Idegölő, kimerítő munka az ajándékvadászat, a fenyőfa utáni kajtatás, a díszítés, a rokonlátogatások szervezése, a menü összeállítása. Alig marad egy-egy perc, hogy megálljunk, és gondoljunk Rá. Aki Istentől született, megváltott minket, és felméne a mennyekbe.

Hány ezer éve már, hogy velünk van! Alig hisszük, persze, a sztorit magát. Kismillió értelmezésen, átiraton, kanonikus és apokrif iraton, összehasonlító elemzésen át ismerjük csak a történetet, miszerint Isten fia áldozattal váltotta meg a világot.

Rövid idő adatott neki, aki a hidegben született, december huszonötödikén. A Jó Pásztor – így nevezték - bejárta a vidéket, amit bejárnia adatott, tizenkét tanítványa esendő emberként adta tovább az örömhírt: megszületett a Megváltó, alászállt a poklokra, és húsvétra feltámadott.

Akkor még vérrel kereszteltek.

Mitrásznak hívták.

 

Eszméletlen precízen célzott három szó ez: jóárasítani a tányéros tévét.

 

 

Maradunk kockázatközösségben. Vagyis továbbra is lopunk egymástól. Csak versenyezni ne kelljen.

 

Üdvözlendő, remek ötlet, hogy a pénzügyi analfabéta állampolgárral Flash-játékban értessük meg a költségvetést. Bőven itt az ideje, hogy felfogja: az állam pénze is véges, az oktatásra annyival költhetünk többet, amennyit elveszünk a mezőgazdaságtól. Leírtam már: a hat éves Tropicóból többet tud meg az ember a demokráciáról, mint a magyar közoktatástól. A játéknál nincs alkalmasabb módszer arra, hogy mechanizmusokat, következményeket, IF-THEN viszonyokat megtanítsunk. Márpedig erre szükség lenne.

Gyakorlott és szenvedélyes játékosként örömmel fogadtam tehát a Költségvetés 2008 című játékot. Csupa szép színes gomb: döntse el Ön, mennyit költ mentőkre, nyugdíjra, egyházakra, vagy hiteltörlesztésre. Mint a Hearts of Iront vagy a Civilizationt, könnyed, kísérletező agresszivitásal kezdtem ezt is: nem fizetjük vissza a kölcsönöket, a nyugdíjakat hopp megfelezzük, ingyenélő hazugsággyáros egyházaknak pofa be, gazdáknak kerek nagy nulla a szájukba. Beállítottam mindent a kisbaltával – és akkor lássuk, mi történik.

Az, hogy a környezetvédők általában romantikus-idealista szövegekkel, fogalom nélkül lépnek fel, még nem jelenti, hogy a környezetvédelem hülyeség volna. (Hasonlóképpen: bár a militarista jelszavakat többnyire furcsa emberek adják elő, ebből nem következik, hogy honvédelem nem is kell. De erről később.) A Fidesz programja – amelyről lesz még szó – például nagyon helyesen egy egész fejezetet szentel a környezet védelmének, megállapítva, hogy a környezetet védeni kell. Sőt, fogják is. A szennyezést meg csökkentik. Továbbá: "az államnak felelősséget kell vállalnia."

Ahogy az egész program, ez is féloldalas szöveg. Nem a számok hiányoznak, hanem az, hogy speciel a környezetvédelemből emberes részt tud vállalni szinte mindenki. Sőt, anélkül nem is fog menni. Jaja, áldozatról meg erőfeszítésről beszélünk, illetve persze nem beszélünk, hanem népdalokat adunk elő a kerek erdőről, gitáron. Ha megbocsát, Tibor, befűznék ide egy oldalt.

Történelmi szombat hajnala ez a hétfő. Jön, jön, jön! Navracsics Tibor presents: Program of the Fidesz. December 8-tól a mozikban.

Az elmúlt másfél évben a Fidesz háza tájáról a legmókásabb magyarázkodások keltek szárnyra arról, hogy miért is nincs nekik programjuk.

Azt egy ellenzéki párttól elvárni eleve bunkóság, még akkor is, ha amúgy naponta odavakkantják, hogy ők bármikor, előrehozva is átvennék a kormányzást.

Meg van program, de nem mondják meg, mert ellopják.

Meg hogy monnyonle, és egyből minden helyrejön.

Meg a többi Szijjártó-szintű, sötéthülye szarság.