
Mit kíván a magyar nemzet? Elitváltást, azt. Kívánja a magasan kvalifikált, európai értelemben vett értelmiség és az utca népe, egyként. Az előbbi a féltudású magyar elitről cikkez, a másik a flaszteron sörözve-bölcselkedve süti ki nagy okosan, hogy húzzanak el, mind egy szálig. Menjenek a picsába, mind, azonnal. Fogja kézen az Orbán Viktor Gyurcsány Ferencet, és lépjenek le, Kókával és Dáviddal, az egész parlamenttel, az összes volt és aktív miniszterrel együtt.
Huj, de vérpezsdítő és forradalmi. Jogos az indulat egyébként. A kormányok intézkedéseinek van egyrésztje és másrésztje, a bűn és a bűnös mulasztás ott vitatható, bár sokszor nehezen. De hogy az egész rendszer bűzlik a lopástól, mert a törvény egyértelműen lopásra kényszeríti a pártokat – az nyilvánvaló, bizonyított, szabad szemmel látható, Zuschlag nélkül is. A pártfinanszírozási törvény kifehérítése nem halogatható. A változtatás viszont nyílt beismerése annak, hogy az elit, a parlamenti pártok vezetői tevékenyen, de minimum hallgatólagosan bűnösek sok-sok milliárd közpénz elsikkasztásában. Hát még jó, hogy az elzavarásukról ábrándozik a nép.
Arra azonban sem a pubban, sem a kocsmában nincs értelmes válasz, hogy ki látná el Magyarország adminisztrációját, ha jól elkergettük ezeket. Halvány, félénk találgatások legfeljebb: Csányi Sándor, Satu Ferdinánd, Vizi E. Szilveszter. Helyettes elit valójában nincs, egy napra való se. Honnan is lenne, ha nincs verseny?
Piac és profit
Az elitűzés népszerűsége kétségbeejtő, mert nem vesz tudomást arról, hogy a politika: piac. A párt: termék. Nem attól lesznek egyre jobbak és biztonságosabbak az autók, hogy elűzzük a Lada-gyárat, hanem hogy beengedünk jobb márkákat, amitől aztán a Lada csődbe megy, mert a kutyának se kell. Az elitváltás módja az, hogy a rossz vezetőt vagy leváltja a saját pártja, mert észreveszi, hogy szakadékba tartanak, vagy bukik a párttal együtt. És jön helyette más.
A piaci rés jól látható. 35 százalék szavazna egy nem létező pártra a Századvég kutatása szerint. Egy nagyjából épeszű programmal, az elmúlt tizenhét év koszos, ragadós, törzsi bűneitől, pszichózisaitól mentesen simán parlamentbe kerülhetne egy új párt. Emelkedése közben sikerrel szipkázhatná el a mai pártok tehetséges, de a rövidlátó hülyeségbe beleunt figuráit. Kormányra nem 2010-ben kerülne ugyan, de utána már szabad az út. A Fidesz, MSZP, SZDSZ, MDF nevek elhasználódtak. Van igény és hely, és van történelmi feladat.
Monopoly
A magyar pártpiac kudarcos, megfeneklett piac. Kábé úgy vagyunk, mintha a Wartburg és a Lada felosztotta volna a piacot: van fehér szar meg piros szar, de esélyes versenytárs nincsen. Azokat büntetővámokkal és egyéb praktikákkal távol tartja a Tröszt. Az ötszázalékos parlamenti küszöb, illetve a parlamenten kívül rekedt pártok elenyésző finanszírozása – amit ők nem tudnak közpénzlopással a reális szintre duzzasztani – szinte megingathatatlanná teszi a mai pártok hatalmát. Milliárdos tőke kell az induláshoz, a belépési küszöb nyakig ér minden új kezdeményezőnek. Elvérzett a kicsit béna, kicsit Szomszédok-hangulatú, de kedves Centrum. Nem alakulhatott meg az oly fájón hiányzó paródiapárt, a Pató Pál Párt sem: a bíróság kimondta, hogy gúnyolódásból nem lehet pártot alapítani. Pedig lassan már csak azért érdemes.
Ebben a rendszerben előbb gründol pártot a Gazprom, mint a magyar cigányság vagy a magyar kisvállalkozók. (Emlékszünk a Vállalkozók Pártjára? Jó vicc volt.) Pedig elvileg úgy működne a dolog, hogy a politikailag aktív csoportok pártokba tömörülve képviselik érdekeiket. 1989-ben így indult.
A verseny ma legfeljebb a pártokon belül működhetne. De utánpótlás szinte nincs. Az ifjúsági szervezetek egy épkézláb szóvivőt se tudnak kiállítani, nemhogy a jövő Baross Gáborait és Klebelsberg Kunóit. Inkább a korrupciót termelik újra, felvételi kérdésként, és ha lehet, pofátlanabbul, mint az anyapárt. A pártelnökök féltékenyen őrzik hegemóniájukat, ellenjelöltjeiket visszametszik tövig, ha csak tehetik.
Lopók között szegényember
A pártfinanszírozás reformja, a kampánypénzek átvilágítása elkerülhetetlen. Ha 2010-ben is lopott pénzből tetszenek elmondani, hogyan építünk igaz országot, akkor belépek a Magyar Gárdába, és szerkesztek nekik motoros fospumpát. Ez már nem viselhető el. Morális válságról addig ne ugasson senki, amíg lopott pénzből megy a hangosítás. És ha már hozzányúlunk, akkor ideje kinyitni a demokráciát mindenki előtt, aki nyakába veszi a pártszervezés nyűgét és felelősségét.
Nincs szükség erőszakra és forradalomra, ha az elit leváltható demokratikusan. A demokrácia azért nagyszerű találmány, mert minden választás levezetheti a gőzt. Demokráciában nincs olyan érzése a polgárnak, hogy a kiváltságosok kirobbanthatatlanul ülnek a helyükön. Demokráciában, ha a két oldal reménytelenül egymásba gabalyodott, ha rossz alkuk, pszichotikus reflexek, régi sérelmek rabjaivá válnak, akkor azt veszik észre, hogy kinőtt mellettük egy vagy több új párt, új eszme, új garnitúra. Tagjai fiatalok, lelkesek, és saját pártjukban tanulják a vezetés tudományát. Hogy amikor az elit törvényesen és tisztességesen, választás útján elkergetődik, legyen, aki a helyükre lép. Evolúció, csókolom. Darwin!
Ehhez helyre kell állítani a versenyt. A parlamenti küszöböt le kell csiszolni, a jelenleg parlamenten kívüli pártok támogatását pedig a valós pártrezsi alapján megnövelni. Így biztosan ülne a helyén az MDF, megnyílna az út a – mellesleg köztársasági elnököt adó – Védegylet előtt. Jelenlétük ösztönözné a versenyt, mert megtörné a duális rendszert. A bábszínház-előadást.
Gyere bátran, hun hiéna
Ja igen, ezzel bekerülne az úgynevezett szélsőjobb is, amit momentán kábé a Jobbik képvisel párt formájában. Ott ülnének a kupola alatt, és mondhatnák a hülyeségeiket bele a köztévébe. Napkeltében – bár ne lenne már akkor – magyaráznák a trianont, meg a turult, meg a cigánykérdést.
Jótékony, versenyt élénkítő hatása lenne. A szélsőjobb szinte minden megoldási javaslata – ha van egyáltalán – szemenszedett, könnyen leleplezhető ostobaság, de a problémák, amikre választ keresnek, néha valósak. Viszont nem veti fel őket senki más, ezek szőnyeg alatt fortyogó, reakciós témák. Ha a Jobbik előadja az idétlenkedését cigányságról, Magyarország fizikai biztonságáról – fasiszta leszek: területvédelmi képességéről –, határon túli magyarokról, külpolitikai stratégiáról, Európai Unióról; akkor a többi párt erre reagálni fog. És ha végre cigányságról, honvédelemről, nemzetstratégiáról, bevándorlásról, jövőképről szól a politika, akkor máris hétmérföldest lépett előre attól, hogy Gyurcsány vagy Orbán.
Az utolsó 100 komment: