Mit nem beszél az a német? Ausztria kissé elpofátlanodott az utóbbi időben. Nem a MOL-OMV csatáról lesz szó, hanem a környezetrombolásnak arról a kelet-európai sunyisággal megvalósított módjáról, hogy építünk ultramocskos ipart a határ szélére, bele a szélirányba, Rába-partra, aztán szopjon, akinél kiköt a kosz. Ez esetben mi. Ausztria hímez-hámoz, bőrgyárra rádörrenni rest és gyáva – munkahely meg adóbevétel, nyilván –, szemétégetőt épít egyetlen kilométerre a határtól, és azt hiszi, úgysem tudunk mit csinálni. Tény, hogy a szél erre fúj, és folyó se megy visszafelé.

Fodor Gábor tud anyázni, ezt bebizonyította, de hát úgy néz ki, ez hajléktalanra elég, a labancnak kevés. Nekem az a munkám, hogy néha gondolkozzak az ország helyett, ezért felkínálom diplomáciai hasznosításra félkész, ám potens haditervemet. A terv egyben aranyhidat ver a Magyar Gárda és a hasonszőrű hazaszeretet-rohamos aktivisták, valamint Fodor közé. Nemzetegység, az.

Út és cél

A cél: emberi vagy állati ürülékkel bombázni határközeli osztrák településeket, irreguláris keretek közt. Ez voltaképp nem szorul magyarázatra, de a jegyzőkönyv kedvéért levezetem.

Logikus az osztrákok részéről a szennyező ipar olyan elhelyezése, hogy legalább a gané fele kívülre kerüljön. Végignéznek a határon, és ésszerűen úgy döntenek, hogy ezek a hülyemagyarok szívathatók meg legkönnyebben, mivel egymás baszkurálásával vannak elfoglalva, és úgyse tesznek semmit.

De kevésbé örül a bürger a bőrgyárnak, ha szar potyog az égből miatta. Ezért át kell lőni a szart Ausztriába. Muszáj. Nagyon őszintén mondom, nincs más. Megvizsgáltam minden lehetőséget. Itt erőt kell mutatni, és egyben észt. Azt, hogy "a magyarok elszánt emberek".

Ehhez mindenekelőtt szükségünk van néhány fiatalemberre, akik készek bizarr, fárasztó és kényelmetlen, ám izgalmas tevékenységet végezni a Hazáért. Szerencsére pont alakult néhány ilyen egyesület. Nem az eszükért szeretjük ezeket a fiúkat, de azt nyilván ők is belátják, hogy momentán több értelme van szart dobálni az osztrákok hajába, mint magyar embereket hajigálni azért, mert buzik vagy zsidók vagy nemjobbosok – hiszen attól még magyarok ők, vagyis magunkat hajigáljuk, ami egyszerűen hülyeség.

A társaság Alsószölnöknél vagy Rábafüzesnél gyülekezik, Szölnök előnye, hogy ott a hegyről nagyszerűen tűz, illetve szar alatt tartható Jennersdorf, a bőrgyár otthona. Szentgotthárdtól viszont csak egy kilométerre van a konkrét terület, ahova a szemétégetőt tervezik.

Tervezzünk tárgyakat

No és ez az a pont, ahol sürgős kutatás-fejlesztésre van szükségünk a nem halálos fegyverek terén. Úgy kell eljuttatnunk napi húsz-harminc kiló szart a célterületre, hogy ne haljon vagy sérüljön meg senki.

Rakétát készíteni nem ördögösség, sőt nemes hobbi, de kiesik, mert maga a repülőtest nagyobb rombolást végezne, mint a maréknyi kaka, amit elbír – és mi nem vagyunk palesztinok.

Lehet, hogy egy kellően nagyméretű, motorral felhúzható csúzli ellövi ezer-ezerötszáz méterre a pár kilós gombócot. Leporolhatjuk a középkori ostromgépeket. Elképzelhető olyan légsűrítéssel működő aknavető, ami képes ugyanerre – ezek egyszerűen megépíthető szerkezetek. Csomagolástechnikai gondot jelent, hogy a szarnak egyben kell maradnia a kilövéskor, becsapódáskor viszont nem lehet túl kemény, nehogy agyonüssön valakit. Vékony műanyagzacskók talán megfelelnek, de a sérülés veszélye így is fennáll.

Tojással is lehet lőni, de az önmagában is elég nagyot üt kilométeres röppálya végén; valamint a csúzlit leszámítva minden indítóeszköz megsemmisítené kilövéskor.

Ha van száz-kétszázezer forint a projektre, valamint gyakorlott szakember, megpróbálkozhatunk a jövő hadviselésével, a repülőmodellről való bombázással. Egy kiló kakit elbír egy bikább modell, csak meg kell buherálni, hogy kioldhassa, és irányítani kell.

Lényeg, hogy zuhogjon a szar odaát.

Ki viszi át?

Az osztrák állam természetesen tiltakozni fog, és felkéri Magyarországot, azonnal állítsa le az elvetemült bűnözőket. Ekkor karunkat szélesen széttárva, ciccegve, fejcsóválva közöljük, hogy már kiszignáltuk az ügyet, de a nyomozás sajnos lassan halad, nehéz nyakoncsípni ezeket az erdei embereket. De igazán felháborító, hogy egyesek a határon átívelve szennyezik Ausztriát. Ausztriával ellentétben mi az ilyesmit elítéljük. Még akkor is, ha jogos felháborodásból. Azon leszünk, hogy mielőbb. Lehetőségeink szerint. Meg aztán amilyen az adjonisten, annyira igyekszünk.