"Tessék megnézni, hol tart ma Magyarország és hol tart Szlovákia. Mi ma nyugodt felülnézetből tekintünk magyarországi barátainkra, mert mindaz, amit gazdasági, szociális és pénzügyi téren elkúrható volt, azt el is kúrták úgy, ahogy az csak keveseknek sikerült"
Robert Fico
Intelme gyorsan, nyersen ért. A sajtszagú tótok miniszterelnöke beugatott nekünk. Az államalkotó nemzetnek. A Kárpátok pumájának. Így elkanászodott ez a kitalált, csinált népség.
És még igazuk is van, hogy rohadnának meg. Nyugodt felülnézetből tekintenek ránk. Röhögnek rajtunk. Hiába hazudunk magunknak államalkotó nemzetről, pánmagyar primátusról, magyarok istenéről, turulról meg főnixről. A világnak nem kötelessége elhinni nekünk, amit összeképzelgünk. Nem is hiszik.
Az a legkevesebb, hogy a szlovákok tiszteletlenek velünk, legfeljebb rosszul esik. Az már nem mindegy, ebből összerakják-e a képet, hogy a felvidéki magyarok mögött egy megroppant, gyenge anyaország áll, tehát a sanyargatásuk nem túl veszélyes, ha a Slota-féle baromállatoknak – vesd össze: „nemzeti radikális” – az okoz örömet. De nemcsak Szlovákia veszi ám észre, hogy mi a magyar most.
Itt köröz fölöttünk a spekulációs tőke, amelyről misztikus legendák terjednek, de az tény, hogy létezik. Csakhogy nem azért akarja bedönteni a forintot, mert gonosz, vagy mert zsidó. A tőke számol. Egyértelmű trendeket keres. Ahol a stabilitás töretlennek tűnik, ahol nem látszik első blikkre az omlásveszély, ott befektet, épít, vásárol. De észreveszi azt is, ha valahol nagy leértékelés várható. Nédd má’ azt a nyugdíjrendszert! – mondja egyik keselyű a másiknak. – Aha, ott borulás lesz. – Azzal leszállnak a Kárpátok szent bércére, és nézelődnek tovább. – Höhö, odasüss, ha akarnák, se tudnák rendbe rakni az országot! Azt a népszavazást figyeld! – Hamar meggyőzik magukat, hogy a forint esésére játszani, az jó pozíciónak tűnik.
Amikor dotcombuborék van, akkor a high-techben élenjáró országokat, régiókat elönti a pénz. Ha meg a hitelválság és a pánik söpör éppen végigfele, akkor oda érdemes figyelni, ahol hitel nélkül megáll az élet. Ha egy ország arra van berendezkedve, hogy - egyenként és összesen - jóval többet költ, mint amennyit keres, akkor ott műsor lesz, amikor elapad a kölcsön. Lehet menni tunkolni.
- A… a nemzeti csúcs! – nyögi egyik spekuláns a másiknak a vonaton. – Igen, nagyon súlyos! Teljesen kész vannak! – és kínjukban vihognak, mint aki először látta Anettkát.
Nicsak, ki beszél?
Eleve, ahol a válságkezeléshez egy külön árnyékállamot kell összehívni, ott baj van a kormányozhatósággal. Erre szolgálna ugyanis maga az állami intézményrendszer: a kormány, az Országgyűlés, a pártok összessége, azok szakértői, elemzői, munkacsoportjai. Ugyanazok az arcok nem lesznek okosabbak attól, hogy másik teremben gyűlnek össze.
De a Viktor megígérte a cicamászóka tövében, hogy ő nem áll szóba a Ferivel, viszont ha nemzeti csúcsnak hívják parlamenti vitanap helyett, akkor esetleg felfüggesztheti a durcát. Tényleg fontos dolgok ezek, nem akarom bagatellizálni, az örihari, az szent, illik tiszteletben tartani. Ha neki ez kell ahhoz, hogy értelmesen hozzászóljon az országhoz, akkor legyen.
És íme, megérte a nagy hűhó, Orbán Viktor előállt a recepttel. A forintválságot őszerinte a miniszterelnök-csere oldaná meg. Így natúr. Ennyi.
Szó se róla, azt pontosan tudja a forintválság, hogy Gyurcsány Ferenc reformterveinek legalább a következő választásokig reszeltek. Ciklus végén ő nem tud reformálni, olyankor ő elkúrni szokott. Ciklus elején voltak próbálkozásai ez ügyben, de azt meg éppen Orbán Viktor tette lehetetlenné. Maradt a rendszer, ahogy volt. Csak a bemeneti és a kimeneti csapok tekergetésére volt módja. A költségek minimális átrendezését – azt, hogy háromszáz forintot maga az orvost igénybevevő állampolgár fizessen, legálisan, tisztán – megtorpedózta a népszavazás. Amit sokféleképp lehet magyarázni, de nem csinált kedvet senkinek ahhoz, hogy a status quo zsarnokságába bele merjen túrni.
De ha a forintválság épp a miniszterelnök-cserétől múlik el, akkor rajta. A spekulációs tőke nyilván megnézi magának az új miniszterelnököt. Beárazza. Feltúrja, kiguglizza az előéletét, és megpróbálja kispekulálni, miféle intézkedéseket lehet tőle várni. Aztán ha úgy számolja, hogy ez a faszi kérlelhetetlen ellensége a túlköltekezésnek; hogy ennek van bátorsága a fenntarthatatlan rendszereket fenntarthatóvá, hitelfüggetlenné alakítani, és megvan a bátorsághoz a hátország is; hogy ez nem hangember és nem parasztvakító demagóg, és nem kell magát nekifutásból arcon köpni, ha nekilát a munkának - akkor a hiénák farkukat behúzva elszaladnak. Ha Magyarország összedőlésére játszani kockázatossá válik, akkor majd nem játszanak arra.
Kár, hogy Orbán Viktor nem árulta el, ki lenne ez az ember, és mit csinálna. Mert ő maga onnan, a nyugodt felülnézetből nem is látszik.
Utolsó kommentek