Képzeljük el, hogy a magyar Országgyűlést a tizenkilenc megye küldöttei alkotják. A megyék félévente adják át egymásnak a kormányzást, de ez nem okoz komoly zavart, mert úgyis minden lényeges döntéshez szükség van az összes egyetértésére. Csak olyan határozat megy át, amit mindenki egyenként jóváhagy. Ha Nógrádnak nem tetszik a szegedi autópálya, akkor nem épül meg; de Nógrádban se épül semmi, ha azt viszont Baranya fúrja meg. Amire a vétójog kiterjed, az érinthetetlen. És a vétójog kiterjed a vétójogra magára.

Jó kis ország lenne az. Időnként felmerülne, hogy érdemes volna központosítani a kormányzást, legalább a külpolitika és a hadügy legyen közös - de ez természetesen sértené a vármegyék szuverenitását. S mivel bármilyen központosításhoz, ahogy a többi döntéshez, teljes egyetértés szükséges, nem is történhetne meg soha.

Igen büszkék lennénk a szabadságunkra, a vármegyék pedig különösen örülnének önállóságuknak, meg a zászlónak, ami csak az övék. Mindaddig, amíg nem kerülnek szembe a hatalmas Szlovákiával, Szerbiával vagy neadjisten Oroszországgal – vagyis semeddig. A nemzetközi viták ugyanis nem olyan udvarias hangnemben folynak, mint például a magyar belpolitika. Ha az orosznak nem tetszik valami Észtországban vagy Grúziában, akkor nem a tévében méltatlankodik és durcáskodik, hanem gallérjánál fogva felteszi a kisembert a falra, és megmondja, hogy „ne ugass, mert kihúzlak a konnektorból, tee!” Esetleg hadgyakorlaton pörgeti a pillangókést, mellesleg. De az még odébb van.

Szerencsére Magyarország egységes és akár kormányozhatónak is mondható – noha látjuk, nem szervós, akad, billeg, és lassan kanyarodik. Viszont Magyarország még így is elég kicsike ahhoz, hogy az emelkedő nagyhatalmakkal és Amerikával szemben bármiben vitát nyithasson. Nyugi, ez nem Trianonon múlt: Románia, Lengyelország, sőt Németország is gyönge lenne egyedül Kínához, Indiához vagy Oroszországhoz képest. Ne feltétlenül invázóra gondoljunk: tönkrebüntethető egy ország pusztán gazdasági erőfölénnyel. Akinek eurója sincs, az pár kattintással.

De nincsenek egyedül, és mi sem. Mi vagyunk az Európai Unió, és így együtt, gazdaságával, kulturális tőkéjével, technológiájával Európa az űrből is látszik. Lám, milyen szép szál nemzetet nemzett, amikor még volt ereje matatni a földgolyón: egy önálló, felnőtt szuperhatalmat, aki még meg is védi, ha kell - legalábbis reméljük. Ilyen gazdag örökséggel akár még lehetne is az EU-ból valami. Csakhogy az unió pont egy abszurd vármegyeszövetségként működik.

Anarchoszindikalista birodalomban élünk.

Hogy nagyhatalom legyen belőle – és nem, nincs olyan lehetőség, hogy inkább legyen olvasókör, mert a vetélytársak nem azok -, ahhoz előbb kormányozhatóvá kellene tenni. Ez a kísérlet bukott el most az ír népszavazáson; és ez a jelenet kívülről szemlélve bizonyára mókás. A Judea Népe Front megvétózta, nem szerelünk fel semmilyen kormányszerkezetet. Elvégre mi találtuk fel a hőlégballont, miért ne üldögélnénk benne? Látjuk ugyan a távolban, a limesen túl a nyüzsgő repülőtereket, a gyakorlatozó vadászgépeket, de amíg szélcsend van és süt a nap, addig elvagyunk lebegve.

Európa demokratikus birodalom kíván lenni, és ezt a két szót nem egyszerű egyeztetni. De nem is lehetetlen. Mivel Európa demokráciákból épül fel, azoknak megvan a maguk belső mechanizmusuk arra, hogy elfogadják vagy elutasítsák a birodalom tervrajzát. Akár népszavazni is lehet: az amerikai elnökválasztás lényegében az. De nem vétójoggal, mert akkor sose lenne elnök, és akkor jönnek az oroszok.

Ha Marylandben nem győz a jelölt, attól még lehet belőle elnök. Maryland nem vétóz, csak szavaz.

Alkotmányozni sehol sem szoktak úgy, hogy ha valamelyik választókerület nemet mond, akkor sztornó az egész. Ugyanis úgy nem lehet. Viszont ha valamelyik tagállamnak elfogadhatatlan szabályozás jön létre, akkor ki lehet lépni, akár úgy, hogy a kilépést szorgalmazó pártot választanak meg. Legfeljebb mérlegelniük kell, megéri-e.

Az ír népszavazás ugyanolyan elhibázott néphezfordulás volt, mint a mi kis vizitdíjas bohóckodásunk. Csak annyi volt a kérdés, akarsz-e lemondani valamiről, háromszáz forintról vagy a szuverenitásod egy részéről. Hát persze hogy nem akarnak, ha csak ennyi a kérdés. A nép dönt, aztán hogy merre dől a fa, az nem az ő dolga. Arról őt nem kérdezték.

Európa demokráciája nincs veszélyben. A fennmaradása igen.
2005, francia népszavazás: Hülye franciák
The Final Countdown - Európa teste