Sok víz lefolyt, amióta itt szcientológiáról esett szó. Online a víz gyorsan folyik. Azóta a magyar szcientológia-kritikának forgalmas főhadiszállása alakult ki, hazánkban megjelent az Anonymous aktivistacsoport, és a mainstream sajtó vérebként csap le szegény Schmitt Pálra, amikor fogalom nélkül beszáll a drogmentes maratonba – ami tudvalevőleg az űrlényhívő idióták biznisze. Ma már közismertek az egyház frontszervezetei, nemcsak a maraton, de a Narconon, a Criminon és a CCHR is.

Ennél is jelentősebb események történnek a nagyvilágban. Úgy néz ki, az egyház elérkezett Sztálingrádhoz. A csapássorozatnak egyetlen kiváltó oka volt: a szcientológusok által kontrollálhatatlan nyilvánosság. Vagyis az internet. A szemünk láttára öli meg ezt az undorító szörnyet. Dőljünk hátra, és élvezzük.

Orbán Viktor kitapogatta a csapdát a saját fenséges kezével. Éppen azt a vermet, amit olyan ügyesen ásott meg Gyurcsány Ferenc köré.

Félmillióra saccolja a Szonda a veszteséget, ennyien tántorodtak el a Fidesztől a Kéri-beszéd hatására, ahol pedig semmi olyat nem mondott, amit az oly becses szakértő elit ne harangozna évek óta. A nyereséget nyilván nem a teljes népességen mérik: Orbán a piacok, a közgazdászok, a satöbbiek kedvéért mutatta meg épeszű arcát. Nicht vor dem Kind, jawohl.

Buzi meleg van, amiről mindjárt eszébe jut a tájékozott állampolgárnak a globális felmelegedés. Az egy nagyon csúnya, rossz dolog, utáljuk. A multik… meg a corporationök, azok csinálják ezt, őket kell szidni, amikor a madarasteszkóba menet átkozódva, prüszkölve felcsavarjuk a klímát a kocsiban. Megölik Gaiát ezek a rohadékok.

Mellesleg egyáltalán nem ölik meg, csak megváltozik kissé. Még az se biztos, hogy a bruttó mérlege negatív. Spanyolországból sajnos sivatag lesz – mostanában Barcelonába bérelt tankhajókkal hordják az ivóvizet, és háromezer euróra büntetik azt, aki lemossa az autóját. A dán és a holland történelem pedig lehet, hogy a víz alatt folytatódik, vagy diaszpórában, ha bele nem vágnak a világ legnagyobb gátépítésébe. (De azt meg úgyis felrobbantják holmi karikatúrák miatt, merthogy vannak ennyire hülye emberek.)

Viszont Szibéria és Grönland ezzel párhuzamosan egyre barátságosabb vidék lesz; hopp, a dánoknak máris van hová menni. Majd betelepül oda szépen fokozatosan az emberiség, felfedezi és kitermeli az addig nehezen hozzáférhető ásványkincseket, a megváltozott klímát pedig kiaknázza, ahogy tudja, hiszen évezredek óta él ember a sivatagokban is, csak kevés. Hát a vízzel majd okosan kell bánni, mint a Dűne fremenjeinek, viszont lesz helyette napenergia, meg nem kell fűtésre költeni.

Mikor végre eljutott az Orbán Viktor agyáig, hogy a szélsőjobb rossz társaság, egyszer csak megmondták a híveknek, hogy mostantól ne árpádsávozzanak Fidesz-gyűlésen. Aztán kiszivárgott két pofon terve. Az összekacsintás vádja el is halkult. Igaz, vesztett a népszerűségéből egy keveset, ámde nem lehet már elintézni annyival, hogy álruhás náci. (Nice try, József.)

Ennyit mára Orbánról, és akkor nézzük a buzikat.

Képzeljük el, hogy a magyar Országgyűlést a tizenkilenc megye küldöttei alkotják. A megyék félévente adják át egymásnak a kormányzást, de ez nem okoz komoly zavart, mert úgyis minden lényeges döntéshez szükség van az összes egyetértésére. Csak olyan határozat megy át, amit mindenki egyenként jóváhagy. Ha Nógrádnak nem tetszik a szegedi autópálya, akkor nem épül meg; de Nógrádban se épül semmi, ha azt viszont Baranya fúrja meg. Amire a vétójog kiterjed, az érinthetetlen. És a vétójog kiterjed a vétójogra magára.

Jó kis ország lenne az. Időnként felmerülne, hogy érdemes volna központosítani a kormányzást, legalább a külpolitika és a hadügy legyen közös - de ez természetesen sértené a vármegyék szuverenitását. S mivel bármilyen központosításhoz, ahogy a többi döntéshez, teljes egyetértés szükséges, nem is történhetne meg soha.

Igen büszkék lennénk a szabadságunkra, a vármegyék pedig különösen örülnének önállóságuknak, meg a zászlónak, ami csak az övék. Mindaddig, amíg nem kerülnek szembe a hatalmas Szlovákiával, Szerbiával vagy neadjisten Oroszországgal – vagyis semeddig. A nemzetközi viták ugyanis nem olyan udvarias hangnemben folynak, mint például a magyar belpolitika. Ha az orosznak nem tetszik valami Észtországban vagy Grúziában, akkor nem a tévében méltatlankodik és durcáskodik, hanem gallérjánál fogva felteszi a kisembert a falra, és megmondja, hogy „ne ugass, mert kihúzlak a konnektorból, tee!” Esetleg hadgyakorlaton pörgeti a pillangókést, mellesleg. De az még odébb van.

Magáról a monoki modellről (segélyt közmunkáért, családi pótlékot iskolalátogatásért) és annak filozófiájáról Csányi Vilmos leírt mindent, úgyhogy azt már nem nekem kell. Ingujjra tehát, és nézzük, van-e esély arra, hogy értelmes dolgok történjenek. Szóval a reakciókat.

Mindenki szükségletei szerint

TGM persze szanaszét fasisztázott mindenkit Csányitól a kormányig, sőt ha jobban megfigyeljük, a (szerinte) Robin Hood-típusú, vagyon elleni terrorizmusról is simogatóan nyilatkozik. De hát ki nem szarja le TGM-et? Attól, hogy nem tesz közzé lakcímeket és telefonszámokat, még rémületes észjárású, romantikus kollektivista marad, aki annyival okosabb a nemzetibb szocialistáknál, hogy az álma megvalósulásához szükséges vérfürdőről hallgat.

Végül is szórakozásnak megteszi, úgyhogy csekkoljuk, milyen alternatívát kínál a zakkant kommunistát alakító showman. Ilyet szól: a mai technika mellett már egyáltalán nem kell mindenkinek dolgozni, hanem a népesség nagyobb része nyugodtan foglalkozhat önmegvalósítással, meg az élet élvezetével. Tézis bazmeg. Majd a többiek biztosítják ehhez az aranyélethez az anyagi hátteret. Gondolom, önszántukból, nekik a munkájuk lesz a hobbijuk. Hobbiból üldöznek bűnözőket, virrasztanak bányában, mozdonyon vagy teherautón, kapálnak kukoricát.