A szakértői kormányról ábrándozom egy ideje. Próbálom elképzelni. Egyebet úgysem tehetek, senki nem óhajtja ugyanis elmondani, mit csinálna, hogyan működne ez a mitikus testület tulajdonképpen, és miért volna rá szükség. Illetve azt sem, hogy kik lennének azok a szakértők, akik simán, laptopon kiszámolnák, hogy is kell pályára állítani az országnak az ő szekerét.
Lehet, hogy a szakértői kormány is olyasmi, mint az ország szekere. Költői kép.
Megasztár
A szakértői kormány megalakulásakor rendezünk egy nagyszabású tévérevüt, ahol a teljes politikai elit összecsimpaszkodik, és elénekel nekünk egy dalt. De nem azt, hogy We Are The World, hanem hogy Alkalmatlan Faszok Vagyunk Mind. Fodor Gábor kotonjelmezben szólózik. Hát hiszen épp azért kell őhelyettük szakértői kormányt állítani, mert ők nem tudják ellátni azt a feladatot, amire felvettük őket, és amiért amúgy zsebbe, számla nélkül veszik fel a fizetésük nagyobbik felét, féllegálisan és sima lopással, fehéredésre alkalmatlanul. Ezt a pénzt természetesen jótékony célra ajánlják fel mostantól, egyenként, szintén a tévében.
A műsor végén ünnepélyesen bevonul a szakértői kormány. Ismeretlen arcok fehér laborköpenyben, munkaruhában, a honvédelmi népbiztos terepszínben. A miniszterelnök nyilván közgazdász. Ezt nagyjából tudhatjuk, a szakértői kormánynak, ennyi kiderült, legfőképp valamiféle közgazdasági jellegű piszkosmunkát kellene elvégeznie. Hogy pontosan mit is, azt szégyenlősen titkolja mindenki, aki eddig szakértői kormány mellett kardoskodni viszont nem szégyellt. Nyugdíjfagyasztás? Segélymegvonás? Privatizáció? Részletkérdés, azért vannak a szakértők, hogy megmondják, ugye. A politikus túl finomlelkű teremtés ahhoz, hogy ilyen szavakkal szennyezze be ajkát.
Ki kopog?
Kik ezek a titokzatos szakértők személy szerint? Ha már azt nem tudhatjuk meg, mit fog csinálni, legalább hadd lássuk, kicsoda fogja csinálni azt a valamit. Csudálatosféle ember lehet: ma még egyszerű bankár, tudós, vagy papucs orrán pamutbojt. Holnap meg már miniszterelnök, de nem ez a csoda, mert ilyen már volt. Bankár is, tudós is, a pamutbojt volt a legviccesebb. Ám a szakértői kormányfő szarik a politikai jövőjére, szabott időre szerződik, és utána visszaváltozik. Vagy hazamegy, mint az íti.
Esetleg utazó nagykövetként lebeg tovább a háttérben, szakértelmének simogató sugarait a hazára bocsátva.
A szakértői kormány mentes attól a primitív bírvágytól, amitől az erre szerződtetett politikusok képtelenek például arra, hogy bármi kicsit is értelmes programot le merjenek tenni az asztalra. Kívüláll és felülemelkedik, tűnékeny népszerűségre nem vágyik; ezzel összefüggésben páncélautón jár, sőt tankoszloppal.
A szakértői kormány nyilván hozza magával a saját parlamenti képviselőit, hiszen azok a debilek, akiknek helyettesítésére most ki kellett hívni a szerelőt, használhatatlanok. A szánalmas napi kötözködés helyét fegyelmezett tudományos munka veszi át, a parlamentben lecserélik a mátrixot, mert a képviselők algoritmusokat futtatnak rajta, és kiszámolják a szakértelmi igazságot. Tényekről meg nem kell szavazni.
Nem, ez nem lehet igaz. Ennyire kibasztunk magunkkal? Végig ott ácsorgott a küszöbön a tudományos kormányzás lehetősége, és észre sem vettük? Van egy tartalék elitünk? Előjönnek a Bakonyból a robotizált hétvezérek, és rendet raknak? Mekkora hepiend lenne. Már azt hittük, nekünk annyi… és akkor jött a Tenkes kapitánya! A Sárga Angyal. Soha többé el nem engednénk. Nem lenne itt semmiféle előrehozott választás. A rendest pedig megnyernék a szakértők. Lubickolnánk a józanságban, amíg világ a világ.
A szakértőzés tehát béna, értelmetlen, jelentés nélküli, sunyi szöveg. Az, hogy legyen előrehozott választás, és próbálják meg Orbánék, az értelmezhető, védhető és egyenes. Ők se mondják meg, hogy mit tennének, úgyhogy akár szakértők is lehetnek. Viszont gyanús, hogy érdekelné őket az újraválasztásuk, ami, mint kiderült, kormányzásképtelenséget okoz. A húszéves berendezkedés álma meg főleg.
Need walkthrough
A szakértői kormány ötlete, illetve hogy ezt a pszichedelikus szöveget elég sokan komolyan veszik (és adják!), aggasztó tünet. Mit tudunk róla? Semmit. Érdekel minket, mit csinálna és kicsoda? Nem; a javaslat – a szürkeállomány indítványa – annyit tartalmaz, hogy jöjjön valaki a rendszeren kívülről, és tegyen csodát. Vagy legalább műtsön, és majd nem nézünk oda.
Magyarán és röviden ez úgy hangzik: segítség!
ENSZ-beavatkozást! NATO-hadműveletet! Küldjenek hadihajókat, repülőket, csillagrombolót! Magyarország, once again, segítséget kér a világtól. Nem támadott meg minket senki, csak nem bírunk magunkkal. Nem lett elmagyarázva, csak a kezünkbe nyomták az adminjelszót. Egy darabig ment, de most már kéne a kézikönyv. Kitehetnénk Hegyeshalomra a táblát: kormányzót felveszünk.
Előfordul, hogy egy állam egyszer csak becsődöl. Addig tusakodnak a törzsek vallási és egyéb fiktív ügyeken, amíg az ország szétesik. Ilyenkor általában egy szomszéd állam leveszi az önrendelkezésbe belefáradt nép válláról az igazgatás terhét. Jobb esetben civilizál, közműveket épít és értéket közvetít.
Az Európai Unió tagjaként ettől védve vagyunk. Maradunk magunknak. Azzal főzünk, ami van. A zászlók egyek, a kétpártrendszer kiépült. Gyurcsány és Orbán közül lehet választani. Nem könnyű. Gyengébb jellemek könnyen beleroppannak a szörnyű dilemmába, ha döntésre kényszerülnek. Képzeletükbe menekülnek, megszállottan bizonygatják környezetüknek, hogy van más út, hogy van egy abszolút jóakaró. Van isten, van Jézuska, és van szakértői kormány. Hogy másképp is lehet élni. Pedig csak szeretnék, ha lehetne. Dönteni viszont gyávák.
Utolsó kommentek