Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.

Szar és húgy között múlt ki a szocialista ciklus, egyre magasabb rangú kádereket kísérgettek rabszíjon a rendőrök a végén. Loptak a BKV-nál, loptak a MÁV-nál, loptak a honvédségnél, loptak mindenhol. Ennek van most elvileg vége. De akkor vajon miért deszkázza be az ablakokat a Fidesz-kormány? Vagy azért, mert nincs ott semmi látnivaló, vagy mert folytatni szeretnék a lopást, de anélkül, hogy az kiderülhessen.

Amikor nincs magyarázat, akkor a Zemberek költenek maguknak. Spekulálnak, konteókat gyártanak, és nagy élvezettel osztják meg azokat egymással. Ezért nem hibáztathatók, az emberi elme nem tűri a vákuumot, akkor érzi jól magát, ha érti a világot.

1. Államcsőd-szöveg. A lehetséges megfejtések között volt bennfentes shortolás – párt- és magánkassza-feltöltési céllal –, a forintot gyengíteni igyekvő gazdaságpolitika informális eszköze, továbbá az EU megzsarolásának sajnos sikertelen kísérlete. Hogy valójában mi volt a célja, azt máig sem tudhatjuk. Azt tudjuk csak, mi nem volt: véletlen.

2. Médiatörvény-tervezet. Ebből egyelőre csak annyi derült ki, hogy a Fidesz annál is jobban szeretné kontrollálni a médiát, mint amennyire az egyáltalán technikailag lehetséges. A szándék világos, a vége még nem látszik, de azt lehet tudni, hogy Orbán szerint a világ akaratból épül fel. Tulajdonképpen örüljünk, hogy nem az atombombát tűzte ki célul. 

Az keveseket érdekel, hogy az Alkotmánybíróságba vagy az Állami Számvevőszék élére pártlelkű droidok kerülnek. Hogy mire jók ezek a szervek, eleve nem sokan értik, ezek csak távoli Audi-kulcsok. A köztársasági elnök, az már látványosabb szerep, annak ellenére, hogy arról sem egyszerű kitalálni, mire való.

Day of the Tentacle

Írók, alkossatok remekműveket!
A. A. Zsdanov

Bőven ideje volt, hogy Brüsszel, a média, az alkotmánybíróság és Gyurcsány után a kultúra is megkapja az iránymutatást. Ott se maradhat minden abban a bábeli szodomában, amiben a szocik hagyták. Elő is került a zsinórmérték. A giccset és a pornót meg kell adóztatni, és abból támogatni az Értékeset és a Szépet.

Azt ajánlom, kedves kolléga, hogy írja ki magából a gennyet jó alaposan és mielőbb. Egyrészt az megelőzi a további üszkösödést, és akkor talán a csontok még megmenthetők. Másrészt meg ha lesz új médiatörvény és benne vélemény-helyreigazítás, akkor eljön az én napom. Visszatérek a Hírlapba, és úgy helyreigazítom, hogy csak úgy nyekken. A törvény nevében, a nemzeti együttműködés nevében és a Szent Korona nevében. Valótlanul állítja, hogy ázalag, a valóság ezzel szemben az, hogy rendkívül kedves, megértő ember vagyok, nagyszerű apa, megbízható barát és férj, valamint nem szokásom pofátlanul hazudozni holmi pártok kedvéért. 

És még a további hülyeségeiről nem is szóltunk, drága uram, de hogy mi az a bank meg honnan van annak a pénze, azt majd a Hírlapban magyarázom el alkalomadtán. Találkozunk a szép új világban!

Minden rosszban ott a lehetőség, és ez itt nem is csekély. Hüppög a szívem, amikor azokra a szerencsétlenekre gondolok, akik csak Magyar Hírlapot és Nemzetet olvasnak, csak hörrtévét néznek, és mint szegény észak-koreaiak, nem is sejtik, hogy odakint van egy színes, érdekes, kalandokkal teli világ. Mint az idős Leninnek, álomvilágot épített nekik a párt, hamis hírekkel, két perc gyűlölettel, elhallgatással. A tervezett médiatörvény megnyithatja ezeket a beteg furunkulusokat. És akkor az ott csapdába ejtett polgártársaink felébredhetnek végre. 

Bayer Zsolt: Kilakoltatás és fajelmélet 
Új moralisták, farizeusok