A kormánybuktatás karnyújtásnyira került. Régi, kéjes álmok válhatnak valóra. Az SZDSZ például ismét szert tehet a Mérleg Nyelve megtisztelő címre. Ott a gomb, nyomjad, Gábor. Meri vagy nem meri?
Tudja-e, mivel játszik?
Sürgős válaszra vár az a kérdés, amiről már legalább a koalíció felbontása óta illett volna gondolkodni. Sőt erről kellett volna szólnia az egész SZDSZ-nek. Van-e élet odaát? Vajon csak a megszokás miatt maradnak a magyar liberálisok 1994 óta egy rossz házasságban? Van-e számukra lélegezhető légkör a jobboldalon? Vagy akárhol éri is őket: nő-e fű a libsiknek egy második Orbán-ciklusban?
De az SZDSZ, és annak elnökei ezzel nemigen foglalkoztak. Bonyolult, hosszan kell magyarázni. Híradóban nehezen megy át. Ehelyett inkább fogtak egy Ügyet – az adócsökkentését –, és azt mantrázták, mint emdéefes a haláladót. Kínos, de a KDNP differenciáltabb, töprengőbb csapat benyomását keltette az utóbbi időben, mint a felvilágosult szürkeállomány.
Ehhez a vaksi tanácstalansághoz a párt pont megfelelő elnököt génmanipulált magának. Már csak be kéne kennie az arcát cipőpasztával, és ő lehetne a magyar Obama.
Mi a libsi most?
Pedig elvileg a liberális pártot arra tartjuk, hogy a magyar liberalizmus aktuális doktrínáját őrizze, kutassa, fejlessze. Definiálja, mi is az. A feladvány most már sürgetővé vált. Hogyan viselkedik a magyar liberális, ha orbániumrészecskékkel ütköztetjük? Előbb-utóbb megtörténik a valóságban, jobb készülni rá.
Az SZDSZ megmaradt szavazói, illetve azok, akiknek elméletileg egy liberális pártra kellene szavazniuk (ha lenne olyan), messze nem írhatók le az adócsökkentésben érdekeltek halmazaként. Kulturális identitásuk is van, többek között. Most azt kellene felmérni, hogy az ő vélt preferenciáik összeegyeztethetők-e a Fidesszel. Ez nem megy máról holnapra, napi árfolyamok alapján. Sem pedig zsigerből. Nincs egyértelmű válasz; gondolkodni kell, mérlegelni. Talán nem irreális elvárás a Mérleg Nyelvétől. Továbbá lehetne róla tárgyalni, neadjisten beszélgetni.
Annyi biztos, hogy a Fidesz 2002 után explicite, deklaráltan antiliberális pályán mozgott. Gazdasági szövegei változtak, ott simán belefért a középosztály-centrikus polgározás is, meg a prolivakító népszavazás. Arra azonban ügyeltek, hogy minden politikai, filozófiai, társadalmi és kultúraszervezési kérdésben antiliberális választ adjanak. Orbán viszonylag ritkán folyt ebbe bele, de mögötte Mikolától Kövérig, a háttérműhelyektől a rövid pórázon csaholó pártsajtóig elhangzottak a legsúlyosabb elképzelések arról, milyen szabadságviszonyok lennének kívánatosak egy rendes-csendes-fegyelmezett országban.
Maga a pártsajtó is érdekes indikátor. Azt a birodalmat szabadon építette fel magának a Fidesz, olyanra, ahogy nekik tetszik. Lehet szeretni, sokaknak bejön. Liberalizmus-kompatibilitása, és hogy mennyire lenne finom ez a drill országos szinten - az más téma.
Jelentős törésvonal állam és egyház viszonya. A magyar történelmi egyházak kétségbeejtő morális helyzete okot ad arra, hogy ezeket a gyanús alakokat ne engedjük közel a gombokhoz. Kétségtelen, az egyházak meg a vallás a legfőbb oka annak a visszataszító jobbos magatartásmintának, hogy vegyünk el másoktól jogokat akkor is, ha ezzel senki nem nyer semmit. Mivel nehéz volna észérvekkel megmagyarázni, mi köze az államnak például a hálószobához, ilyenkor jön be a babona. Ha beengedik. De a tapasztalat – 98-02 – azt mutatja, Orbán tudja, hogy a nagyszájú csuhások csak egy törpepártnyi kisebbséget képviselnek. Úgyhogy még az abortuszhoz sem nyúlt hozzá. Kaczynski-féle bibliás tébolyhoz ez a terep még annyira se jó, mint Lengyelország. És az a hülyeség ott is életképtelen volt.
Vakrepülés
Demszky anno belebukott a mérleg átállításába: a párt és a holdudvar úgy ítélte meg, a magyar liberálisoknak csak a baloldalon van esélyük arra, hogy érvényesítsék érdekeiket; beleértve ebbe a személyes, anyagi és egyéb ambíciókat, és a liberális gondolatok – sorkatonaság eltörlése, melegjogok, kulturális modernizáció satöbbi – keresztülvitelét. Az ideológia hiányában sodródó szocik pedig örülhettek, hogy van mit a zászlóra tűzni. Működött. Eddig. És most mi lesz?
A Judapest fel bírta dobni a témát: milyen a magyar zsidóság és a jobboldal viszonya, mitől olyan, hol vannak a hidak, a sérelmek és a kompromisszumok. Az SZDSZ-t ez, legalábbis nyilvánosan, nem izgatja. Nem látnak ki a cipőpaszta alól. Akkor sem, amikor éppen erről kellene dönteni. Monnyonle - ennyi telik tőlük. És ezt Torgyán doktor sokkal szórakoztatóbban nyomta.
Utolsó kommentek