A világ arra való, hogy az okos nemzetek más kárán tanulhassanak. Ha tudjuk, mit és hogyan kúrnak el más országok, akkor azt nekünk már nem kell kipróbálni. De a magyar embert nem annyira érdekli a közvetlen szomszédaink sorsa sem, mint a magyar celebvilág pillanatnyi áleseményei, múlandó rezdülései; és a celebvilágba vastagon beleértjük a belpolitika akciójeleneteit. Így aztán elkövetünk olyan hibákat, amiknek eredménye az orrunk előtt hever.
Pedig a lényeg eljut hozzánk: feltételezem, a szupersuttyó szlovák nyelvtörvényről, a homályos, nyilvánvalóan eltussolt magyarverésekről értesül a többség valahogyan. És nemcsak a gárdista meg a nyilas van tőle felháborodva, hanem minden jó érzésű magyar, ebben speciel megvan a nemzeti egyetértés: hogy aki egy nemzeti kisebbség megalázásával szerez szavazatot, az nem kultúrember, nem demokrata, és legjobban tenné az Európai Unió, ha lebombázná. A legeslegjobban persze a szélsőjobb dühöng és kardcsörtet, sőt programja is van: erőt mutatni. El kell kapni Ficót valami brüsszeli fogadáson, utánamenni a vécébe, és jól megagyalni, belenyomni a fejét a piszoárba, és szavát venni, hogy hagyja békén a magyarokat. Csak az a probléma, hogy ez a Fico egy nagy drabális ember, és lehet, hogy nem hagyná magát.
Az valamiért nem áll össze, hogy Szlovákia pont azért követ el ilyen szégyenletes bunkóságokat, mert ott hatalomra, kormányba jutottak a fasiszták. Az kívülről így néz ki. Szavazataikat merő sovinizmussal, hetvenkedéssel, szlovákoskodással szerezték, ezzel is próbálják megtartani. Fico nem hülye, ezért nem engedte a kőbunkó Slota kőbunkó csapatát a fontos műszerek közelébe. A gazdaságirányítást megtartotta magának – a "neolib" Dzurinda eredményeire építve –, a fasisztáknak pedig szimbolikus területeket engedett át: odaadta a hülyegyereknek a magyarokat, hogy szadizhassa őket. Ennek kiváló eszköze az oktatási és kulturális tárca, de igazából a fasiszta bármelyik szektorban feltalálja magát, hogy a bűnbakjainak keresztbe tegyen. Azért, mert magyarok, mert melegek, cigányok, egyebek.
Zengő ércz és pengő czimbalom
Van pár százezer szlovák, aki a magyarokat zsigerből gyűlöli – és ehhez már nemcsak a fasiszták, hanem az ott mérsékeltnek számító pártok is hozzájárultak a szlovák nacionalizmus újrateremtésével, félrenézéseikkel, történelmi sérelmek gondos ápolásával és tenyésztésével. A trianoni dühkultúra és revansizmus megvan náluk is, csak ők pont a Trianon előtti idők miatt zabosak, amikor mi nyomtuk el őket. Például a mi töretlenül ünnepelt hősünk, Kossuth Lajos. (Érdekes, hogy Trianon után jórészt a csehekkel osztoztak egy országon, de a csehgyűlölet mégsem lett olyan adu, mint a magyarkártya. A csehekkel ki lehetett jönni.)
Ezek a szavazók ugyan nem esznek több kenyeret attól, hogy a telekszomszédjuk nem beszélhet az anyanyelvén az orvosnál, de nemcsak kenyérrel él az ember, hanem kárörömmel és irigységgel is. Vannak, akik egy kicsit boldogabbak lesznek a más nyomorúságától. Van, aki zsidózik és a zsidókra keni minden baját, meg van, aki magyarozik; a primitív mechanizmus ugyanaz. Akik a nemzetiségükön kívül más identitást és örömöt nem találtak az életben, azok bőven megelégszenek azzal, hogy a magyaroktól, zsidóktól, egyebektől maximális távolságot tartanak. Vagyis gyűlölik őket.
A szlovák főfasiszta, azon túl, hogy a szlovákiai magyarok életét megkeserítette, egyetlen eredményt mondhat magáénak ebben a ciklusban: mocskosul megszedte magát, gyakorlatilag nyíltan tolvajlással. A szavazói jólétére nem volt befolyása, a válságkezeléshez nem tudott hozzátenni szart se, de legalább Slota vett magának hajót, limuzint, repülőgépet, ahogy közép-afrikai diktátorok szoktak harácsolni. Lehet, hogy ez lesz a veszte: a miniszterelnöknek nyilván ugyanúgy terhes ez a fasiszta seggfej, mint Torgyán volt Orbán Viktornak.
Sovány mérleg. Pedig ők voltak a legnemzetibbek, még a nevük is az: Szlovák Nemzeti Párt. Ezért szavazott rájuk az a seregnyi retardált perverz, akinek elég annyit mondani: nemzet, és már el is élvez, nincs több kérdése. Kár, mert ha lenne, hamar kiderülne, hogy mire elég nagyon szlováknak, nagyon magyarnak, nagyon hutunak lenni önmagában. Semmire azon kívül, hogy a világ maradéka beszámíthatatlan büdös bunkóként azonosítsa őket, általuk az egész nemzetet, és az okosabbak felismerhessék a hibát, amit ők majd nem követnek el.
Szlovákiáról még:
Titkos féreg
A hiéna enni kér
Akiért a harag szól
Az utolsó 100 komment: