W

w.blog.hu

Tóta W. Árpád kommentál, szemtelenkedik, valamint permanens fogadóórát tart.
Régi cikkarchívum



Kommentelés - házirend

Wblog @ Facebook

Engedjétek hozzám

Kis heti hírlap 4-10 éveseknek.


Foglalod a kurvanyádat

A mozdonyhorgony
Úgy remélte, ezzel bekerül a Rekordok Könyvébe. De legalább a Jackassbe.

Elnöki pornó
Nagy baj, ha az elnök ribanc.

Nem jó a nemzetnek egyedül
Szuverén ország is lehet borzalmas hely.

Szent szar
A húsvéti alkotmány: szentséggyalázás.

A pedofilok védőszentje
A deviancia fincsi, de csak ha papok csinálják.

A gólkirály beszéde
Angela, te náci ribanc!

Győz a szittya förgeteg
Kuss, mi így szállunk le a bicikliről.

Együtt sikerülni fog
Bizonyítsuk gyalázkodással, hogy Magyarország szabad!

Kompország vitorlát bont
A finom kritikát meg lehet állítani, a brutálisat nem.

Foglalod a kurvanyádat
Nem ti vagytok a nemzet, sem a nemzeti oldal.

Utolsó kommentek

  • Brown094: Ha pénzt vesztett egy átverés miatt, vagy megadta adatait egy csalónak, akkor is visszakaphatja el... (2021.10.21. 23:05) Tribuszerné visszanéz
  • szódabár: Hát te sem vagy a tolerancia bajnoka. Hehehe. Felőlem mindenki azt csinál amit akar, nálunk a menó... (2020.12.26. 11:50) Isten fasza
  • Tahó Sandokan: Közben elkészült, bitangfinom. (2020.11.09. 15:20) Ajándék erős gyomorhoz
  • Tahó Sandokan: Nem számítottál kommentre, ugye Worluk? Tegnap jutottunk hozzá ehhez a szürke gombához (egy gombá... (2020.11.09. 14:43) Ajándék erős gyomorhoz
  • Reactor: Bírom az ilyen mérhetetlenül idióta hozzáállást...a falu élhetetlen közösség, mert ott nincs TESZK... (2020.06.26. 14:47) Vackor néni busza
  • Utolsó 20

Igazolt hiányzás

2011.03.24. 23:45 Tóta W. Árpád

Meccset például sosem nézek, háború viszont olyan ritkán van, hogy olyankor sajnálnám elszalasztani a műsort. Ezért mostanában inkább a líbiai karitatív expedícióval foglalkozom, így sajnos kimaradnak olyan poénok, mint Lázár János sikereinek titka vagy Schmit Páll úgy általában. 

Líbia viszont lesz még téma, és nem annyira saját jogán, mint inkább az európai katonai ébredés színtereként. Alapvetően örömhír, hogy az az Európa, amely évtizedekig a pápa sajnálkozó közleményeivel vett részt a világpolitikában, amely egy Milosevicset nem tudott taccsra vágni egyedül, és amelyet épp ezért nem is lehetett komolyan venni, végre feltűri az ingujjat. Igaz, még van mit tanulni, például hogy könnyebb eredményesen háborúzni, ha tudjuk, mi volna az eredmény, amiért csináljuk. De valahol el kell kezdeni.

Egyben elégedetten tapasztalom, hogy intelmem eljutott a megfelelő fülekbe:

[a repülőgép-hordozók] „arra is jók, hogy például egy pimaszkodó Líbiának vagy ilyesminek leosszuk a precíziós pofont, ha másból nem értenek. Milyen birodalom lenne az az Európa, ami egy Líbiát sem tud megfegyelmezni? Szánalmas lenne, bizony mondom néktek. ”

 



Címkék: történelem európa haditechnika

321 komment

A gólkirály beszéde

2011.03.16. 06:00 Tóta W. Árpád

Európa elnöke a Nemzeti Múzeum lépcsőjén arról beszél, hogy Európa nekünk nem diktálhat.
 
Mint a kisgyerek, megint azt hiszi, hogy nem látják. Hogy ez megmarad belpiacon, és aztán nyugodtan felállhat Brüsszelben a pódiumra, a Strong Europe szlogen mögé, és ott előadhatja az elképzeléseit az egységesebb, összehangoltabb, integráltabb unióról. És majd nem fogják kiröhögni, meg kimenni közben a büfébe. Vagy ha mégis, azt meg idehaza nem tudja meg senki.
 
