Nehéz volna kiválasztani az elmúlt évek leghülyébb mondatát abból a rémisztő, deformált korpuszból, amit a magyar politika összehordott ebben a ciklusban. Az aranyéremért valószínűleg még ezután küzdenek meg a tisztelt felek ezen a paralimpián. Viszont egy biztosan dobogós mém már megszületett. Ez a sláger úgy kezdődik, hogy Ne Az Emberekkel Fizettessék Meg.

Többrészes alkotás, mint a Folytassa… sorozat. Piedone az egészségügyben, az oktatásban, és most Piedone rendet basz a hitelválságban is a palacsintasütőjével. Tudniillik azt se az emberekkel fizettessék meg.

"a brooklyni zsidó pénzügyesek és a Wall Street-i yuppie-k mérhetetlen pénzsóvársága, telhetetlensége és felelőtlensége összeomlásba sodorta az amerikai pénzügyi világot. S persze ezen keresztül az egész földtekét... "
Bayer Zsolt: A lepke szárnya, Magyar Hírlap

Azt mondják a taoista guruk (vagy mindegy, kicsodák, én is úgy hallottam valahol), hogy a világot talán csak egy lepke álmodja. S hogy játék az egész, miként az időtlen Kárpátok ormai fölött a hópelyhek játszi kűrjei, mielőtt letelepednének rendelt helyükre, hogy Erdélyországot nehéz csend dunyhája alá temessék. Ismerjük jól e nehéz csend súlyát. A tiltott igazság csendjét. A vissza nem adott hegyek hallgatását.

Ám a világot, sajnos, nem egy lepke álmodja.

Hanem egy zsidó.

Lesz Takarodj 2, a nagysikerű akciómusicalnek készül a második része. A folytatást Orbán Viktor jelentette be, aki azzal számol, hogy megkapja a főszerepet.

Orbán Viktor a róla elnevezett OV TV-ben mondta ezt, egészen pontosan abban a pózban, ahogyan a limuzinszocialista Gyurcsány Ferenc beszélt az adócsökkentésről és egyebekről, valaha. Viszont Orbán itt nem ígérget. Egészen mást csinál. Körülbelül azt mondja:

Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek. Belátta tehát, hogy számára sem járható út többé, hogy tejet-vajat-ingyenlófaszt ígérjen mindenkinek, aztán csak a cinkosainak mondja el, titokban, mi az, amit ezzel szemben muszáj megtenni. Nem taktika, hanem a felismert kényszer szorítja rá, hogy legalább csepegtessen némi reálszöveget, a Kéri-beszéd után újra. Arról, hogy bár bizonyos nagyon ostoba, elmaradott, retardált polgártársaink úgy tudják, de ő nem képes megetetni tízmillió embert öt kenyérrel és két hallal. Az egy másik faszi volt. A néninek tévedni tetszik.

Bájosan, ismerősen visszhangzik Magyarországon, amikor az aktuális világválságról megmondják, hogy az ide nem gyűrűzik be. Mintha felraktuk volna a Kárpátokra a táblát, hogy Begyűrűzni hatóságilag tilos. Haha, hallottuk már ezt! Az olajárrobbanásra is ezt mondták a kommunisták, hogy nem gyűrűzik be, aztán… tényleg, mi lett aztán?

Megcsinálták, a hétszázát!

Nem tudták kivédeni minden hatását, de nem halt éhen senki konkrétan az OPEC miatt. A szocializmus kiválóan alkalmasnak bizonyult arra, hogy a világválság terhét nagyjából – a szűk elitet kivéve – egyenletesen ossza szét. Drágább lett a trabizás, de viszonylag ritkán tolta le az útról a Trabit valami Escalade-szerű rémálom. És úgy valamivel könnyebb volt elviselni. Eddig tehát a komcsi recept nem is rossz megoldás. Jöhet a Robin Hood-adó mellé a whiskys rabló.

Ám a válság annak újraelosztása után is tök úgy nézett ki, mintha ide valami azért mégis begyűrűzött volna. Beszökött az ősz. Az emberek elégedetlenkedtek, morogtak, nemeztígértékeztek. Mámeg minden drágul. Hofi Géza is kimondta, hogy mennek az árak fölfele, a melós meg senyved. Márpedig Kádárék nem szerették a morgást. Féltek tőle. Ezért – a receptjük természetes, szerves folytatásaként – további hiteleket vettek fel, eljutva a ma „adósságrendező hitelnek” nevezett konstrukcióig, tudniillik hogy már a törlesztéseket is abból fizették.

De áthidalni csak azt lehet, aminek látjuk a túlpartját.

