A Modern képmesék epizódjai, és továbbtanulóknak a részletesebb anyagok megtekinthetők a sorozat honlapján.
Ma este elkezdődik a Modern Képmesék, 19.25-kor megy adásba az első epizód az MTV-n. Az utolsó részeken még dolgozom, M. Tóth Géza csapata pedig a középsőket rajzolja, festi, animálja. Jó mulatság, férfimunka. Nehéz szellemi.

A szövegeket ismerem, a kész filmekből hat-nyolc darabot láttam, mert éberség van és titoktartás. Azok jók lettek. Már a körülményekhez képest.

A körülmények, ugye, szűkösek. Két perc akkor is nagyon kevés, ha a nyugdíjrendszer bemutatására öt epizód jut. A svájci indexálást vagy a rendszer küszöbön álló összeomlását csak felvillantani lehet ennyi idő alatt, és Kállóy Molnár Péternek még így is hadarnia kell, hogy beleférjen.

Kimaradt egy csomó fontos téma. A közelmúlt történelme – ki volt és mit csinált velünk Kádár János. A cigányság. A környező népek: hogy kik azok a szlovákok, és mi bajuk van. Vagy mi az a NATO. Ezek most nem fértek bele az NFÜ és a MEH mondanivalójába; nekik is el kell számolniuk a pénzükkel, és önfeledt anekdotázásra nem telik a kisebb államnak. A sorozat kétségtelenül nem teljes világmagyarázat, csak válogatás.

De már két perc sokkal több, mint a semmi. Alkalom arra, hogy a végletes válaszoktól eltekintsünk két percre. A buta és egyszerű válasz úgy hangzik, hogy húzzanak el ezek vagy azok vagy a zsidók, és akkor majd másnapra jobb lesz minden. Attól több lesz a nyugdíj. Attól egyszeriben megjavul a közlekedés. Két percig legalább félretesszük ezt a nyilvánvaló hülyeséget, és beszélünk arról, hogy miből van a nyugdíj, és miért nem lesz ez így jó. Vagy hogy egy élhető város közlekedése, az olyan, hogy a tömegeket metró és villamos viszi, a vonalak mentén pedig parkolóházak vannak. Ja és biciklivel sem életveszélyes.

Optimális esetben a választópolgár, még ha meg is van a maga pártpreferenciája, ezután nem azzal fordul vezéréhez, hogy Az Isten Tartson Meg Nekünk, drága elnök úr. Hanem azzal, hogy figyi, akkor ti mit is gondoltok nyugdíjról meg közlekedésről? A kormányzó pártokhoz pedig még azzal is: hm-hm, és ti mit is csináltok ez ügyben? Nyugdíjat emeltek? De hát a tévében mondták, hogy baj van! Korhatárt kéne emelni, minimum! Hm-hm, tényleg nem lesz parkolóház a négyesmetróhoz? Ejnye. Sőt, tessék mondani, metró lesz egyáltalán, vagy inkább fogjuk fel ásatásnak?

Nem eget rengető újdonságokról szólnak ezek a mesék. A figyelmes HVG-olvasó számára sokszor csak a tálalás lesz új; hiszen a gázellátásról, oroszokról, energiapolitikáról hetente olvashat, és tudja, nem úgy működik a dolog, hogy Lendvai Ildikó a Kárpátoknál megállítja a gázárat. Talán ha még többen fogják tudni, akkor a Lendvai Ildikók nem ragadtatják így el magukat.

Mechanizmust magyaráz, nem azt, hogy helyette miért van valami egészen más, és miért kéne azt mégis szeretni. A valósággal összevetni, majd gondolkodni és szavazni már a kedves néző dolga lesz. Elvárjuk tőle, hogy felkészülten, tájékozottan válasszon, hiszen a világ előtt vizsgázunk. A polgár tájékozottságát az államnak feladata és érdeke elősegíteni, mert nyilván nem vezet jóra, ha ellepik a fogalom nélküli hülyék. Ezért tart fenn iskolákat, ahol minden magyar gyerek hall pár szót a Naprendszerről, Mátyás királyról meg a világháborúról. Aligha lesz az úgy jól, hogy a mai Magyarországról viszont nem szól a tanterv.

Ebben próbálunk segíteni egy icipicit. Milliárdos átszervezésekre, átképzésekre, kormányprogramra volna szükség, hogy az állampolgári ismeretek nevű tantárgy megjelenjen az iskolákban, gyökeret verjen, és termőre forduljon. Amíg ez várat magára, addig marad a tűzoltás, napi két percben. A formátummal és a műsoridővel járó megszorításokkal, kompromisszumokkal, a megalkotásában részt vevők tehetségével és korlátaival, köztük az enyémmel. A cél nemes és triviális, mint a repülni vágyó ember. A levegőbe kívánkozás romantikus álmából egy zajos, drága és veszélyes gépezet lett. De repül.

Jó szórakozást nem kívánok, ez a játék nem babra megy.