Közönségéről nemcsak a lokális, hanem az időbeli elszigeteltséget is feltételezi. Úgy magyaráz a függetlenségről, hogy még meg se száradt a tinta a Brüsszel kívánalmainak megfelelően kiherélt médiatörvényen. Megvédtük hazánkat az alantas támadástól... és ööö, és hát közben bátran visszavonultunk. Úgy mesél megint az államadósság leküzdésének imperatívuszáról, mintha azt nem éppen Európa kényszerítette volna rá, amikor nemet mondott az eredeti, zseniális tervre: az államadósság növelésére. Mert ugyebár nem egész egy éve még az volt a stratégia, hogy legyen inkább a hiány hét százalék, következésképp az államadósság nyolcszázmilliárddal több. De ezt nem fogadta el az a Brüsszel, amely nekünk, mint most megtudtuk, nem diktál. 
 
Megeszik, szó se róla. A fizetett közönség mindig jókor tapsol, de van még elég jobbágy, aki magától is megteszi. Hülyének lenni büszke gyönyörűség. Nagy a lelkesedés, amikor beveti a végső érvet: nekünk a németek ne ugassanak, hiszen ők találták ki a nácizmust. Igen, Angela, neked szól, te náci ribanc. 


Címkék: orbán történelem hülyemagyar nemzeti egyuttmukodes rendszere

2679 komment · 19 trackback

Elvis él, Budapest élni fog

2011.03.11. 06:30 Tóta W. Árpád

Sajnos az eddigi otrombaság, kapkodás és a kiábrándulás nyomán hétmérföldes léptekkel haladunk afelé, hogy minden automatikusan szar legyen, amit fideszes kitalál. Egyelőre még csak azok körében, akik ezelőtt se szerették a jobboldalt, de az ilyen zsémbelődés nagyon ragadós. Ez azért sajnos, mert a gyerekre is rossz hatással van, ha soha semmi se jó tőle, márpedig a Fidesz felnőttre hasonlít a legkevésbé. Továbbá azért, mert nem minden szar, ami fideszesnek jutott eszébe.

Az Elvis Presley tér például a legjobb ötlet, amit a hatalomátvétel óta kiizzadott a párt. Az ellenzéki kritikák szerint gumicsont, amivel el akarják terelni a figyelmet. Ez meglehetősen korlátolt álláspont, még akkor is, ha tényleg el akarnák terelni. Könnyű ugyanis kicselezni: most pár percig az Elvis térről gondolkodunk, aztán még mindig maradt huszonhárom óra ötven percünk az alkotmány vagy a rosszabbul élés miatt dühöngeni.
 
Az pedig egyáltalán nem igaz, hogy az Elvis tér ne volna fontos. Természetesen fontos, hogy kiről és miről neveznek el utcákat. Ha annyira lényegtelen volna, akkor eddig se kaptak volna nevet. 
 
Budapest névrajzilag karót nyelt város, itt megállt az idő.


Címkék: budapest fidesz

605 komment · 2 trackback

A keleti arcvonal kiegyenesítése

2011.03.09. 08:00 Tóta W. Árpád

A magyarokat az arabkérdés leginkább a benzinár által érinti, de ennél sokkal tanulságosabb, ami odaát történik. Közvetett hatásait majd hosszas átfutással tapasztalja az ország.
 
Mindenekelőtt nyugi. Az arab forradalmakkal kapcsolatos leggyakoribb félelem, miszerint őrültek fogják megragadni a hatalmat, és világháborút csinálnak, alaptalan. Őrült vezetők ugyanis nincsenek. Vannak idővel megőrülő uralkodók, csakhogy a hatalmat senki sem egyedül gyakorolja, és a gyakorlásához észnél kell lenni. Mindig lesz, aki időben hátba szúrja a beszámíthatatlanná vált, esetleg öngyilkos akciókat fontolgató elnök urakat. A világ legbolondosabb diktátora, a mackóruhás Kim Dzsong Il valójában egy elég kiszámíthatóan sakkozó, a maga módján megbízható játékos. Még az ő apparátusa is venné a fáradságot, hogy puszta ököllel agyonverje, ha mondjuk atomháborút akarna kirobbantani. Nem emberbarátságból, hanem mert nem akarnak meghalni a válaszcsapásban.
 
Az arab forradalmak után is csak annyira lehet erős a vallásos személyiségzavar iszlám válfaja, amennyire a valóság megengedi. Izraelnek van kétszáz atomfeje, minden bizonnyal megoldották a tengeralattjáróról indítható rakétákat is, szóval Allah mozgástere abban az irányban erősen lehatárolt. A Közel-Kelet népei benne vannak a lendületben, terrorral és tekintéllyel már nem lehet őket otthon tartani, és ez akkor se fog működni, ha valakik a jóisten nevében adnák elő magukat. Isten nem erősebb társadalomszervező erő a geopolitikai realitásnál, a jólétnél, az egyéni boldogságnál. Legfeljebb az utóbbiba besegíthet azoknál, akik ettől lesznek boldogok.
 
A szabadság persze relatív, és aki sose tapasztalta, az csak lassan, mint Natascha Kampusch, magától találhatja ki, milyen is lehet. Az arab diktatúrák fellazulásában kulcsszerepe volt annak, hogy a tévében és az interneten szabad embereket, önálló nőket, kívánatos, ám náluk tiltott magatartásmintákat láttak. Észak-Korea állítólag őrült vezetője ezt jól tudja, ezért ott nincs internet, és tilos a műholdas tévé. De azért videokazettákon bejutnak a déli szappanoperák, és velük a rádöbbenés, hogy lehet másképp élni. Az arab felkelések ugyanabból a frusztrációból táplálkoznak, amit minden keleti kisgyerek érzett, amikor nagy ritkán nyugati játékokhoz jutott.
 
A liberális forradalom érezteti hatását Közép-Ázsiában is. Kína kétségbeesetten próbál mínuszos hírt töpöríteni belőle, mert nyilván mindenkinek ugyanaz jut eszébe. Túl sok minden stimmel. És a Közel-Kelet felfordulásának bőven vannak idehaza is megfontolandó tanulságai. 


642 komment · 13 trackback

A rossz tanuló felel

2011.03.02. 06:15 Tóta W. Árpád

Eljött tehát az igazság pillanata. Illetve még mindig nem jött el; annyit tudunk, hogy mikorra dolgozódnak ki a számok, és hogy lesznek majd számok is. Tudjuk továbbá, hogy mindez véletlenül sem megszorítás, hanem átalakítás, újjászervezés, megújítás, akármi, csak megszorítás nem.

A labda olyan magas, hogy a jóisten csapja le. Nyolc év telt el azzal, hogy minden hiányzó forintért Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai volt a hibás. Minden kiadáscsökkentési kísérlet vagy kósza ötlet azonnal megkapta a neoliberális bélyeget, tudniillik neoliberális az, akinek nem jön ki kétszer kettőre a hét. Zengett az ország a szerzett jogok védelmétől, és az ékegyszerű demagógiától, miszerint ha nem volna korrupció, akkor mindenre jutna pénz. Értelmetlen megszorításnak minősült a gyógyszerkassza racionalizálása, létfontosságúvá váltak hirtelen a vivőanyagok, és hadüzenet volt a korengedményes nyugdíjak szigorítása – amit most Orbán kormánya nemhogy szigorít, de megszüntet. Most látszik színről színre, micsoda mélyen színvonaltalan, ostoba hőbörgés volt az eddigi teljesítményük. Kulcsfigurája, Szíjjártó Péter ma a miniszterelnök szája, vagy legalábbis valamelyik testnyílása. Van olyan súlyos ez az örökség, mint a posztkomcsi múlt. Mindkettő a hatalomért kötött undorító kompromisszumról szól.
 


Címkék: orbán fidesz program nemzeti egyuttmukodes rendszere

1400 komment · 18 trackback

Te sötétben bujkáló

2011.02.25. 06:00 Tóta W. Árpád

Van egy ordenáré hadművelet, amit úgy látszik, pártfüggetlenül el kell nekünk játszani, vagyis alighanem ezt kajálja a magyar, ami sajnos elég gyökér ízlésre vall. Gyurcsány Ferenc kezdte még első ciklusában, és most pontosan ugyanezzel próbálkozik az Orbán-kormány. 
 
A folyamat azzal kezdődik, hogy néhány seggarc pár óra röhincsélés meg borozgatás közben rajzol egy adócsökkentést. Eszük ágában sincs tervezni meg számolgatni, hatástanulmányról hallani se akarnak, már csak azért se, mert tegnapra kész kell lenni. Különben sincs mit matekozni, az adócsökkentés mindig jó, mert stimulálja a… mindent, csökkentjük és kész. Többet hagyunk a családoknál és a vállalkozásoknál, örülni fognak, meg minket szeretni. Továbbegyenlő fellendülés. Vagy valami lesz.
 
Kisvártatva kiderül, hogy az adócsökkentés népjóléti hatása sajnos elmaradt. Gyurcsány az áfát vágta meg, az intézkedés egyetlen eredménye a deficit lett. Aztán azt vették észre, hogy a boltokban nem lettek olcsóbbak a dolgok. Miafasz? Csökkentettük pedig az áfát!
 
És megszületett az árkommandó. Hogy mit is csináltak volna, azt végül nem tudtuk meg, röhejbe fulladt a kezdeményezés. Valami olyasmi lett volna a dolguk, hogy számon kérjék a péket, amiért még mindig ugyanannyiba kerül a pogácsa, mint egy hónappal azelőtt. És ha nem lesz olcsóbb, akkor irgumburgum. Sajnos az árkommandónak nem állt rendelkezésére sem a pogácsa korábbi árfolyama, sem a liszté és a töpörtyűé, így aztán az egész próbálkozás hamvába holt. 
 
Szerencsére. Mert ekkora baromságot azóta is csak egyszer találtak ki: most.


1252 komment · 9 trackback

süti beállítások módosítása