Az Indexen megjelenik naponta 50-70 cikk, és majdnem ennyi hírecske, ehhez jönnek még az indexes blogok. Ennyi anyaggal az Index sikeresen előállítja a saját médiazaját. A címlapon gyorsan cserélődnek az anyagok, könnyen előfordulhat, hogy aki délután néz rá, az már lemaradt néhány amúgy fajsúlyos hírről. Ekkor még mindig bogarászhatna az archívumban, a rovatcímlapokon, vagy a címlap alsóbb rétegeiben, de innentől a tisztelt olvasónak meg kell küzdenie a gesztenyéért. Sok-sok számára érdektelen címet és ajánlót kell elolvasnia, és abból se feltétlenül jön rá, hogy mi ebből a fontos. Az Index anyagairól ezért már majdnem úgy le lehet maradni, mint egy tévéműsorról.

Ennek a problémának többféle megoldása lehet, ma öntevékenyen kipróbálok egyet. Az itt látható termék természetesen vázlatos, egyelőre a modell tesztelése a cél.

A Magyar Memo munkacímű kiadványnak két célja van. Az egyik, hogy megpróbálja kiválogatni a napi (tegnapi) termésből a hírértékűeket. Természetesen ez (is) szubjektív dolog, van, akinek a gázáremelés egyáltalán nem fontos, Kelemen Anna viselt dolgait viszont számon tartja. Ez a vázlat itt szeriőz jellegű, napilapos válogatás, de a tartalom az, ami a legkönnyebben módosítható – mint említettem, van miből meríteni.

Print your own

A másik célja ennek az, hogy ki lehessen nyomtatni. Kétségtelenül retrográd húzás lenne egy online médiumtól, hogy a nyomtatott napilaphoz nyúljon vissza, viszont az e-papír csak nem akar jönni. A Metrót elkapkodják a hajléktalanok. Kéne valami olvasnivaló kávészünetre, ebéd mellé, budiba. Két-három lapot gyorsan kitol a printer, aztán kész is a hordozható Index.

Evégett készült a Memo próbaszáma PDF-ben.

Annyit már most is látok, hogy a betűméret túl apró lett, és hogy két oldal nem lesz elég még a lényeges dolgoknak sem. Szándékosan hagytam ki a magazinszerű anyagokat és véleményeket (az tegnap nem is volt): egyelőre a hírlap volt a keret, másrészt meg ezeket igen nehéz megfelelően húzni. Három-négy oldal elég lenne, és egyben ez az, amit bárki, akár otthon is hajlandó kinyomtatni, mielőtt elindul a buszhoz. Viszonylag munkaigényes projekt lenne ez, ez itt körülbelül 6 órába telt, de azért áramvonalasítható. Dizájner, DTP-szakember nem látta, sufnibarkács s.k., csak a koncepció tesztelésére szolgál. Semmiféle ígéret nincs a megvalósulására, ez csak egy ötlet, amelyből esetleg lehet valami, ha a kedves olvasó is úgy akarja.

Ez egy csodálkozós ország, a magyar politika rendre olyan újdonságokkal rukkol elő, hogy be kell szarni, és alá kell írni legalább egy chartát. Ilyen nóvum például, hogy egy miniszterelnök hazudik. Vagy hogy választás előtt osztogat. Ez olyan egy példátlan eset, hogy körbelovagoljuk a világot egy hasonlatért. Balkáni. Ázsiai. Állati.

Most meg arra kell rádöbbennünk, hogy a politikában pont ugyanúgy létezik az ipari kémkedés, mint a nagyvállalatok között. Az ipari kémkedés csúnya dolog, a törvény bünteti, aki ilyet csinál, az szégyellheti magát – ha kiderül. Mégis örökkévaló, ugyanis a rivális titkait kifürkészni kifizetődő módszer, a titkon szerzett információk értékes eszközök. Nem is lepődünk meg vagy tüntetünk, ha kiderül, hogy egyik autógyár kémkedik a másiknál, vagy két Forma-1-es csapat egymás ellen. Kémkednek, informálódnak, tanulmányozzák egymást a kereskedelmi tévék, a hipermarketek és a bankok, országok és birodalmak.

Na de hogy a Fidesz az MSZP-t! Meg az MSZP a Fideszt! Húbazmeg, ezt azért nem gondoltam volna. Lehallgatás, kémprogram-telepítés, környezettanulmány! Terhelők gyűjtése, meg a Stumpfék pénzelik a váltást, még ilyet! És hogy a titkosszolgálat lehallgatná az ellenzéket! Ez itt maga a putyinizmus. Európa, segíts!