Na, kuss lesz a bakancsoknak. Fasizálódni tilos. Pedig a gárda jó dolog.

Szorosan kapcsolódik: Challengeland

Speech after long silence; it is right…
Yeats

Van-e fasisztaveszély? Igen, van.

Önmagában ma a szélsőjobb gyenge, az egyetlen kérdés, hogy bekerülhet-e a parlamentbe. Ha ez megtörténne, akkor is valószínűtlen, hogy koalícióra lépne vele a Fidesz. (A többi parlamenti pártnál pedig kizárt.) A szélsőjobb egyetlen mandátumesélyes pártja ugyanis a Jobbik, amely tökéletesen szalonképtelen, ahhoz meg mindenképpen kicsi, hogy megkerülhetetlen legyen. A párt egyszemélyes vezetése – Vona Gábor – ugyan még épp nevezhető eufemisztikusan radikálisnak, de rajta kívül mindenki egy kattintásra van az igazi, védhetetlen, vérszomjas, és a terrorizmust nyíltan támogató fasisztáktól. Velük szándékegységben, szép rendőri műszóval. Plusz az EP-listavezető Morvai Krisztina, aki egy külön állatfaj. Miss Szándékváltás – ő meg így nevezi azt, amikor valaki jogos felháborodásában benácul. Hát ezeket felvállalni, az azért csak büdös lenne Orbán Viktornak.

Nem mintha nem lenne hozzájuk köze: a mai széljobb sokat köszönhet a 2002-ben életre hívott polgári köröknek. Akkor esett ki végleg a parlamentből a MIÉP, az összeomló párt szimpatizánsai közül sokan egzotikus nevű körökben kötöttek ki. Vona Gábor például magával Orbánnal került egy karikába, ez volt a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör. Aztán elváltak útjaik, Orbán megpróbálta az elszabadult – és egyre kínosabban viselkedő – köröket visszaterelni maga alá. Nem sikerült maradéktalanul. Az akkor aktivizált sokezer born-again polgár annyira elhitte magáról, hogy ő most tényleg politizál, hogy már nem fogadta el a janicsárstátuszt. Neki véleménye volt.

Miért van mégis fasisztaveszély, ha egyszer a széljobb gyenge?

Azért, mert a „veszély” szó olyasmire utal, ami a jövőben előreláthatóan bekövetkezhet. Nem csak akkor kell észnél lenni, ha holnap Anschluss várható, sőt akkor már mindegy. Hanem érdemes évekre előre gondolkodni, és ha mondjuk árvízveszéllyel számolunk, akkor építeni gátat.

Momentán annyit lehet előre látni, hogy ha minden úgy marad, ahogy most van, akkor egyre többen fogják azt gondolni, hogy bunkók és buták ezek a fasiszták, és lehet, hogy nincs értelmes válaszuk a problémákra, de legalább nem hallgatják el őket. Nem mondják azt, hogy nincs cigánykérdés.

Vége a magyarságnak. Valaki átírja Jókait. Alattomosan perceg, mint a szú, és azon dolgozik, hogy ránk omoljon a magyar égbolt.

Nógrádi Gergely munkáit - az "újramesélt" Arany embert, Kőszívűt és Egri csillagokat - még nem olvastam, de úgy látom, nem kell ahhoz olvasni, hogy a kollégáknak véleményük legyen róla. Ugyanis nyilván rosszak, mert Jókaihoz és Gárdonyihoz hozzányúlni tiszteletlenség. Bűn. És bűnből nem származhat erény, meg van írva. Továbbá a zanzásított változatok puszta létezése – ahogy a sokat támadott 100 híres regény – állítólag azt eredményezi, hogy a gyerekek basznak elolvasni százezer oldalon Bováryné vagy Jean Valjean érdekfeszítő történetét, hanem letudják tizenötben. Tehát ez egy merénylet, amit nem kéne engedni. Valaki csinálhatna már valamit. Laza merítés: Nemzet: "Sátáni ez az egész / Szellemi leépítés!"

Pilhál: Mámég a Bibliát is, böff? Nemmegmontam hogy negyere erre?

Konzervatórium: O tempora, o mores, o McDonalds!

És így tovább, van még bőven, de ennyi elég is.

Arra, hogy Szijjártó Péter hajmeresztő ostobaságokat beszél, nem illendő már rácsodálkozni; aki Szijjártó Péter szövegeit szóvá teszi, az gyurcsányista aknamunkás. Szijjártó Péter a párt lecsúszott slicce, nem illik rá ujjal mutogatni úri társaságban, sőt odanézni se. A pártszóvivőnek ez a munkája, olyan, mint az uránbányászé vagy a szippantósé. Különben is a a kampány, az mindig túloz, ne játsszuk az álnaivat, kérem. A tetteket kell nézni, nem a szöveget. Ezt még ki lehet védeni némi arisztokratikus emelkedettséggel.

Mármost az a kérdés, hogy amikor Szijjártó Péter módosító indítványt öklendez az Országgyűlés elé, akkor az micsoda. Szöveg az is, természetesen, csakhogy nincs az a szöveg, ami a törvénynél közelebb állna a tetthez. Azt a szöveget leírják, elfogadják, és onnantól a dolgoknak úgy kell lenniük, ahogy le van ott írva.

Ebben az esetben az volna leírva Szijjártó Péter javaslatára, hogy a tizenharmadik havi nyugdíjat semmiképpen se maximálják nyolcvanezer forintban, hanem tessék továbbra is kifizetni mindenkinek. Világválságról, IMF-hitelről, sarokszámokról nem tárgyalunk, az minket nem érdekel. Több pénzt az embereknek! Magyarország többet érdemel! Sárgabögre görbebögre!

„Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát, vagy leányát áldozatul elégeti”

Ha egy szervezet prominense nyilasnak néz ki, az egyetlen esetben nem probléma: ha az egy nyilas szervezet. Minden más esetben az ilyen figurákat sürgősen el szokás tüntetni.

A Magyarországi Református Egyház messze legismertebb alakja éppenhogy nyilasnak néz ki. Senki, egyetlen püspök, lelkész vagy presbiter nem szerepelt annyit ebből az egyházból, mint ifjabb Hegedűs Lóránt. Ifjabb Hegedűs Lóránt a magyar reformátusok arca, Skála kópéja, kabalafigurája. Temploma viszont a szélsőjobb zarándokhelye, ő maga pedig nem kertel, nem célozgat, hanem megmondja kereken, hogy a galíciánereket ki kell rekeszteni. Igazi zsidófaló, olyasféle, akit jobb általános iskolák tanári karjából is ki szokás baszni. E minőségében legalább 2001 óta szerepel. Az egyháznak tehát hét éve volt, hogy észbe kapjon.

A magyarok istene lusta dög. Most sikerült felfogni, hogy tényleg nincs pénz.

Ld. még: Hitel, világ, stádium