Hülyeországban a BKV-sztrájk a kormány elleni felkelés, tehát a sztrájkolók aranyosak, szépek és hazafiasak, míg a sztrájktörők és a sztrájkot ellenzők viszont büdös kommunisták.

A valóságban viszont az egyik legnagyobb sztrájktörő nem más, mint Széles Gábor, a Magyar Hírlap és az Echo TV tulajdonosa, akinek pedig szemmel láthatóan leghőbb vágya, hogy sámli lehessen Orbán Viktor tévénéző fotelje előtt. És mégis úgy tűnhet első blikkre, hogy Gaskó István nagyobb hazafi nála. Széles Gábornak ugyanis nemcsak félfasiszta propagandavállalkozásai vannak, hanem közlekedési cége is, amely VT-Transman névre hallgat, és huszonhárom budapesti buszjárat üzemeltetését nyerte el, amit közmegelégedésre teljesít.

Sztrájk idején is.

Széles Gábor buszvezetői nem hőbörögnek, a nemzeti felkelést leszarják. Még szolidaritásból sem csatlakoznak, mint néhány magáról megfeledkezett vasutas. Különös, ugye? Elsőre kicsit borzongató kimászni a skatulyából, de megéri.

Kedves barátaim – illetve maradjunk inkább az ismerősnél –, ezúton üzenem, hogy megkaptam a rénszarvast. És a szamarat, a pizzát, a forró csokit, meg a felkérést, hogy csatlakozzak a moszkvai maffiához. Nagyon kedves, igazán, azelőtt sohasem kaptam rénszarvast, és maffiába sem invitáltak. Igaz, kísért az érzés, hogy a figyelmesség nem személyre szól, hanem szóróajándék, és az illető minden kontaktjának jutott belőle.

Nincs még mindenki fent a Facebookon, úgyhogy röviden vázolom a rénszarvas-invázió hátterét. A hálózat nemcsak kapcsolattartást, levelezést, képmegosztást és buliszervezést kínál, hanem egy csomó alkalmazást is, amelyek persze használják a hálózatot, szóval lehet virtuális dolgokat adni-venni, meg ajándékozni. A legnépszerűbb játék a Farmville, ahol a játékos egy családi gazdasággal pepecsel, állatot tenyészt, kukoricát termeszt, és ezeket eladja a piacon. Szóval parasztkodik szabadidejében, kedvtelésből.  Jelenleg 73 millióan játszanak vele rendszeresen, kábé naponta: jóval hatalmasabb erő tehát, mint a magyarok istene, és az állatkertje is nagyobb. Na ezekből a játékokból erednek a szamarak, kézifegyverek és szalámis pizzák, amelyeket nemcsak a többi játékosnak, hanem minden ismerősnek szét lehet osztani.

Szerencsére a játékokkal kapcsolatos üzenetek viszonylag könnyen blokkolhatók, és onnantól a rénszarvasok és kismacskák a csengőig se jutnak, gondolom, elcsapja majd őket a szippantóskocsi, ahogy elanyátlanodva kószálnak az utcában. De az nem az én felelősségem lesz, hanem azé, aki küldte őket!

Ettől függetlenül is aggasztó viszont, amikor intelligens, felelős és magasan képzett emberek adatlapja arról árulkodik, hogy bizony istentelenül sok időt töltenek rénszarvasok között. A Facebook pontosan vezeti az eredményeket, jól látható, hogy József, a minisztériumi tisztviselő igen sikeres farmot visz, emellett szépen teljesít a maffiaháborúban, és újonnan indult halgazdasága is ígéretesen gyarapodik.

Köszöntöm a nemzettestet, legyen szíves leülni, elhelyezkedni, szusszanni, fingani egy másnaposat maga alá. Na, itt a kétezertíz, mit szól hozzá?

Szokás ilyenkor fogadalmat tenni, bár attól tartok, hogy ez a hagyomány visszaszorult a bejglizabálás és a részegeskedés mögé, pedig fogadalmat tenni bármilyen apropóból illő és helyénvaló. Viszont lesz még itt ígérettel teli a padlás, abban nem lesz hiba.

De ha fogadalmat nem is teszünk, legalább némi tervezést el lehet várni egy állampolgártól, ugye? Az azért belefér, hogy még így nyugis állapotban felmérje, milyen események várhatók az évben, és arra milyen hülye választ adna az első löttyös indulattal, és hogyan szégyellné magát utána. Tehát hogy mitől kellene idén tartózkodni. Aki tudja, mennyi alkoholt ihat meg kínos jelenetek nélkül, az fel tud készülni, és észreveszi magát, amikor át kell váltania a Schlossgoldra.

