Még le se ment a választás, és máris a jobbos ciklusok örökzöld poénján röhögünk: a teleszart szentfazékon.
Vagyis azon, amikor valaki, aki amúgy féltéglával veri a mellét a kereszténységére, kurvára tököncsapja magát, pedig próbált úgy tenni, mint akinek nincs is. Király András Jobbik-szóvivő sztorija ezt az ősi témát dolgozza fel kitűnő modern börleszkben. A főszereplő a végletekig karikírozza a vallási fanatikust, aki azért lett szélsőjobbos, mert ott van az isteni igazság. Van itt minden: négyméteres kettőskereszt, Boldog Özséb Színjátszó Kör, egyházi iskola, családunk mély vallásossága, ifjúság erkölcsi nevelése, Csíksomlyó. Király nem szarozott, meghentergett tapétaragasztóban, és magára borította a szittyabutikot. Annál nagyobbat szól a poén: ő is csak ugyanolyan srác, mint bármely mai fiatal. Talán egy kicsit bolondosabb, harsányabb, de nyitott, érdeklődő, az életet élvezni tudó világpolgár. Egy szeretetre méltó aranypofa.
Amikor kiderül, akkor persze egy-két napig kínos, de utána a megkönnyebbülés jön. Nem kell többé szerepet játszani, böjtölni, illetve titokban a spájzban tömni a libacombot nagypénteken. András mától szabad ember, és talán idővel rájön arra is, hogy nincs helye egy olyan pártnál, amelyik ezt a szabadságot meg akarná vonni tőle. És megcsináltathatja végre a rasztafrizurát, amire mélyen vallásos gyerekkorától vágyott.
Magatokon röhögtök!
Mivel a Jobbik többeknek is útban van, rácsaptak a nokedlire az éhes kacsák. Legjobban a Fideszt idegesíti a Jobbik, ezért a fideszes és a szimpatizáns figurák mutogatnak a leghangosabban, ni, hát ilyen romlottak ezek a taknyosok. Csakhogy Király esete nemcsak a Jobbiknak kínos, hanem az egész kereszténykonzervatív erkölcscsősz irányzatnak, és annak nemcsak a Jobbikban vannak proponensei, hanem a Fideszben is, ifjúkonzervatívoktól a pártsajtó legaljáig. Ez a skizofrénia a teljes jobboldalra érvényes: naponta áthágják az általuk erkölcsösnek, követendőnek hirdetett szabályokat, amiket mellesleg az ifjúság számára tiltással és erőszakkal kötelezővé szeretnének tenni. Ők sem szűzen házasodnak, csak a pofájukat jártatják, hogy az milyen nagyszerű. Úgyhogy pontosan tudják, hogy amit mondanak, az nem igaz. De mégis mondják. Illetve van egy valláskárosult kemény mag, amelyik nyomja az intelmeket, a többiek meg gyávák vitába szállni a táboron belül, csak magukban jegyzik meg, hogy ők is voltak fiatalok, oszt mégis EP-képviselő lett belőlük. Álszent köcsögök, mint már jeleztem.
Rendre kibuggyannak abból az iskolaköpenyből, amit amúgy az egész országra rá akarnak húzni, lebukásuk ezért állandó, kimeríthetetlen humorforrás. Nem volna semmi gond, ha nem mantráznának erkölcsös életről, de így maguknak keresik a bajt. Ketté kell röhögni az ilyet, kíméletlenül.
Ha a magyarok a saját értékrendjük szerint szavaznának, akkor párt nem kerülhetne helyzetbe ezzel a poshadt és hazug szenteskedéssel. Ha úgy szavaznának, ahogy az életüket élik, akkor elsöprő, kétharmados liberális többségre készülhetnénk. Érdemes ezt észben tartani akkor is, ha épp a jobboldalnak áll a zászló. A felhatalmazás nem a keresztény kurzusnak szól.
Utolsó kommentek