Magáról a monoki modellről (segélyt közmunkáért, családi pótlékot iskolalátogatásért) és annak filozófiájáról Csányi Vilmos leírt mindent, úgyhogy azt már nem nekem kell. Ingujjra tehát, és nézzük, van-e esély arra, hogy értelmes dolgok történjenek. Szóval a reakciókat.

Mindenki szükségletei szerint

TGM persze szanaszét fasisztázott mindenkit Csányitól a kormányig, sőt ha jobban megfigyeljük, a (szerinte) Robin Hood-típusú, vagyon elleni terrorizmusról is simogatóan nyilatkozik. De hát ki nem szarja le TGM-et? Attól, hogy nem tesz közzé lakcímeket és telefonszámokat, még rémületes észjárású, romantikus kollektivista marad, aki annyival okosabb a nemzetibb szocialistáknál, hogy az álma megvalósulásához szükséges vérfürdőről hallgat.

Végül is szórakozásnak megteszi, úgyhogy csekkoljuk, milyen alternatívát kínál a zakkant kommunistát alakító showman. Ilyet szól: a mai technika mellett már egyáltalán nem kell mindenkinek dolgozni, hanem a népesség nagyobb része nyugodtan foglalkozhat önmegvalósítással, meg az élet élvezetével. Tézis bazmeg. Majd a többiek biztosítják ehhez az aranyélethez az anyagi hátteret. Gondolom, önszántukból, nekik a munkájuk lesz a hobbijuk. Hobbiból üldöznek bűnözőket, virrasztanak bányában, mozdonyon vagy teherautón, kapálnak kukoricát.

Mit lehet erre válaszolni? Hogy akkor stip-stop egy jegy az önmegvalósító járatra? Hogy ha kapálásból ugyanúgy lehet élni, mint alkoholizálásból és tévénézésből, akkor csak a hülyék mennek kapálni? Ja, nem a segély sok, hanem alacsonyak a bérek. De értse már meg, jó uram, annyit adnak érte! Annyit ér a világnak. Nem az államon múlik, nem is múlhat rajta, már a minimálbér is elég kárt okozott. Ennyit ér a kapálás, mert ennyit ér a kukorica, mert ennyit ad tonnájáért a konzervgyár. Továbbegyenlő: százharmincnál drágábbért nem veszik meg az Emberek a kukikonzervet, mert annyiból vehetnek románt, ukránt, franciát, csehet, vagy sajátmárkásat. És vesznek is, és boldogok, hogy választhatnak. Sokváltozós, rugalmas egyenlet, de egyenlet! Ebbe tartósan nem lehet csak úgy belenyúlni, belegraffitizni hogy I love you.

Máris túl sokat foglalkoztunk a pártként szerencsére (még) nem létező neohippi-anarchokommunista-szélsőbalos mozgalommal, de ez már kikívánkozott.

Arbeit macht frei

A szélsőjobb például támogatja a monoki modellt, mégpedig azért, mert a közvélekedés szerint a segélyből semmittevők, vagyis az élősködők többsége a közvélekedés szerint cigány. A fajelmélet is elég hülye érvelés, de nem hülyébb, mint a szabadon választott munka ötlete; legfeljebb fenyegetőbb, nyersebb.

Mellesleg kiváló, jól működő gyúanyag, a cigányokat – a modus operandijuk mellett - valóban szokás azért is utálni, mert ha nem bűnöznek, akkor élősködnek, faszukból élnek, és a semmittevést számtalan porontyukra örökítik át. Mink meg fogyunk. „Mink” egyébként azért fogyunk, mert míg az ún. „igénytelen cigányoknak” megfelel a négy-öt gyerekért meg a tévézésért járó segély összege, addig mink azér’ nem járunk Ladával, és nem élünk öten két szobában. Inkább családtervezünk. Kicsi vagy kocsi, ez volt a demográfiai kérdés a gulyáskommunizmusban, a bimbódzó fogyasztói társadalomban. És ők a kicsit választották - vagy legalábbis nem a kotont.

Van tehát egy megalapozott és széles körben észlelt igazságtalanság, amit valahogy meg kéne fejteni, mielőtt monopolizálja a széljobb. A recept nem ismeretlen: a segélyt teljesítményhez kötjük, és kizárjuk, hogy életmodellé váljon. Mivel az életvitelszerű segélyenélés fontos tétele a családi pótlék, ott pedig érvényt szerzünk annak az egyébként törvényi előírásnak, amit iskolakötelezettségnek hívunk.

