Írók, alkossatok remekműveket!
A. A. Zsdanov
Bőven ideje volt, hogy Brüsszel, a média, az alkotmánybíróság és Gyurcsány után a kultúra is megkapja az iránymutatást. Ott se maradhat minden abban a bábeli szodomában, amiben a szocik hagyták. Elő is került a zsinórmérték. A giccset és a pornót meg kell adóztatni, és abból támogatni az Értékeset és a Szépet.
Ez eddig egyáltalán nem nonszensz, mármint piacpárti-vadkapitalista szempontból persze ellenezhető, de kétségtelenül létező rendszer. Sőt mindenféle kultúrpolitika hasonlóképpen működik, csak nem feltétlenül giccsadóból támogat, hanem költségvetési pénzből. Mivel ahhoz a gyenge államtitkárságnak nem volt több hozzáférése, úgy gondolták, csinálnak egy transzfert a rájuk bízott területen, hogy jobban érvényesüljenek a saját szempontjaik. Végül is minden adórendszernek ez a lényege.
A pornó, az még a kisebb falat, azt elég könnyen fel lehet ismerni, bár ha a szépirodalmi kánonban körbenézünk, akkor lesznek zavarba ejtő feladványok. Azzal csak annyi a baj, hogy kábé a Popó magazint, a néhány megmaradt videotékát és a kábeltévéket lehet megcsapolni, és ebből ugyan nem épül bazilika. A többi pornó ugyanis az úgynevezett interneten terjed, és nehéz lenne kiverni a globális szájtokból, hogy a magyar látogatókért utalják át a malacságadót az államtitkárság Paypal-számlájára.
A giccs, az már bonyolultabb. Annak tényleg számottevő forgalma van, fogalma viszont sikamlós. Oké, a kertitörpe a klasszikus példa, de azon túl már óvatosan kell határozgatni. A giccs definíciója nagyon személyes ügy. Vannak megkeseredett emberek, akik a Kis Herceget is annak tartják, sőt netán a Micimackót is, de valószínűleg még többen, akik felemelő és szívhezszóló meséknek. Vannak magasan művelt emberek, akik a sima szerelmes verseket és romantikus filmeket nézik le, amikben még homoszexualitás sincs; de a legtöbben mégis az ilyen banális sztorikra vevők, és azoktól érzik jól magukat. Ezenfelül tömegek látják a világítós Szűzanyát vagy a Nemzeti Színházat igenis szépnek.
Mint fatörzsből gyönge ága
Hát ja. Van ennek a fennhéjázó giccsezésnek egy rendkívül kínos dimenziója, mégpedig az, hogy miképp is került Szőcs Géza oda, ahonnan éppen giccsadót készül kivetni. A legnagyobb és legsikeresebb giccsgyár megbízásából lett ő a kultúrfelelős, ugyanis hazánkban a legjelentősebb termelője és fogyasztója a giccsnek nem más, mint a jobboldal. Ha Szőcsnek a giccsel van baja, akkor lesz mit söprögetni a pártház táján. Kiszállni a búcsújárásokra, nemzetioldalista fesztiválokra, Fidesz-gyűlésekre, műveleti területté nyilvánítani, és elkobozni mindent. A horgászbotra lógatott zászlókat, a sokat megért székely himnuszt, az orbános, erdélyes, trianonos képeskönyveket, az irredenta és nacionalista kellékeket. A beszédekbe kötelezően belevarrt góbéságokat és lebutított szlogeneket. A magyarságkutatás romantikus füzeteit, a béna kosztümös filmeket. A turult, a rovásírást, a bocskait, mindezeket a fröccsöntött, szervetlen felvarrókat, amiktől azt várják, hogy jelentősebbnek, tekintélyesebbnek, hatásosabbnak tűnnek, mint amilyenek. A pátosz a giccs elmaradhatatlan velejárója, sőt eredője, és pátoszból aztán van a Főpártban elég. Azért lettek ők a Főpárt. Gatyájuk is rámenne a giccsadóra, ha az igazságos volna.
A giccsel tisztelettudóan kell bánni, mert a giccs nagyon demokratikus. Kívánja a magyar nemzet. Az az, amit az istenadta nép választ magának. A maga kis permanens háztartási forradalmával. Nem kell szeretni, de aki nekiront, az megütheti magát.
Az utolsó 100 komment: