Nincs az rendjén, hogy összesen három párt legyen a szavazólapon. Adj cédulát, életet adsz!


Lásd még: A magyar demokrácia mint piaci kudarc

Az elközelgő választás főkérdése, vagyis hogy ki nyeri, rendkívüli unalomba fulladt. A Fidesz győzelme egyértelmű, a szocialisták sem kockáztatják, hogy az újrázásra hajtsanak; érzik, hogy az már tényleg pofátlanság volna. A jobboldal mélyen hallgat, holdudvara pezsgőt halmoz fel, és készül a fincsire. Hitler kaput, a nagy menetelésnek látszik már a vége, most ők jönnek, és a kommunisták minden bűne kívánatos, ha végre ők csinálhatják.

A thriller melléksztorijai sokkal izgalmasabbak, mint a banális befejezés. Itt élethalálharcok folynak, és különös teremtmények birkóznak a sikerért. Legérdekesebb közülük a Jobbik. Ráadásul pont azért annyira érdekfeszítő, amiről a Fidesz nem beszél: hogy mi jön a választás után. Akkor már nem lesz elég a papagájkommandó blőd hülyesége. Megszorítások és elvonások következnek, a csoda meg késik. Hova mennek majd a 2010-14-es ciklus protestszavazói? A Zemberek, akiktől eevették a buszjáratot, a mellékvonalat, a kórházat, az egészséghez való jogot és a kajajegyet, vagy az önkormányzati állásukat?

Érdemes akkor lelépni, amikor még maradt valaki, aki marasztalna. Bajnai Gordonnak ez sikerült, hogy belőle volna igény többre, az látszott már akkor, amikor sokadszorra és egyértelműen közölte, hogy nincs továbbmenet. Hiszen már az is azért történt, mert minden reggel vinnyogó szocialistákat kellett leráznia a kabátjáról, akik könyörögtek neki, hogy vállalja el a miniszterelnök-jelöltséget. Nem véletlenül kérlelték: tudták ők előre, hogy maximum egy Mesterházyt tudnak kiizzadni, és Mesterházyról kezdettől ordít, hogy azért lehetett jelölt, mert Bajnai nem vállalta.

Bajnai előre bejelentett visszavonulása miatt lehet Orbán egyetlen komolyan vehető kihívója Bokros Lajos, még ezzel a hihetetlen rongyosgárdával a háta mögött is. Az összefüggés Navracsics Tibornak is eszébe juthatott, aki Bajnai leköszönő beszéde után rendkívül idegesen vágta a szemébe, hogy biztos vissza akar jönni pár év kihagyás után. És pont az ellenzéki pozíciót meg a kampányt akarja kihagyni, azt a kemény taposómalmot, amiben például Navracsics simán hülyét csinált magából, amikor be kellett szállni Szijjártó mellé a debilek kórusába.

Európa keresztény lesz, vagy nem lesz: így hangzik a sötét prófécia, amit lelkesen ismételget egyházi ember, konzervatív politikus és egyszerű jobbostibi. Utóbbi annak ellenére teszi, hogy maga sem tudja, mikor evett utoljára Jézusból. Értelmes, tanult emberek fejtegetik gyászos arccal, hogy ha egy társadalom megtagadja a gyökereit, akkor annak annyi.

Ez volt a fő érv akkor is, amikor az Európai Unió alkotmányába (illetve annak előszavába) próbálták belobbizni a kereszténységet; végül megelégedtek volna, ha a görög-római örökség mellett, azzal együtt jelenik meg. Igazán furcsa, hogy ezt ezerszer végigmondták, újságba írták, betanulták, és mégsem kapcsoltak. A görög-római hagyaték ugyanis ékes példája annak, hogy a kultúra értékei megmaradhatnak anélkül, hogy a korabeli vallásos elképzeléseket birkamód benyelnénk.

Végre országértékelés, már alig vártam. El kell mondjam, hogy rettentően utálom az egész műfajt, illetve az orbáni feldolgozását. A mintával, az amerikai elnök éves State of the Union-beszámolójával összevetve ordít a provincializmus, a paranoia és a pátosz, minden, amit Orbán Viktorban utálni lehet. Például az eredeti a kongresszusban hangzik el, nem pedig az akolmelegben, így aztán számonkérhető, helyben megválaszolható, és nem kell nyelvileg sem lemenni kutyába. Orbán kezdettől fogva a várnépnek gügyög, az meg úgyis beszop tőle mindent. Tapsolnának arra is, hogy az ibafai papnak fapipája van. Mernének nem tapsolni.

Annak ellenére, hogy rosszul vagyok a körülményektől és attól, hogy állatmesék közül kell kihámoznom a lényeget, piszok kíváncsi vagyok, mit mond. A szokásos egydimenziós mozgósítás ugyanis biztosan kevés lenne, márpedig éppen most nem szabad alulmúlnia önmagát. Hogyan is nézne ki, ha a kormányzás kapujában a leendő miniszterelnök annyit bírna kinyögni, hogy börtönbe a komonistákkal, és a haza fényre derül? Van ennél fontosabb üzenet is.

Négy éven át – sőt már azelőtt is – cikizte Orbánt a fél ország azzal, hogy nincs programja. Hajmeresztő fideszes magyarázatok születtek, hogy miért nincs. Ellopják a komcsik, meg minek a ciklus közepén, meg „az ellenzék dolga, hogy ellenezzen”, satöbbi. Hát most eljött az idő. A komcsik már nem lophatják el, a ciklusnak vége, a kormányzás karnyújtásnyira.