Amerikai állampolgárok ezrei, tízezrei ragadnak faxot, levélpapírt vagy számítógépet, hogy Barack Obamának levelet írjanak. Mind ugyanarra kérik. A gyerekek rajzolnak hozzá, a komoly fölnőttek udvariasan érvelnek, a primitívebb hívők nyomtatott nagybetűvel követelik. Azt kívánják az új elnöktől, a Remény és a Változás hordozójától, hogy mondja meg végre az igazat.
Az ufókról.
Ehhez az aláírásgyűjtéshez csatlakozom az alábbiakban.
1944 szeptemberében London lakói arra lettek figyelmesek, hogy bizonyos épületek minden előjel nélkül felrobbantak. Se német bombázót nem láttak, se a régi, megszokott V-1 lövedékek zúgását nem hallották, csak a robbanást. Churchill kormánya előbb gázrobbanásokról beszélt, majd Hitler bejelentése után kénytelen volt elismerni: a németek ballisztikus rakétával lövik a várost.
A rakétatámadás roppant kellemetlen formája a háborúnak. Ha az ellenség lovagokkal vagy tankokkal jön, akkor meglehetős veszélynek teszi ki magát. Még ha tüzérséggel támad, akkor is lehetőség van az ellencsapásra, ágyút minden hadsereg tart (kivéve a magyart). Amíg a németek repülőgépekkel támadták Angliát, addig a bombák áldozatai mellé oda lehetett állítani a Royal Air Force hős vadászpilótáit, és a (súlyos) német veszteségeket. Ezenkívül jó előre riasztani lehetett a lakosságot, hogy legyen szíves begubózni, mert jönnek.
A V-2 ellen nem működött a riadó, az egyszer csak ott termett, és bumm. Hitler igen büszke volt az új játékára, és azt remélte, hogy a csodafegyver – amely egyébként a német hadigépezet legköltségesebb ékköve volt – megtöri a briteket, és meg fogják adni magukat.
Ámde ha egy kocsmában úgy döntünk, hogy a dartot a legnagyobb darab nehézfiú hátába állítjuk, akkor elég valószínű, hogy bár neki fájdalmat okozunk, de aztán oda fog jönni méltatlankodni, és akkor a célbadobó tudományunk már nem segít, neki meg keményebb az ökle.
Sőt, nincs is más választása szegénynek, mint hogy odajöjjön és leverjen, főleg ha nem egy, hanem sok dartot állítottunk már a hátába, és hangosan kiabálunk, hogy van még. Tehát jönni és ütni fog.
Dagadó kebellel büszkélkedik a környezetvédelmi miniszter a budaörsi Tescóban, és jó oka van az örömre. A hipermarketek mostantól visszaveszik a műanyag palackokat, sőt a sörösdobozokat is, és ezzel hétmérföldeset lépünk, arccal a környezetvédelem felé. A probléma nyilvánvaló és közismert: állampolgár hazaviszi a Tesco-kólát, megissza, hozzá még legurít néhány sört is, a göngyöleg meg megy a kukába. Ez így nem jó, mert ezeket újra lehetne hasznosítani, ha nem a többi szemét közé dobálnák, és akkor annyival kevesebb lenne a szemét a legális és illegális lerakókban. A cél tehát az, hogy állampolgár szelektáljon, vigye a palackot és a dobozt a helyére, ahol szakszerűen feldolgozzák.
Mostantól erre komoly ösztöndíj készteti őt, ugyanis a palackok darabjáért 1, az aludobozokért pedig 2 forint üti a markát. Ezek archaikus összegek, valaha így néztek ki:
Sajnos sem egy-, sem kétforintos nincs már forgalomban, ezért a palackot és a dobozt kötegelve, ötdarabos kontingensekben tudják csak beváltani, mert így lehet érte kiadni a létező legkisebb címletet.
Egy tálca sörösdobozzal a zsákmány megközelíti az ötven forintot, amiből akár egy káposztás pogácsát is vásárolhatunk, ha az éppen akciós, vagyis kissé állott.
Konzervatív fordulat!
Megijedtél, mi? Ez most a menő para, ettől kell beszarni. Halloweenre konzinak fognak öltözni a gyerekek, sétapálcával és jelentős megtakarításokkal mennek rémisztgetni. Konzervatív fordulattól tart Gyurcsány Ferenc, és vészcseng a Népszabadságban. Féltve óvja népét tőle, nehogy aztán kötelező legyen a hitoktatás, és végül visszatérjen az úgynevezett úri világ, avagy Horthy-fasizmus.
A konzervatív fordulatot szisztematikusan készítik elő bizonyos sötétben bujkáló ellenforradalmárok. Ezek ott vannak az Alkotmánybíróságban, az egyházakban – hiszen ők kedvezményezettjei lennének ennek a rémes restaurációnak –, nyüzsögnek az interneten, összeesküsznek és hackelik az agyunkat. A háttérben Orbán Viktor tornyosul, focilabdányi vállbojtokkal.
Szépség és szörnyeteg
Gyurcsány kolompolása falsul szól, mégpedig azért, mert a konzervatív – ellentétben a korábbi sztárral, a fasisztával – elég tág jelentéskörrel bír.
Reciklálunk, simán. Itt a tavalyi hó.
Ukrajna is, Oroszország is pontosan ugyanott terül el, mint egy évvel ezelőtt. Akkor épp arról folyt a rendkívül színvonalas diskurzus, hogy miért kell nekünk Déli Áramlat, biztosan el lett adva az ország megint a ruszkiknak, és különben is ott a Nabucco (hol? hol?), satöbbi.
A mai sajtóban azt tetszenek látni, kedveskéim, hogy miért is lenne jó nekünk a Déli Áramlat. Remélem, jól odafigyelnek azok is, akik anno hőbörögtek ellene. Pontosan az történik, amiért a mi gázunknak Ukrajnát kikerülve kéne közlekednie.
Hogy Oroszország joggal vagy otromba hatalmaskodásból fingatja Ukrajnát, az, drága honfitársaim, nekünk teljesen mindegy. Moralizálhatunk felette, természetesen, de még az is jobban esik melegben. Arra viszont érdemes készülni, hogy effajta játszmák lesznek még az orosz közelkülföldön. Na erre volna való az a másik cső: hogy akkor se fagyjunk meg, ha Ukrajnának geopolitikai okokból meg kell fagynia. Legyünk szívesek azt a másik csövet szeretni, erősen kívánni, ha elkészül, simogatni, infantilis hülyeségeket meg nem beszélni.
Sokatmondó a Déli Áramlat útvonala: legfőbb jellemzője ugyanis, hogy kikerüli Ukrajnát. Így tehát anélkül lehet Ukrajnát fenyíteni, hogy amiatt például Magyarországnak is szívnia kéne.
Korábbi kommentek: itt
Enyergijáról korábban: Magyar atom
Utolsó kommentek