Két hét sincs már a népszavazásig, ideje ezért legalább azt eldönteni, miről is szavaz, aki elmegy egyáltalán.Eredetileg és szó szerint arról, hogy akarunk-e vizitdíjat, napidíjat és tandíjat fizetni.
Dehogy akarunk. Naná, hogy nem, ez így a világ leghülyébb kérdése lenne. Mi személy szerint, kedves barátaim, nem akarunk fizetni soha semmiért; állami részvényt is legszívesebben ingyen jegyeznénk, sőt elvárjuk, hogy annak a részvénynek aztán folyvást felfele menjen az árfolyama. Csakhogy nem, nem az a kérdés, hogy mi akarunk-e fizetni. Mi mindenképp fizetünk.
Az a kérdés, fizessen-e az ellátásért a beteg, a tanításért a diák. Nem mi, a magyarok, hanem a beteg és a diák. Ahol mi mindannyian fizetünk – adózunk –, a kedves vásárló meg nem fizet, az pont a díjak eltörlése utáni állapot. Avagy a bevezetésük előtti.


Meséli a taxis – autókról beszélgetünk, mint rendesen -, hogy ő Szlovákiába hordja szervizbe a Skodát. Harminc- vagy valahányezer kilométerenként átbumlizik Szlovákiába, és ott végzik el a kötelező karbantartást. Emberünk nem Komáromban él és dolgozik, hanem Budapesten. Mégis megéri neki. Miért? Hallga csak.
Ezt a cikket nem ide szántam, hanem a Playboyba, csak aztán az élet úgy hozta, hogy mégis itt jelenik meg, a Playboyban meg nem.
Ma este elkezdődik a
A továbbiak sérthetik az Ön vallásos érzületeit, amennyiben Önnek vannak olyanjai, és nem bírja elviselni, hogy másnak meg nincsenek. Ez esetben ne kattintson a folytatásra, vagy ha mégis, akkor utána ne hörögjön.
Utolsó kommentek