Hát mekkora egy vacak ez az Európai Unió, ugye. Abcug. Mi hasznát vesszük ennek? Mit kapunk cserébe azért, hogy ööö… felveszünk tőlük egy csomó pénzt?

Egyáltalán hogy működik? Hogyan tudunk mi beleszólni, hogy mi történjen ott? Megszólal-e a magyar honfibú Brüsszelben? Elérhetjük-e, hogy ott a mi javunkra, de legalább az érdekeinket figyelembe véve döntsenek rólunk?

Nos, elérhetjük. Az unió döntési mechanizmusa nem egyszerű, de elég annyi, hogy van egy parlament, és van egy kormánynak látszó kuratórium, amit Európai Bizottságnak hívnak.

E testületekbe mi magunk, a magyar választók delegálhatjuk ötévente azokat, akikre rá merjük bízni ezt a felelősségteljes munkát. Mivel nem egy pingpongbajnokságról van szó, nyilván a legkiválóbbakat küldjük, hogy szükség esetén akár kemény vitában, okos érvekkel, az európai közvéleményt magunk mellé állítva képviseljék érdekeinket.

Bolondozások kora

Már most is ott vitézkedik a fékezhetetlen agyvelejű Schmitt Pál. Nehezen hiszem, hogy bárki az Európai Parlamentben meg merné kockáztatni, hogy Schmitt Pállal kerüljön szembe. Kvalitásait ismerjük: Ctrl-1-gyel aktiválja a Díszmagyar Megashield varázslatot, aztán jobbklikkel úgy lehazaárulózza az enemyt, hogy annak annyi. Headshot.

Európa kormányába pedig Magyarország Kovács Lászlót ültette. Ezzel sakkmatt Európának, sarokba vannak szorítva. Kovács László akkora wizard, hogy Európában, de főleg az adóügyekben gyakorlatilag a magyarok jóváhagyása nélkül lépni sem lehet. It's St. Gallen all over again.

Mert ha mondjuk egy óvodáscsoportot vagy egy turistabuszt vertek volna végig ezek az elállatiasodott szlovákok… azt még le lehetne nyelni. Az óvodások néha valóban idegesítők tudnak lenni, aki meg oda hordja a pénzét üdülés ürügyén, az meg is érdemli.

De hogy futballszurkolókat, az az igazi botrány. Az casus belli.

Az európai kultúrnemzetek krémje a drukker. Nemcsak nálunk: világszerte rajongásnak örvendenek például a brit ultrák. Az angolok általában unalmas, kényeskedő, zsugori vendégek, nem nagyon örülnek a szállodatulajok és a pubok közönsége, ha angol nászutasok, nyugdíjasok vagy filharmonikusok térnek be hozzájuk. De mindjárt felderül az arcuk, ha az Egyesült Királyság polgára ahhoz a szűk elithez tartozik, aki a nemzeti lobogóba öltözve járja a világot, és nem asztmás motyogással fejezi ki magát, hanem érces, zengő, felszabadult énekkel. Felcsillan a helyi rendőrök szeme is, ha rangos brit csapat mérkőzik a helyi stadionban, hiszen az élsport méltósága és fegyelme ilyenkor szétárad az egész városrészben, a megilletődöttségtől a környékbeli bűnözők is felfüggesztik a rosszalkodást. A csapattal érkező szurkolók meccs után gyakran összeszedik a szemetet a környező utcákban, nemritkán palántákat és facsemetéket hoznak magukkal, és azokat a győzelem emlékére elültetik a pálya körüli parkokban.

A világ, mint tudjuk, Obamára szavazott volna. Obamáért rajongott Európa, és ő az, akivel akár iszlám köztársaságok is tudnának tárgyalni. Amerika vetélytársai és ellenségei Obama győzelmébe helyezték reményüket. Hiszen ő a Remény.

Amerika barátai, vazallusai, az amerikai fegyveres erő oltalmára támaszkodó kis védencállamok viszont kevésbé érdekeltek egy békülékenyebb, pacifistább Amerikában.

Európa egyébként érdekes módon egyike ezeknek a kis védenceknek. Kína, Oroszország vagy Észak-Korea meglehetős elrettentő erőt birtokol, amivel úgy-ahogy meg tudja védeni magát; Európának ilyenje nincsen; azon belül Magyarországról ne is beszéljünk. A NATO nyugati tagállamai konfliktus esetén inkább magára hagynák Köki-Európát, mondván, háborúzzon értük valaki más. Atomütőereje Európának nincsen, csak egyes nyugati tagállamainak külön: azoknak, akik minket hagynának inkább megdögleni.

Milyen szerencse, hogy itt van nekünk a NATO, és ha más nem tud, majd Amerika megvéd. Ez az agresszív, hódító világhatalom, amely George W. Bush vezetése alatt sok rosszpontot gyűjtött be, de éppen ezért nem sokan igyekeztek vele komolyan tengelyt akasztani.

Egy erős USA védelme alatt létezni: ez a legtöbb, amit elérhetünk. Elértük. E tekintetben a változás nem érdekünk. Márpedig Obama a Változás is. Vörösödéssel fenyegető belpolitikai szándékai sem közömbösek – ha Amerikában szociális elkúrás történik, annak a rosszabbik végét mi is szopjuk.

Papíron jobb lenne nekünk változás nélkül. De a világ sorsát nemcsak papíron számolják, mert emberek vagyunk, nem robotok – pontosabban még nem fejlesztettek ki olyan robotot (az amcsik, ki más), aminek lenne hangulata. Pedig az se mindegy.

A Pentagon új térképe

Azt javasolja egy neves amerikai katonai szakértő, hogy az elkúrt, rossz útra tévedt vidékekre ne csak tankokat és bombázókat küldjenek, hanem kövesse a hadsereget egy hasonló méretű civilizátor-kontingens, amely közigazgatást, költségvetést, adórendszert és szociálpolitikát épít a megszállt országban. Ezt az erőt úgy hívnák, hogy Sysadmin. Nem lőnének és bombáznának, hanem felhúznának egy működő, fenntartható rendszert, és aztán idővel, fokozatosan átadnák azt a helyieknek.

Logikus, és nem is új ötlet. Mikor Magyarország a szovjet blokkba felvételt nyert, a Vörös Hadsereg hozott magával jól kiképzett, magyar származású szakembereket, akiknek az volt a feladatuk, hogy itt egy standard szatelitállamot hozzanak létre, az előző modellel gyökeresen szakítva. Őket úgy hívták, hogy kommunisták, közelebbről moszkoviták. Tudták, látták, hogyan kell népköztársaságot csinálni. Soraikból nemcsak szarnokok, de hősök is kikerültek. Fennállva buzgón emlékezzünk ezért a legjobb fej moszkovitára, Nagy Imrére.

"Tessék megnézni, hol tart ma Magyarország és hol tart Szlovákia. Mi ma nyugodt felülnézetből tekintünk magyarországi barátainkra, mert mindaz, amit gazdasági, szociális és pénzügyi téren elkúrható volt, azt el is kúrták úgy, ahogy az csak keveseknek sikerült"

Robert Fico

Intelme gyorsan, nyersen ért. A sajtszagú tótok miniszterelnöke beugatott nekünk. Az államalkotó nemzetnek. A Kárpátok pumájának. Így elkanászodott ez a kitalált, csinált népség.

És még igazuk is van, hogy rohadnának meg. Nyugodt felülnézetből tekintenek ránk. Röhögnek rajtunk. Hiába hazudunk magunknak államalkotó nemzetről, pánmagyar primátusról, magyarok istenéről, turulról meg főnixről. A világnak nem kötelessége elhinni nekünk, amit összeképzelgünk. Nem is hiszik.

Az a legkevesebb, hogy a szlovákok tiszteletlenek velünk, legfeljebb rosszul esik. Az már nem mindegy, ebből összerakják-e a képet, hogy a felvidéki magyarok mögött egy megroppant, gyenge anyaország áll, tehát a sanyargatásuk nem túl veszélyes, ha a Slota-féle baromállatoknak – vesd össze: „nemzeti radikális” – az okoz örömet. De nemcsak Szlovákia veszi ám észre, hogy mi a magyar most.

Itt köröz fölöttünk a spekulációs tőke, amelyről misztikus legendák terjednek, de az tény, hogy létezik. Csakhogy nem azért akarja bedönteni a forintot, mert gonosz, vagy mert zsidó. A tőke számol. Egyértelmű trendeket keres. Ahol a stabilitás töretlennek tűnik, ahol nem látszik első blikkre az omlásveszély, ott befektet, épít, vásárol. De észreveszi azt is, ha valahol nagy leértékelés várható. Nédd má’ azt a nyugdíjrendszert! – mondja egyik keselyű a másiknak. – Aha, ott borulás lesz. – Azzal leszállnak a Kárpátok szent bércére, és nézelődnek tovább. – Höhö, odasüss, ha akarnák, se tudnák rendbe rakni az országot! Azt a népszavazást figyeld!  – Hamar meggyőzik magukat, hogy a forint esésére játszani, az jó pozíciónak tűnik.

Határozott véleményünk, hogy a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának egymáshoz való viszonyának súlyos torzulását tükrözi ez az írás éppen úgy, mint az – a Magyar Hírlapban megjelent –, amelyet mottóként idéz, és amelynek – egyesek véleménye szerint –, a paródiájaként jelent meg. (...)

Megállapítjuk, hogy az írások esetében joggal merül fel az Újságíró Etikai Kódex és a Közös Etikai Alapelvek megsértésének alapos gyanúja. A felháborító írások szerzői nem tagjai a MÚOSZ-nak, ezért etikai vétségüket szankcionálni, nincs lehetőségünk. Elítélni, állást foglalni kultúrálatlanságukért (sic), hangvételükért azonban van módunk, és mint a Magyar Köztársaság törvénytisztelő, az alkotmányos szabadságjogokhoz ragaszkodó polgárai, tiltakozunk a kifogásolt tartalom és stílus terjedése ellen, és érdeklődve várjuk, milyen hivatalos intézkedések születnek a demokráciánkat veszélyeztető gyakorlat terjedésének megakadályozása érdekében.

A MÚOSZ Etikai Bizottságának állásfoglalása

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Etikai Bizottságának kétfős elnöksége, huszonnégy tagja és három póttagja van. Fej, tor, potroh. Összesen, közös bölcsességükkel nem tesznek ki egy bogarat.