Megy a Híradó, háttérzajnak, úgymaradva, macizok a kisgyerekkel, önfeledten. A híreket úgyis tudom már. Csak magamtól nem mindig teszem őket egymás mellé.
Újságolja a rendőrség büszkén, hogy már kilencszáz autóstól vették el a jogosítványt azonnali foganatosítással, ittas vezetésért. Nagyon jó, mondom a gyereknek, aki persze nem ért semmit még, szerencsére. Lesz itt rend! Bizony, kisfiam, ittasan még gokartot se. Így helyes, vegyék el, vonják be, szívjon a rohadék. Majd legközelebb nem iszik. Normakövetés, ugye. Polgárosodás, pláne! A polgárt nem egyszerű lerajzolni, de az tuti, hogy nem vezet ittasan, mert betartja az együttélés normáit.
Snitt, felkonf, új hír. Hosszas sunyítás után, a civil Füstirtók feljelentésére megbüntették ötvenezer forintra azokat a képviselőket, akik - mozgóképileg bizonyítottan - tiltott helyen dohányoztak a Parlamentben. Történetesen mind szoci.
Amikor először megjelentek a felvételek a házirendet leszaró képviselőkről, az Országgyűlés – Szili elnökasszony szájával – a legótvarabb, legundorítóbb ajvékolást okádta ki magából, olyat, ami piti pirosozó bűnözőktől is ciki. Tudniillik kitiltották a kamerákat a folyosókról, és kész. Agyam elhányom.
Felül a gálya
A huszonöt megbírságolt pofából egyedül Hagyó Miklós kapcsolt: szánja-bánja, befizeti. A többi – így a Híradó – azzal válaszolt, van nagyobb gond is az országban, mint hogy ők hol dohányoznak. És tényleg: például hogy a felelősségvállalás minimuma nélkül képviselők lehetnek ilyen arcátlan szarháziak. Akiknek nem ér ötven költségtérített rongyot a saját arcuk.
Miért legyek én tisztességes? Há’ de van nagyobb gond az országban, mint hogy én vezetek-e részegen. Nem-e? De-e. Most mit akadékoskodnak az én kis adócsalásommal/hálapénzemmel/rokkantmatricámmal, amikor ott vannak a nagyobb gondok?
De ha már a nagyobb gondokat latolgatjuk, tisztelt villalakók, volna itt némi restancia. Az is terelésnek indult, csak annak speciel több értelme volt, mint a részvényosztásnak. Ez lett volna a köztisztasági csomag. Nem rémlik? Háppersze, rémálom volt, jobb a felejtés. Arról szólt volna, hogy mi lenne, ha nem lopásból üzemeltetnénk a mi drága demokráciánkat, ha nem lopott közpénzből tetszenének kampányolni, és még a költségtérítéssel is elszámolnának a tisztelt képviselők. Pusztán azért, mert enélkül bajosan várják el az állampolgártól a precíz bevallást és szabálykövetést.
Mi lenne, ha az autópályaépítés azt jelentené, széles utakat hozunk létre közlekedés végett, és nem azt, hogy feltöltjük a Magyar Szocialista Párt kasszáját? Ha metróépítés alatt nem az SZDSZ kampányköltségeit értenénk? Ha az önkormányzati megrendelésnek nem lenne köze semmilyen pártbüdzséhez?
Ezek lopnak. Még mindig. Igen, azok is.
Nem, nem a négyévenkénti húszmilliárd a tét – az csak egy választási kampány. De ahol másképp nem oldható meg a rendszer működtetése, ott a legnagyobb természetességgel épülnek ki a csatornák, amik aztán színültig telnek szarral. És amikor medrükből kiöntenek, akkor az én egyéves kisfiam képviselőket kénytelen látni a képernyőn, akik azt mondják: van nagyobb gond az országban, mint hogy ők betartják-e a szabályokat.
Nemsokára már érteni is fogja.
Az utolsó 100 komment: