Bökjünk rá a római szerződésekre, és mondjuk, hogy azzal kezdődött a ma is tartó folyamat: ötven éves az egyesülő Európa. Ha leszámítjuk Adolf Hitler rövid életű kísérletét. A kérdés az, van-e ebben még ötven év.

A test

Európa teste, cselekvőképessége satnya. Vézna, szemüveges figura.

Katonai hatalomként – mert békejel és flower power és civilizáció ide vagy oda, a nemzetközi erő ma is mindenekelőtt fizikai – említésre sem méltó. A globális politikában, ne tagadjuk, a legfőbb érv az atomfegyver. Európának olyanja nincsen. Külön-külön van a franciáknak és a briteknek. Rendes, jóféle atomfegyverek azok, tenger alól indíthatók, pöpecek, imádnivalók. De a franciák a NATO-nak sem vetik alá magukat, és a brit rakéták is nemzeti felügyelet alatt vannak. Az Európai Unió mint olyan, nem atomhatalom.

A végső érvre, hogy „azér mer' különben megbaszlak atommal”, Európa nem tud illendően felelni. Egy szaros Észak-Koreának vagy Iránnak se. És ez baj.

Lehet, Európát az egyesülésben szentül hívő németeknek kell egyszer atomhatalommá tenniük; a képességeik megvannak hozzá, csak az tartja vissza őket, hogy egyesek talán bizarr látványnak tartanának egy német tömegpusztító fegyvert. De az se kiszámítható, mit szólnának másik egyesek egy páneurópai atombombához.

Hagyományos erőkkel ugyanígy állunk. Úgy saccolom, közvetlen támadás esetén is beletelne két hónapba, hogy az EU kiállítson egy uniós irányítás alatt álló task forcét. Lenne benne két-három felderítő repülőgép, fehér Opel terepjárók – később Siemens-méretű korrupciós ügyek főszereplői - és közlekedési rendőrök. A gumilövedék bevethetőségéről még sokáig folyna a vita. Alkalmas példa a balkáni háború.

Stratégiai, távoli érdekszférákban végzett beavatkozásra semmi esély. Nincsenek távolsági bombázók, nincs zaklatásnál többre alkalmas power projection-eszköz - magyarán: komoly repülőgép-hordozó és cirkálórakéta - még a tagállamoknak se.

Katonailag Európa csak a NATO-ra hagyatkozhat. Arra, hogy a nagyfiunk, az Egyesült Államok majd megvéd. Hát olyat csak nem csinál, hogy nem véd meg. Tán még akkor se, ha egyébként a NATO Európától egyáltalán nem várhat semmit.

Lehet persze magyarázkodni, hogy gazdaságilag azért az unió igenis erős, befolyásos egység, de tartsuk szem előtt, hogy a gazdasági erő sosem önmagában értelmezhető a globális versenyben. Ez nem autóskártya, hogy nekünk fejlettebb a szoftveriparunk meg a bankrendszerünk, és akkor nyertünk. Azt a szoftveripart le kell fordítani az erő nyelvére, például harci robotokra, mert a csatatéren nem ér különben semmit.

A gazdasági erőről még annyit, hogy úgy szalámizza le Európát a Gazprom, ahogy akarja. Például azért, mert sárga anorákba öltözött grínpíszes köcsögök szólnak bele abba, legyen-e atomerőmű vagy ne.

A test beteg.

Holnap Európa Lelkével folytatjuk, szóval akit nem érdekel Európa Lelke, annak holnap nem kell jönnie.