Bájosan, ismerősen visszhangzik Magyarországon, amikor az aktuális világválságról megmondják, hogy az ide nem gyűrűzik be. Mintha felraktuk volna a Kárpátokra a táblát, hogy Begyűrűzni hatóságilag tilos. Haha, hallottuk már ezt! Az olajárrobbanásra is ezt mondták a kommunisták, hogy nem gyűrűzik be, aztán… tényleg, mi lett aztán?
Megcsinálták, a hétszázát!
Nem tudták kivédeni minden hatását, de nem halt éhen senki konkrétan az OPEC miatt. A szocializmus kiválóan alkalmasnak bizonyult arra, hogy a világválság terhét nagyjából – a szűk elitet kivéve – egyenletesen ossza szét. Drágább lett a trabizás, de viszonylag ritkán tolta le az útról a Trabit valami Escalade-szerű rémálom. És úgy valamivel könnyebb volt elviselni. Eddig tehát a komcsi recept nem is rossz megoldás. Jöhet a Robin Hood-adó mellé a whiskys rabló.
Ám a válság annak újraelosztása után is tök úgy nézett ki, mintha ide valami azért mégis begyűrűzött volna. Beszökött az ősz. Az emberek elégedetlenkedtek, morogtak, nemeztígértékeztek. Mámeg minden drágul. Hofi Géza is kimondta, hogy mennek az árak fölfele, a melós meg senyved. Márpedig Kádárék nem szerették a morgást. Féltek tőle. Ezért – a receptjük természetes, szerves folytatásaként – további hiteleket vettek fel, eljutva a ma „adósságrendező hitelnek” nevezett konstrukcióig, tudniillik hogy már a törlesztéseket is abból fizették.
De áthidalni csak azt lehet, aminek látjuk a túlpartját.
Tehát a már kipróbált megoldás úgy hangzik, hogy a válságot – a külső körülmények megváltozását – letagadjuk, és az életszínvonalat érintő hatásait hitelből semlegesítjük. Nyilvánvaló okokból ez aligha járható út akkor, ha pont a hitelpiac van szopóágon. Mert hitelből lehet olajat venni, de az nem működik, hogy veszünk olajat, és kapunk érte hitelt.
A begyűrűzést tagadó kommunista recept sikeresen konzerválta a fenntarthatatlan struktúrákat, miközben ő maga is fenntarthatatlan volt, eleve. Amikor aztán elfogytak, megdrágultak a hitelek, akkor kénytelenek voltak tovább lazítani az egész rendszeren. Világbank, IMF, maszek, géemká. Végül kibökték, hogy ja, bocs, ez a szekér úgy roncs, ahogy van. Csak begyűrűzött, hogy rohadjon meg. Azzal ők le is léptek, sajnálkozva.
A világgazdaság pénzbősége
„Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük.”A trükkök megvannak, Istenről azóta se tudunk többet. A világgazdaság pénzbősége, na az viszont tuti odavan. Az egyetlen szerencsénk, hogy – talán az isteni gondviselés eszközeként – Európa ránk kényszerítette a konvergenciaprogramnak nevezett drillt, és így legalább a hitelfüggőségünk csökkent. De nem szűnt meg. Magyar nagybankok talán nem fognak bedőlni, de ők is, mint mostantól mindenki, alaposabban megnézik, mire adnak, és mire nem, és hogy meddig tart a türelmük. És ha például nem adnak adósságrendező hitelt, akkor befuccsol egy csomó autó- és lakás- és plazmatévékölcsön. Jönnek a faktorálók, és viszik. Aztán máris be vagyunk gyűrűzve, nyakig.„Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani a francba.”
Sto gyelaty?
Akkor már késő lesz: megint nem marad más, mint a szar szétkenése, bankhizlalás közpénzből; a bebukott hitelesek kisegítése az adófizető aktívok rovására. És ez nem diszjunkt halmaz: a túlköltekezők jelentős része amúgy keres pénzt, csak jobban akar élni, mint amennyit. Már most is késő.
A Gyurcsány-csomag ellenére a fogyasztás, vagyis az életszínvonal alig reagálva emelkedett tovább. Aham, szóval hitelből megy a jólét – nyugtázta a kormány, aztán rájuk hagyta. Sőt bátorította: Magyarországon legálisan lehet 400 százalékos kamatra fedezetlen, viszont agresszíven behajtott hitelt osztani. Az uzsora, illetve a kamatos pénz nem éppen legális – csak nem is nagyon üldözik. Hogy egyáltalán mi az a bankhitel, és mikor, mire érdemes felvenni, azt sem a közoktatás, sem a közmédia nem igyekszik az emberek fejébe verni. A magyar állam tiltja a gyilkos galóca forgalmazását: akkor sem lehet kirakni a pultra, ha apróbetűvel oda van írva, hogy ez egy jóízű, ropogós, és mellesleg halálosan mérgező gomba. A hitelpiacon nem vagyunk ilyen finnyásak, pedig galócával is jól lehet lakni, ha a holnap le van szarva. És jön a karácsony, és vele a további eladósodás, mert makroszinten ez lett a szeretet ünnepéből.
Hol válság van, ott válság van. Fel lehet rá készülni, vagy le lehet tagadni, és szét lehet kenni. De csak amíg van hova.
Az utolsó 100 komment: