Rendeletben határozná meg a kormány, mennyi az elvárható fizetésemelés a magánszektorban. Nincsen az embernél csodálatosabb. Olyan figurák, akik a cipőjüket is alig tudják bekötni, hirtelen arra vállalkoznak, hogy egy egész ország gazdaságát megtervezzék. Nem kell többé a vállalkozónak azon dilemmáznia, kinek mennyi béremelést adjon, mert ezt kiszámolja helyette a kormánya. Ők majd tudják, mennyi fizetést érdemel a fafaragó, a sofőr, a titkárnő és a pénztáros. A sokismeretlenes egyenletet, amit eddig a cég eredményéből, a várható forgalomból, a fejlesztésre vagy tartalékként félretett tőkéből kellett kiszámolni, megoldja az élcsapat. 

Amely élcsapat azért kényszerül erre a hajmeresztő mutatványra, mert már eddig is szánalmasan megbuktak tervezésből. Amit látunk, az egy hazugságspirál. Egy vakon tántorgó hógömböc. 

Kezdődött azzal a kampányígérettel, hogy az adócsökkentés mindenféle mellékhatás nélkül felpörgeti a gazdaságot. Az intézkedés bejelentésekor aztán újra elhangzott, hogy ennek nem lesznek vesztesei. Akiknek ez a dolguk, már akkor utánaszámoltak, és jelezték azonnal, hogy de, lesznek vesztesek, mégpedig az alacsony jövedelműek. Ehhez egyébként nem kellett Bolyainak lenni. Viszont még egy Matolcsy is láthatta legalább az újságból, hogy tényleg lesznek kárvallottak. 

Ennek ellenére meneteltek tovább, mindig másnapra tolva a beismerést, reménykedve abban, hogy nem derül ki. Aztán megjöttek az idei számlakivonatok, és nem lehetett tovább titkolni.

Ekkor sem azzal álltak elő, hogy ők, az alkalmatlan balfaszok elrontották, hogy nyolc év alatt nem szakítottak időt a házi feladatra, hogy nem mérték fel a hatását. Dehogyis. Ők mindent jól csináltak, a gazdaság igazából már fel is pörgött, csak a burzsoázia aljasul lefölözi a pörgést. Csontig leszopogatja a pumahúst, és nem hagy belőle a szegényeknek.

A teremtett világ

Itt lehetetlenül el az utolsó jóindulatú értelmezés. Hogy mindez a hazudozás és taktikázás tényleg arra ment volna ki, hogy a vállalkozóknál több pénz maradjon, és ők aztán azzal okosan gazdálkodva, összességükben bölcsebb döntéseket hozzanak, mint amilyet bármilyen kormány hozni tud. Aztán majd evolvál a piac, az neki a lényege. Megmarad az ügyesebben gazdálkodó, és elbukik a szűkmarkú és a túl bőkezű.

De ezek nem hisznek az evolúcióban: kreacionisták.

Kell lennie egy magasabbrendű tervezőnek, aki kitalálja, mennyi béremelést kapjon az autószerelő inasa… és az csak nem lehet, hogy ez a főnöke legyen! Az az olajos ruhájú, harcsabajszos bunkó? Mit tud ő egy műhely működtetéséről, már azon kívül, hogy csinálja húsz éve? Majd mi eligazítjuk a szántóvető elvtársat, meg akasztunk a tökére viharlámpást.

Az egész adócsökkentés elvileg azért volt, hogy az állami újraelosztás szintje csökkenjen. Ennek a gondolatnak a gyökere, hogy az állam szükségszerűen korlátoltabb, mint a polgárok összessége, nem látja át az ország egészét. Ezért a döntések nagyobb hányadát bízza azokra, akiket érdekel, és akik ezzel foglalkoznak. Most viszont már egyértelmű, hogy a Fidesznek esze ágában sincs a vállalkozókra bízni a legalapvetőbb döntéseket sem, hanem jobban akarja tudni, milyen bérszint mellett éri meg egy gyár üzemeltetése. Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal.

Mint a hazugságspirálok általában, ez is egyre újabb és nagyobb problémákat hoz magával. Az elvárt emelést nem teljesítő cégek egyik büntetése, hogy nem pályázhatnak közbeszerzésekre. Tehát az állam a saját vásárlásaiból zárja ki a legversenyképesebb vállallkozókat. Ugyanazért az áruért többet fog fizetni, közpénzből. Azt meg szintén csak a begyűrűzés után fogjuk szemügyre venni, hogyan hat az ilyen erőltetett béremelés az inflációra. Majd megint hazudunk valamit, és reméljük, hogy elég lesz.

Végül ott az egész mechanizmusnak a legundorítóbb vetülete, a szelektív szopatási potenciál. Nyilvánvaló, hogy megint egy betarthatatlan szabályozást sikerült megalkotni, hiszen van elég vállalat, sőt egész szektorok, ahol nem jön ki a fizetésemelés, adócsökkentés ide vagy oda. Sőt van, ahol a minimálbér fenntartása is gondot okoz, vagy akár csőddel fenyeget.

Most aztán lehet válogatni. Baráti cégeknél esetleg kacsintunk, félrenézünk, eltekintünk, vagy ha máshogy nem megy, akkor módosítunk nekik alkotmányt. Az már úgyis úgy néz ki, mint a haverok emlékkönyve. Aki viszont nincs velünk, az megnézheti magát. Választhat az alapos és rosszindulatú adóellenőrzés, meg a csőd között.

Előbb volt a kormányzásként eladott vak csapkodás, most már annak a kendácsolásnak a foltozgatása folyik. Glettelés. Visszaút nincs, mert ahhoz vissza kellene vonni a tévedhetetlenség dogmáját. Pedig az az alapja az egésznek. Úgyhogy menekülnek előre, és ez már így marad, amíg el nem érik a falat. 

Te sötétben bujkáló