EP-választás, III. rész - MSZP
Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Egy évvel később nyertünk.
Gyurcsány Ferenc, Ősz 27,1
Ez eddig reménytelien hangzik, a 18 százaléka majdnem megvan az MSZP-nek, és még majdnem egy év hátra. Csak a harci helyzet változott, de az gyökeresen.
Baljós árnyak
Nincs már a világgazdaságnak pénzbősége, mindenekelőtt. Nem lehet mínuszba menni, az akkori haditerv nem használható, ezenkívül jóval szarabb négy éven vannak túl, mint 2006-ban.
És nincsen már Gyurcsányuk se.
Ezzel először is elvesztették azokat a maradék támogatókat, akik úgy értékelték a ciklust, hogy Gyurcsány legalább megpróbálta azt, amit a kerékkötők egyenesen tagadtak. És hogy a gonosz ellenzék mellett éppen az MSZP lomhaságán buktak meg a reformok. A párt lemaradt a távollátó Commandante mögött. Másrészt meg elvesztették a tekintetek fókuszálására használatos vezért, a sztárműsorvezetőt. Ami nem lenne baj, ha gyorsan pótolnák, de ezen nem igyekeznek. Még pletyka is alig van arról, hogy ki legyen a miniszterelnök-jelölt.
A választók többsége ugyanis nem egy pártot vagy programot, hanem valakit szeret. Szeretni valakit valamiért. A másikat pedig természetesen utálja, fél tőle, fúj. Erre most is van lehetőségük a baloldal otthonülőinek, sőt mindjárt kettőt is utálhatnak, de nincs többé szőrapa, akihez oda lehet bújni gondolatban. Jól látható már, hogy nem Gyurcsány személyén múlt: a lemondása sem hozott sikert.
Fegyvertelen munkaszolgálatos alakulat, lapátokkal. Innen nyerni már nem fognak, nem is volna hiteles ezzel a tervvel belevágni.
Új remény
Az MSZP azonban tétmeccsre játszó alakulat, a szoci tömegek fegyelmezetlenek, és pont leszarják, ki megy Brüsszelbe. Nem érzik kötelességnek vagy sorskérdésnek, hogy apró-cseprő, mondvacsinált alkalmakkor kiálljanak a párt mellett – ellentétben a jobbosokkal és a jobbikosokkal, akiknek ez a buli színe. De amikor élesben megy, akkor a munkásököl oda csap, ahova köll. Országgyűlési választáson jó tíz százalékot hozzá lehet írni az MSZP mostani eredményéhez.
Ld. még: Túl a csúcson
Előnyükre válik még az is, hogy most már egyedül ők állíthatják meg a világos- és sötétbarna seregek menetelését. Az antifasizmus legendás harcosa, az SZDSZ elhullott, az MDF-et az efféle ideologikus eposz kevésbé érinti, részben ezzel az ún. civakodással szemben határozza meg magát, ráadásul a bejutása is kérdéses. Akit Orbán teljhatalma, és a Jobbik akármilyen hatalma elvi okokból borzongat, az kénytelen lesz az MSZP-t választani, legalább azért, hogy legyen egyáltalán ellenzék, aki valamennyire ellenőrizheti őket, és megvédheti a kirekesztett nemjobbosokat a diszkriminációtól, az üldöztetéstől, a pogromoktól meg az éhezéstől. No pasaran, ez a jelszó: a fasiszták nem törnek át. Egyébként ahol ez volt a jelszó, ott végül áttörtek, és negyven évig uralkodtak.
Hogy hányan lesznek az Orbán-protestszavazók, az kevéssé múlik a szocialistákon. Még a válság sem kerget át mindenkit a Fideszbe, mert simán és joggal mondhatja bárki, hogy megszopta ő a válságot valóban, de semmi jel nem utal arra, hogy a Fidesz (pláne a Jobbik) okosabban tudna navigálni. És tényleg nem: ez merő hitkérdés. Szűk a senkiföldje, könnyen billen a szavazó. A szocik láthatatlan ötödik hadoszlopát maga Orbán irányítja, illetve az ő híresen ügyes személyi döntései. Minél visszataszítóbban viselkedik, annál többen taszítódnak vissza a Nem-Jobboldali Pártba, amiből lényegében egy maradt a vízszint felett. Ha igazán súlyos bunkók lesznek, és rendesen belegyalogolnak a ma még szundikáló tömegek lelkébe Mikolástul, Semjénestül, Kövérrel meg a többivel, akkor az így felébresztetteknek nem is lesz más választásuk.
Márpedig a bunkóságot aligha nélkülözhetik. De az már egy másik történet, a Fideszé és a Jobbiké.
Az utolsó 100 komment: