Most már bevallhatom, az MSZP kataton agóniáját, a koalíciós szakadást, a nyúljellegű, dermedt reflektorbabámulást értetlenkedve figyeltem eddig. Oké, beszopták a népszavazást, tövig. A nép úgy foglalt állást, hogy ha már így kérdezik, nem szeretne fizetni, illetve (ismeretlen, szájízhez igazítható arányban) úgy, hogy Feri, menj a picsába. Kellemetlen politikailag, presztízsveszteség, csatavesztés.

De az MSZP, illetve Gyurcsány kezében végig ott volt a másik jollyjoker autóskártya. Egy Ügy, amivel nyerhettek volna ők is egy népszavazást. És akkor már nekik is van egy diadalmas hadjáratuk, ők sem eltaposható, háton kalimpáló bogárkák, hanem országjobbításra elszánt erő, amely szót ért a lakossággal. A kormány - parlamenti többsége birtokában - simán feltehette volna népszavazásra Gyurcsány köztisztasági csomagját, és meg is nyerhette volna. Egyetért-e Ön azzal, hogy a pártok ne lopjanak, és a parlamenti képviselők adózzanak a teljes jövedelmük után? Hát hogy a fenébe ne. Tökre egyetért ebben minden épeszű magyar. Még akkor is, ha becsületesen odaírjuk, hogy mindez megemelt, ám átlátható juttatások mellett történjék.

Kiírják, megszavazzuk, nyernek. Aki nem áll mellé, az meg veszít. Kellőképpen demagóg lett volna ez a referendum is, de hát attól jó a népszavazás, ha demagóg. Még fontosabb viszont, hogy ez az ellentámadás plebejussága mellett is kétségkívül hasznos lenne Magyarországnak. Ellentétben a március 9-i cirkusszal. Ennek a népszavazásnak a károsultjai kizárólag bűnözők, sötétben bujkáló gazemberek lettek volna.

Meglepetés tehát a hétfői hír, hogy az MSZP mégsem kezdeményez korrupcióellenes népszavazást. Khm, tulajdonképpen megoldódott már ez, van róla törvény is, illetve lesz... igazán nem szükséges. Spongyát rá.

Nicht ugribugri, langsam spazieren

- ez a jelszó most már, nyilvánvalóan, noha írva vagyon az Őszödi Beszédben, hogy "ahhoz másik madám kell". Ahhoz ő nem köll.

Nem kell perverzen élénk fantázia ahhoz se, hogy elképzeljük a nyálkás, kakiszexes jelenetet a kulisszák mögött, ami arra késztette a sarokba szorított kormányt, hogy eldobja az utolsó fondüvillát, amivel visszavághatott volna. Itt Puch Lászlók és hasonlók, a Zuschlagok hálózata, hivatásos tolvajok, keresztapák szóltak közbe, hogy nehogymá' tisztakezűsködni akarjá', Ferikém! Mert ha mi bukunk, magunkkal rántunk fél kézzel. És a narancs sarokban a Simicskák és Lázár Tizennyolcmilliók egyetértően bólogattak, nem erőltetik ők se, a földön hagyják az elejtett adut. A tolvajok sosem hoznak törvényt arról, hogy a lopásért kézlevágás járjon. Így megy ez.

Éppen ezért volna szükség népszavazásra, igazira. Nem olyanra, amihez fizettett pártaktivisták gyűjtik az aláírást és a szavazatot. Olyanra, ami alulról jön a fűgyökérből. Szerencséjük, hogy nincs civil társadalom, illetve hogy ezért speciel nem sztrájkolnak a vasutasok meg a háziorvosok.

Akadnak, akik az elbaszott magyar pártfinanszírozásból immanensen következő korrupciót apró problémának állítják be. Tévednek, illetve hazudnak. Bár minél nagyobb a lopás, annál nehezebben bizonyítható - hiszen egy tízmilliárdos szajréból meg lehet már venni a sajtó nagyobb részét - de a köztudatban bírósági ítélet híján, vagy annak ellenére, ott van a bizonyosság: ezek lopnak. Autópálya? Nyilván nyúlnak belőle. Mennyit? Harminctól nyolcvan százalékig terjednek a becslések; minden lehetőség irtózatosan sok pénzt jelent. Annyit, hogy kénytelen-kelletlen azt feltételezi a polgár, az összes párt- és kampányköltség kifizetése mellett is valakik valahol egy Halálcsillagot építenek a tudtunk nélkül. Esetleg ellenünk.

Négyszáz rabló

A finanszírozás mai rendszere magától értetődően kényszeríti a pártokat arra, hogy illegális forrásokból, magyarán lopásból, rablásból, sikkasztásból, emberkereskedelemből fedezzék az igényeiket. Zöld utat ad a bűnnek, és onnan már nehéz megtorpanni, és azt mondani: á, azt már nem lopom el, maradjon valami a lúzer lakosságnak is.

Ismert erdei körökben az az általános nézet, hogy ezek mind csak a hatalomért reszketnek, mert annyira jó érzés miniszterelnöknek, államtitkárnak, hajjakendnek lenni. Csak pozícióba szeretnének kerülni, hogy jót tegyenek. A köztisztasági népszavazás elgáncsolása bizonyítja, hogy ez nincs így. A biznisz egyértelmű volt: lemondunk az elcsalt pénzekről, és felállhatunk megint. Nem éltek vele. Nem a hatalom, nem az országépítés szédítő lehetősége vonzza őket. Szomorúbb, primitívebb a motiváció. Sokkal erősebb csali a folyó hó végén zsebretehető készpénz, és az abból vásárolható vitorláshajó, terepjáró és luxuskurva.

Ennyi. Ennél messzebb hunyorítva sem látnak. Kívánom nekik, hogy frontális karambolban pusztuljanak el. Ön dönt: viszik, vagy vezet.

Lásd még:
Helyzetfokozódás
Ezek lopnak.