Ez a cselekvő megnyilvánulása annak az amúgy rég hangoztatott, übertoleráns ballib szlogennek, hogy a segélyre szorulókat az oktatással lehet kihúzni a bajból. Szép dolog a felnőttképzés is, de az általános iskola az alap.

Szélbal és széljobb se holnap, se 2010-ben nem fog kormányozni; a lényeg, hogy mit szólnak a parlamenti pártok. TGM pont azért írta ezt a hosszú hülyeséget, mert a kormány, avagy az MSZP némi nyitottságot mert mutatni az iránt, hogy ingyenebéd nincs, még üres főzelék sem.

A szocik – miniszterelnöki vezényszóra – visszatáncoltak, már nem tartják ezt jó ötletnek. Hátsó gondolatokkal manővereznek: igényt tartanak a legolcsóbban, konzervekért és száraztésztáért kapható szavazatokra. Bajnai Gordon párton kívülről elpöttyintheti, hogy túl sokan ülnek a szekéren, és túl kevesen tolják – de a sarokba szorított szocialista párt soha.

Az SZDSZ szintén aggódik, szerintük nem lehet „ingyenmunkát követelni”. Ami TGM-szintű debilizmus: miért volna ingyen? Segély jár érte. Aki kevesli, annak nem kell dolgozni továbbra sem. Íme, itt az első bejárata a Piaci Résnek. Válogassuk ki a valóban rászorulókat, és fogjuk munkára a gyerekgyárosokat – ennyi lenne a program, amit a konzervárus gigacégek úgysem mernek közzétenni. De az SZDSZ-nek már nincs keresnivalója a konzervkereskedelemben. A párt vidéken megszűnt, a kisebbségvédő arc a cigányságból már nem látszik. Nem olvasnak ÉS-t meg Narancsot. Nincs mit veszíteni onnan már. A célcsoportot az MDF fogja elhalászni előlük, amikor a tiszta ész nevében törvényjavaslattá cikkelyezi a valóságot.

Law and order

A két párt (és a balos sajtó) amúgy unisonóban szörnyülködik, hogy mindegy is, mi a monoki modell logikája, mert törvényellenes, tehát nem is lehet jó. Ez már a kabaré fináléja: tudja mindenki, hogy maguk a pártok, ahogy vannak, tök illegálisak, ha már törvényt akarunk ülni. Ti. Mind. Tolvajok. Vagytok. Úgyhogy van olyan, hogy a törvény lemarad a valóságtól, nyugi. Inkább mérjük meg, mennyire maradt le, és igazítsuk a szélhez a vitorlát.

A Fidesz? Tőlük - az Orbán-kormánytól - származik a monoki recept, és elég valószínű, hogy kormányon élnének vele – de nyíltan megígérni nem fogják ők sem. A Lungo Drom sem közgáz-esteken toboroz. Orbán Viktor újabb egérutat talált, hogy ne kelljen semmit kimondania. Ami 2005-6-ban úgy hangzott, hogy „nem adunk programot, mert lenyúlná a kormány”, ami akkor a konzultációkból habart ígérethullám volt - az ma a konzultáció ígérete. Ő nem tud, nem is akar semmit mondani, hanem majd ha nyernek, akkor mindenkivel megbeszélik fél évig, mit kell csinálni, és az lesz. A választási program az, hogy ha győznek, lesz program. Mégpedig az emberekkel közös.

Ami pont ugyanolyan nonszensz, mint az eddigi konzultációk. Létezik ugyanis a társadalmi érdekellentét nevű dolog, jó reggelt. A segélyből élő arra szavazna, aki több pénzt ígér holnapra. Az adók alatt nyögő, minimálbértől sújtott vállalkozó meg arra, aki kevesebbet. Mert az nekik pénz, olcsó munkaerő, versenyképesség, jövő. És a jövő elkezdődése mindazoknak, akik dolgoznak és dolgozni tanulnak nála. Ezt nem lehet úgy megbeszélni az emberekkel, hogy mindenki örüljön. Egyszer csak be kell rekeszteni az ülést, és diktálni a döntést. Aztán jöhet a népszavazás a családi pótlékról.

Érik a hidegzuhany, és egyre hűl. Megtörtént Szlovákiában, az irigyelt mintaországban, a Monarchia ékkövében. Halogatták sokáig, de még időben léptek, és túlélték. Valamit valamiért.