Kétezertízben egy lényeges eseménybokor látszik biztosan, vagyis a választás, előtte a kampány, utána meg a kormányzás megkezdése. Ezeket kellene idén úgy lereagálni, hogy azt utána ne szívjuk meg, és ne szaladjunk bele vállalhatatlan cikikbe, átlátszó hazudozásba, gyerekes durcába.

Műveljük kertjeinket

Ilyen veszélyt jelent mindenekelőtt a civil kapcsolatok mérgezése kampányolással és árokásással.

Valaha sokat, eleget írtam arról, hogy melyik konkrét tévéműsor miért és hogyan szar. Majd amikor számot vetettem az addigi munkásságommal, feltettem magamnak a kérdést: vajon miért nézek tévét, ha egyszer szar a műsor? Ezt egyébként egyes olvasók már évekkel korábban megkérdezték tőlem, és be kellett látnom, hogy igazuk volt. Azóta lehetőség szerint kerülöm a tévéműsort, mint műfajt, és ha valami onnan mégis fontos, szép vagy jó, annak hírét veszem más csatornákon, és akkor eldöntöm, akarom-e nézni. Ezért most nem egy műsorról, hanem sokkal hatékonyabban, kötegelten egy egész műfajról megmondom, hogy szükségképpen szar. Ez pedig a tévésorozat.

Definiáljunk: sorozat alatt innentől azt értjük, ami egy maréknyi szereplő életét mutatja be határozatlan végponttal; a szappanopera pontosabb, de félrevezető, mert nem tartozik bele minden végtelenített dráma. A fatva nem vonatkozik azokra az alkotásokra, amelyek azonos (fő)szereplőkkel ugyan, de kerek történeteket mutatnak be, tehát a Tom és Jerry, a Piedone vagy a South Park. Az olyan is lehet szar, de más okból. Ökölszabály: ha teljes élményt nyújt bármelyik epizód magában (de legfeljebb egy dupla rész), akkor az nem szükségszerűen szar.

Szarrá válik azonban minden, aminek az alkotói sem látják a végét.

Hogy hívják ugyanezt, amikor nem a munkások, hanem például útépítő cégek teszik félre a versenyt, egyeztetnek az áraikról, és lemutyizzák a megrendeléseket? Kartellnek hívják, és minden civilizált országban büntetendő.

Cikkzárta után: belovagoltak a postások is, természetesen kérik a székház árából a 100 rugót, a vasutasbunkóság ragadós. Külön báj, hogy gyakorlatilag a képes levelezőlapokra jelentenek fenyegetést, lévén hogy levelet számítógépen vagy mobilon küldünk, csomagot pedig valami olyan szolgáltatóval, aki nem lopja el belőle az értékeset, és nem töri össze, ami maradt.

A szakszervezetek kártékonyságáról korábban:
Az aknamunka ünnepe
Akinek nem jut kapanyél


Pár hétre távolabb lép az ember a szalagcímektől, és mindjárt nevetségesnek és kicsinyesnek látszanak a belpolitika vagy akár az unió vitái, kampánylózungjai, hazugságai. Hiszen bazmeg elpusztul a Föld! A bálnák! A méhek! A káposztalepkék! Mert az ember disznó módra él, szemetel, és széjjelmérgezi a bolygót, ami pedig él, és úgy hívják, hogy Gaia néni.

Mindenkivel előfordul, hogy családtagjai, barátai, gyermekei efféle szövegeket szednek össze munkahelyen, iskolában, kortárscsoportban. A hangzatos téveszmék erősen fertőznek, és minden bajt jobb megelőzni, mint utólag kúrálni. Lássuk tehát, mit kell tudni a lakossági környezetvédelemről.

Először is, Gaia néniért annyira nem kell odalenni. Tudok róla egy-két dolgot. A Föld borzalmas bűnöket követett el. Ártatlanokat, nőket és gyermekeket ölt meg váratlan vulkánkitöréseivel, cunamival, földrengéssel. A németekre a mai napig ferdén nézünk, de bezzeg a komplett fajokat kipusztító Földanyát meg babusgatjuk? Ha ez egy élőlény, akkor elég rosszindulatú. Kábé mint az ószövetségi isten.