távra tervező kormánynak, már ha van valami víziójuk. Valószínű, hogy az összefogósdi (ha megmarad) jobban fog teljesíteni, mint a komcsik alkotmány-propagandája. Az egyáltalán nem baj, ha van egy efféle látványos vizuálbuli, ahol az adakozás a másik főtéma, és lehet tömni a perselyt. De ahhoz a tűzijáték is kell, ellentétben a neten ájtatoskodó kispolgárok elképzelésével. Hiszen az maga is az összefogás jelképe: egy ember nem tudná kifizetni azt a sok rakétát, de együtt vehetünk magunknak ilyet. Kitűnő alkalom arra, hogy a gyereknek még vegyünk mellé egy vattacukrot, a szerencsétleneknek meg takarót. Apropója pedig tökmindegy, a látványosság eladja a partit. Az angol Guy Fawkes-bulinak például az az eredete, hogy akkor próbálták felrobbantani a parlamentet bizonyos terroristák. Ennyi elég a tűzijátékhoz.
Ezúttal a Fidesz-kormány messzebb látott a vaskalapja alól, mint a Facebook modern és tájékozott népe. Ez volna a dolga a kormányoknak úgy általában. Nyilván látják előre azt is, hogy a jól indított mém abban a pillanatban fog megsavanyodni, amint előállnak azzal a sandasággal, hogy az összefogás egyet jelent az ő támogatásukkal.
Az utolsó 100 komment: