Nagy sárga munkagépek szorítják visszafelé a feketegazdaságot ezekben a pillanatokban is, dolgoznak a kanalak és hidraulikák, a feketegazdaság meg vinnyogva hátrál a hegyekbe.

Meneküljön csak! Magyarország lelkesen üdvözli a mindent átitató korrupció visszaszorítását. Nem élhetünk örökké hazugságban. Nem épülhet arra állam, hogy mindenki lopjon-csaljon magának, amennyit tud. Milyen szép is lesz az új, igaz Magyarország! Ahol nem sikk lógni a buszon, nem szánalmas, aki tisztességesen adózik, és nem is döglik bele. Ahol a látványos sikerben nem azt szaglásszuk, hogy kit kellett ehhez megkenni, vagy honnan lehet ennyit sikkasztani. Ez nemes és becses cél, küzdelemre méltó. Kedvem lenne munkagépre kapni nekem is. Hajnal vezesse léptedet!

Ja, de van még itt valami, főnök. Mielőtt valakinek fejébe állna a tolólap. Egy ilyen harcot a politikai elit képes csak meghirdetni és levezényelni. Hogy miért, az nyilvánvaló, elég szó esett az utóbbi időben az állam erőszakmonopóliumáról. Attól nem lesz kevesebb a csalás meg a hálapénz meg a bliccelés, hogy szépen kérjük. Lehet szépen kérni egyszer, kétszer, de mindig lesznek olyanok, akik juszt se akarnak jó gyerekek lenni. Ilyenkor aztán jön a fenyegetőzés, az idézés, majd a rendőr és a bíróság. Ebből a többiek látják, hogy nem érdemes az adóval lacafacázni, és nekik már elég lesz a szép szó.

Miért legyek én tisztességes?

Tehát választott képviselőink, mint művezetők, felsorakoztak buldózereink előtt, hogy mutassák az utat, az ellenséget, a gaz feketegazdaságot. És ekkor az egyik öltöny alól kicsúszik egy otromba nagy darab feketegazdaság. Nem olyan óriásnagy, ötven dokumentumról beszélünk, egy normálisabb családi ház áráról. De akkor is lopott.

Szóval mielőtt feltörjük a magyar ugart, ennek az ügynek a végére kéne egy pont. Oké, várjuk ki a vizsgálatot, meg ártatlanság vélelme, plusz angolkisasszony. De évekig nem várhatunk, addig nem állhat a munka.

Azt már most tudom, hogy nem taggyűlés volt. Meg nem ők nyerték a legtöbbet. Viszont ne feledjük, hogy éppen indulunk behajtani az elcsalt pénzeket. Kisebb és nagyobb csalók figyelnek feszülten, hogy most mi lesz. Ismét olyan ítélet születik, hogy hát igen, el lett itt lopva egy csomó pénz, de azért börtönbe nem megy senki? Hogyan és mivel lehet akkor meggyőzni az adócsaló, bliccelő civilt, hogy ő viszont legyen jó? Miért legyen ő tisztességes? Hogy biciklizhessen a pisztollyal cirkáló kiváltságosok közt?

Karón varjút

Ezt a nagyszerű hadműveletet nem lehet úgy végigvinni, hogy közben az utolsó pártköcsögöt is kimossuk a szarból, ha füstölgő pisztollyal bukik is le. Ehhez fegyelemre van szükség, és az büntetés nélkül nem létezik. Ha elmaradnak az akolbéli ragadozók ellen indított látványos és gyors perek, az egyértelműen azt üzeni, hogy lopni, csalni és sikkasztani nem szabad. Mármint nektek, kis hülyék. Nekik meg igen.

Nemcsak a gazdaságfehérítést sodorná veszélybe Z. közlegény megmentése, hanem az egész stabilizációt és reformot, ha van még ilyesmi tervben. Azt le lehet vezetni, hogy nincs pénz erre meg arra. Csak hát az állampolgár ilyenkor nem hagyja ki azt az ízetlen, olcsó poént, hogy hát persze, hogy nincs pénz, mert ni, ott viszi szatyorban az ifiúr. Lenne itt pénz, ha nem tetszenének ellopni, aztán bekopogni papírért meg még több pénzért.

Ami egyébként nem igaz: nem az az az ötvenmillió hiányzik, hanem százmilliárdok. Makróban tekintve, ugye. Mikróban viszont: miért fizessek bármennyi adót plusz buszjegyet, ha az emeszpés senkihelyettes kisétálhat ötvenmillióval? Azért, mert erőszakmonopólium van? Hát még a végén gárdát alapítok, hogy ne legyen. Az persze törvénytelen meg szélsőséges, mi?

A törvény mindenkire vonatkozik. Kommunistákra tízszeresen, százszorosan. Elvtársak, tegyék a kötelességüket.