A magyarokat az arabkérdés leginkább a benzinár által érinti, de ennél sokkal tanulságosabb, ami odaát történik. Közvetett hatásait majd hosszas átfutással tapasztalja az ország.
Mindenekelőtt nyugi. Az arab forradalmakkal kapcsolatos leggyakoribb félelem, miszerint őrültek fogják megragadni a hatalmat, és világháborút csinálnak, alaptalan. Őrült vezetők ugyanis nincsenek. Vannak idővel megőrülő uralkodók, csakhogy a hatalmat senki sem egyedül gyakorolja, és a gyakorlásához észnél kell lenni. Mindig lesz, aki időben hátba szúrja a beszámíthatatlanná vált, esetleg öngyilkos akciókat fontolgató elnök urakat. A világ legbolondosabb diktátora, a mackóruhás Kim Dzsong Il valójában egy elég kiszámíthatóan sakkozó, a maga módján megbízható játékos. Még az ő apparátusa is venné a fáradságot, hogy puszta ököllel agyonverje, ha mondjuk atomháborút akarna kirobbantani. Nem emberbarátságból, hanem mert nem akarnak meghalni a válaszcsapásban.
Az arab forradalmak után is csak annyira lehet erős a vallásos személyiségzavar iszlám válfaja, amennyire a valóság megengedi. Izraelnek van kétszáz atomfeje, minden bizonnyal megoldották a tengeralattjáróról indítható rakétákat is, szóval Allah mozgástere abban az irányban erősen lehatárolt. A Közel-Kelet népei benne vannak a lendületben, terrorral és tekintéllyel már nem lehet őket otthon tartani, és ez akkor se fog működni, ha valakik a jóisten nevében adnák elő magukat. Isten nem erősebb társadalomszervező erő a geopolitikai realitásnál, a jólétnél, az egyéni boldogságnál. Legfeljebb az utóbbiba besegíthet azoknál, akik ettől lesznek boldogok.
A szabadság persze relatív, és aki sose tapasztalta, az csak lassan, mint Natascha Kampusch, magától találhatja ki, milyen is lehet. Az arab diktatúrák fellazulásában kulcsszerepe volt annak, hogy a tévében és az interneten szabad embereket, önálló nőket, kívánatos, ám náluk tiltott magatartásmintákat láttak. Észak-Korea állítólag őrült vezetője ezt jól tudja, ezért ott nincs internet, és tilos a műholdas tévé. De azért videokazettákon bejutnak a déli szappanoperák, és velük a rádöbbenés, hogy lehet másképp élni. Az arab felkelések ugyanabból a frusztrációból táplálkoznak, amit minden keleti kisgyerek érzett, amikor nagy ritkán nyugati játékokhoz jutott.
A liberális forradalom érezteti hatását Közép-Ázsiában is. Kína kétségbeesetten próbál mínuszos hírt töpöríteni belőle, mert nyilván mindenkinek ugyanaz jut eszébe. Túl sok minden stimmel. És a Közel-Kelet felfordulásának bőven vannak idehaza is megfontolandó tanulságai.
Ex oriente lux
A magyar jobboldalon, a részeges fasisztáktól a késsel-villával publikáló polgári undergroundig, megvan valami totál félreértett vonzódás a Kelethez, annak autoriter, spirituális(nak vélt), és kétségtelenül tradicionálisabb államszervezéséhez, életmódjához. Ez földrajzilag Kína csodálatától a Putyin-kultuszon át az iszlám iránti lelkesedésig terjed, szerencsére a néger rémuralmak már kimaradtak. A Kelet az, amely napról napra bebizonyította, hogy a fenenagy liberalizmusnak, hogynemondjam szabadosságnak, sőt a neoliberalizmusnak, a kapitalizmusnak igenis van alternatívája. Ni, milyen jól megvannak ezek az arabok is, egy-egy erős elnökkel, gondosan ápolt hagyományokkal, mélyen megélt vallásossággal. És a nőik is tudják, hol a helyük. Meg még szaporák is, míg a magyar, az fogy.
Hát ennyire jól voltak meg. Az iszlám világ boldogtalanságban élt, és bár továbbra sincs garantálva a móka és kacagás, a fent felsorolt ún. értékek bizonyosan nem szereztek elég örömet. Csak tilos volt panaszkodni. Mármost ha nem fogadja el mindenki, hogy a társadalomszervezés célja egy elképzelt lény tetszésének elnyerése, akkor tehát amit eddig példaként emlegettek idehaza, az nem működik. Az egy rakás szar. Példának tekinteni ostobaság volt, és a tömeges tragédia receptje.
A csodás Kelet elmélete Bahrein belépésével dőlt meg végleg; az észak-afrikai országok megjárták a maguk kalandját az arab szocializmussal (noha egyikük sem határolódott el az iszlámtól úgy, mint az európai kommunisták a kereszténységtől). Bahrein igazi apostoli királyság; ha az embernek tényleg nem lenne más teremtett vágya, mint az imádkozás és a hódolat, akkor abból ott jutott neki elég. Ateistának lenni például nem ajánlatos arrafelé. Az utolsó bástya Szaúd-Arábia, Allah segge lyuka, ahol nem a szokás meg a családi nyomás ítéli szobafogságra és kényszerházasságra a nőket, hanem konkrétan a törvény. És már ott is inog a trón, pedig mindennap megtapasztalhatják az égi áldást, hiszen a gazdagságuk azon alapul, hogy leszúrnak egy botot a földbe, és feljön a dollár. Még ez sem elég, ha síkhülye hitszónokok ugatnak bele abba, ki hogyan és hol keres párt magának.
Nem e világból való
Mindez komoly cenzúra, izmos lakájmédia, az ellenállók levadászása, bebörtönzése, féktelen rendőrterror mellett és ellenére történt meg. Nem segítettek az irányított választások, a bíróságok kézivezérlése, a valós és virtuális egypártrendszerek. Nem segített az sem, hogy Európa és az Egyesült Államok elfogadta a diktátorokat. Az ellenzéket el lehetett nyomni, a tekintélyuralom megkönnyítette a kormányzást, de aztán betelt a pohár, és örülhet, aki ép bőrrel tudott visszavonulni.
Kellemetlen velejárója az autoriter rendszernek, hogy a verseny hiánya gyorsan és elkerülhetetlenül kiváltja a rossz kormányzást. A domináns hatalom hamar elhiszi, hogy ha a tévéből ki tudja szerkeszteni a káder lézerblokkolós sportlimuzinját, akkor minden rendben van. És hogy ha be tudja szerkeszteni a sikerpropagandát, akkor meg pláne. Ahhoz meg túl buta, hogy felfogja, nélküle is terjednek a hírek.
Sem kis, sem nagy lépésekkel nem érdemes a keleti autoriter rendszerekhez közelíteni, mert azok halálra vannak ítélve. Az a csalóka jó hírük, ami a jobboldalon sláger, semmiben sem különbözik az egykori kávéházi baloldal Szovjetunió-képétől. Ha csak az állami propagandát vesszük számításba, akkor persze a földi mennyország. Minden más a pokolról szól, csak azt megpróbálják eltitkolni. Kizárólag a technológiai fejlődésnek köszönhető, hogy ez már egyre nehezebb.
Magyarország nem keresztény ország, attól sem lesz az, ha beleírják az alkotmányba. Erre végül, sült bolondként, utolsóként rájött a KDNP is, amikor be kellett látniuk, hogy kurvamindegy, mi van a bibliában, akkor is marad az abortusz. Itt még annyira sem lehet spirituális, tekintélytisztelő, a jobbos álomnak megfelelő államot építeni, mint Egyiptomban. A legtöbb mi adható, az egyéni szabadság. Hogy mindazok, akik megelégednek a saját életük irányításával, élhessenek úgy, ahogy szerintük azok a csodálatos arabok éltek, réges-régen, egy messzi galaxisban. Legalábbis amíg a feleségük ott nem hagyja őket.
Az utolsó 100 komment: