Alább egy rendőrrel beszélgetek, nem is akármilyennel. Nem Gergényi Péter az, de még csak nem is kerületi kapitány, hanem „kisrendőr”, azonban az első közülük, aki blogot indított. Mivel fegyveres testület tagjaként blogolni és fórumozni ellenjavallt, a Police blog gazdája nyakig inkognitóban nyilatkozott, instant messenger szoftveralkalmazás igénybevételét foganatosítva. Zavargásokról, ambíciókról, cigánybűnözésről, marihuánáról többek közt.
Az igazság bajnoka
- Milyen rangban/feladatkörben szolgálsz? Mióta?
- Közrendvédelmi járőr vagyok egy kapitányságon és már több mint egy évtizede dolgozom ebben a pozícióban.
- Még ma sem, de pár évvel ezelőtt pláne nem volt a rendőri hivatás se népszerű, se megbecsült. Miért, hogyan lettél rendőr?
- Nem titkolom, alapvetően az motivált, hogy nyugdíjas állás. A felszerelésem körüli időben még úgy gondoltam, hogy ha becsülettel és megfelelő odafigyeléssel végzem a munkám akkor a ranglétrán szépen lassan egy elfogadható karriert építhetek fel, miközben hasznosan és hatékonyan végzem a dolgom. A megbecsüléssel sohasem foglalkoztam. Kisrendőrként az igazság bajnokának gondoltam magam, ami aztán idővel megváltozott.
- Meddig terjed az ambíciód? Kapitány, főkapitány? Mekkora a mobilitás a rendőrségen belül? Tarsolyában hordja-e a marsallbotot minden kisrendőr?
- Ambícióról már régen nem beszélhetünk. A folyamatosan érkező logikátlan rendeletek és változások gyorsan ledöntötték a tomboló motivációt. Ha a mobilitás alatt a szakmán belüli szakág változtatást érted, akkor arra azt tudom mondani, hogy sok munkával, de elérhetőek a kitűzött célok. A kisrendőrök is eképpen tudnak fentebb kapaszkodni. A tiszti helyek azonban jelentősek fogyatkoznak, akik meg bejutottak a "belső körbe", igyekeznek kapaszkodni a székükbe.
- Szereted a fegyvereket? Van sajátod? A katonai pálya nem vonzott?
- Nem vagyok a szó negatív értelmében vett fegyverbuzi. Foglalkozásom megválasztásakor ez a tényező nem volt döntő szerepű. Saját önvédelmi fegyverrel nem rendelkezem, nem érzem szükségét. Illetve sok vele a gond is (engedélyek, tárolóhely, műszaki vizsga, stb.). Fiatal koromban vadászpilóta szerettem volna lenni, de ez az álom később más okok miatt szertefoszlott.
Emberarcú rendőrök from outer space
- Nemrég voltam egy házibuliban, amit épp feloszlattak a kollégáid csendháborítás címén. Fiatalok voltak, rendkívül udvariasak, mosolyogtak, volt köztük angolul beszélő. Máshol is találkoztam ilyen rendőrökkel, sőt egyre gyakrabban. Van-e összetartó új generáció a rendőrségnél? Mi viszi őket oda? Mennyire tudják magasabb szinten érvényesíteni a modorváltást?
- Érzésem szerint - és nem csak helyi viszonylatokról beszélek - tudatosan fiatalítják a rendőrség állományát. Egyre több a huszonéves egyenruhás. Ezek között ugyan akadnak a rendőri feladat ellátására viselkedési szempontból alkalmatlan egyének is, de valami miatt növekszik a rokonszenves rendőrök száma. Lehet, hogy új és komolyabb pszichológiai teszteknek vetik már alá őket. Az emberbarát és udvarias viselkedést mindenhol igyekeznek a hivatásosok fejébe verni.
- Ez folyamatos tanfolyamokat jelent, vagy csak a felvételnél szűrnek? Ha van ilyen képzés, te részt vettél ilyenen?
- A szűrés természetesen folyamatos. Felvételkor egy teljeskörű vizsgálaton vesznek részt a fiatalok, ami fizikai, egészségügyi és pszichológiai tesztek sorozatából áll. Orvosi alkalmassági vizsgálat évente, pszichológiai alkalmassági tesztek kétévente ismétlődnek. Ha valaki változik, minden bizonnyal itt kiszűrik. Konkrét tanfolyamról nincsenek ismereteim, én nem vettem részt ilyenen. Említetted az idegen nyelvet, ennek tanulását korlátozott körülmények között, de támogatják.
Fű, cigánybűnözés, blogolás
- Mennyire vagy elnéző, ha lehetőséged van, akár a törvény betűjével szemben? Ebben a házibuliban például akár léphettek volna kollegáid olyat, hogy akkor most mindenki befárad vizeletvizsgálatra, és hopp, fogtunk is egy csomó bűnözőt. Nyilván ismered a valós helyzetet például spanglifogyasztás ügyében.
- Természetesen tisztában vagyok a mai fiatalok fogyasztási szokásaival. Én azt mondom, hogy nem elnézőnek kell lenni, hanem felismerni a helyzet súlyosságát. Ha valaki buliszinten végez ilyen tevékenységet vagy esetleg csak kipróbálja azzal mindenképpen másképpen kell viselkedni, mint egy rendszeres fogyasztóval akinek már az életvitelére is kihat a dolog.
- És az életvitelszerű fogyasztással mit tud kezdeni a rendőr?
- Nem tudom mások hogyan viselkednek ilyen helyzetben, így a saját példámat hozom fel. Volt egy fiatal lány, aki rendszeresen fogyasztott könnyű drogokat, amelyek anyagi fedezetéhez bűncselekményeket (lopásokat) kellett elkövetnie. Eljárás alá lett vonva a lopás és a fogyasztás miatt is. Az intézkedés alatt kénytelen volt velem tölteni néhány órát, ami idő alatt folyamatosan kommunikáltunk. Megtudtam a miérteket, és javaslatokat tettem neki. Adtam pár tanácsot az életvitelére vonatkozóan. Egy darabig tartottam vele a kapcsolatot. Ha jól tudom, már kétgyermekes családanya és egy kórházban dolgozik. Nem hiszem, hogy az én szentbeszédemtől változott meg az élete, de ha egy kicsit is nyitva volt a füle, akkor meghallhatott tőlem is dolgokat.
- Írtál a Holdudvarral - a belső rendőrségi fórummal - kapcsolatos botrányról. Bár nem vagy szociológus, hanem rendőr, de mondjuk ez a két szakma is beszélgethetne néha. Szerinted lehet/célszerű-e külön cigánybűnözésről beszélni? Ha igen, kezelhető-e ez rendőri eszközökkel?
- A cigánybűnözés létező fogalom, ennek utána is lehet nézni. A dolog, ha nehezen is, de kezelhető. Fontos, hogy a rendőr minden esetben objektív maradjon és szét tudja választani a cigányság azon személyeit, akik ebbe a körbe tartoznak, illetve akik nem. Ez a munkánk végzése során egy nagyon fontos feladat, és itt kap szerepet az előítélet is. Ha mentes vagy az előítéletektől, akkor megtalálod a válaszokat ebben a kérdésben, és el tudod különíteni a jót a rossztól.
- Jellemző-e Magyarországon az, ami például az Egyesült Államokban, hogy ha a gyanúsított cigány (néger), akkor azonnal kijátssza a rasszizmuskártyát, vagy ez csak egyes esetekből kialakult legenda?
- Sajnos a "most azért mert cigány vagyok" mondatot minden szolgálatban hallom. Nem tudom, miért feltételezik azonnal rólam az intézkedés alá vont cigány személyek, hogy előítéletem miatt vonom őket ellenőrzés alá. Könnyebb ezzel a mondattal nyitniuk, mint elgondolkodni az intézkedés valódi okáról. Egyébként türelmes szoktam lenni és megválaszolom a kérdést. Nyilván nemmel, hiszen természetesen nem ez az ok.
- A blogod, illetve az abból kirajzolódó szándék kísértetiesen emlékeztet Farkas Roland esetére. Ő belebukott abba, hogy nyilvánosan közölte észrevételeit. Tartasz-e ettől? Van-e foganatja, visszhangja a szerven belül a blogodnak? Hányan tudják, hogy te vagy az?
- A blogom nem csak panaszokat fogalmaz meg, és nem is ez a fő profilja. Természetesen ebből van a legtöbb, de célom azt elérni, hogy a naplómat olvasók minden kérdésükre választ kapjanak. Mindennapjaim során sokszor találkozom rendőrségi témában rosszul tájékozott emberekkel. Elsősorban számukra készülnek az írásaim, hogy mindennel tisztában legyenek. Magabiztosságomat pedig annak köszönhetem, hogy többnyire a saját tapasztalataimat írom le. Farkas Roland tudtommal nem túlozta el a titkolózást a személyét illetően. Vele ellentétben én igyekszem megőrizni inkognitómat. Jelen pillanatban rajtam kívül még egy személy ismeri a Police blog íróját. A cégen belül nem tapasztaltam sem pozitív sem negatív visszhangot a blogot illetően. A saját környezetemben legalábbis nem tudnak vagy nem beszélnek róla. Kollégáim nem tudják, hogy én ilyennel foglalkozom. Természetesen tartok attól, hogy kiderülhet, ki vagyok, de ezt igyekszem elkerülni.
Zavargás és reform
- Nem sokat írtál az őszi zavargásokról. Mi az általános hozzáállás a szervezeten belül? Vannak-e szimpatizánsaik a zavargóknak, hogyan lehet ezt felderíteni és kezelni? Van-e politikai eligazítás?
- A politikától elhatárolódnak az eligazító parancsnokok. Természetesen a rendőröknek mint magánembereknek is megvan a saját véleményük, ami megoszlik. Azt azonban kijelenthetem, hogy a zavargóknak nem igazán akadnak szimpatizánsai. Sajnos ezek az események rengeteg plusz munkát okoznak a berendelt állománynak és az őket helyettesítőknek. Az őszi zavargásokról a Tüntetéééés...! című, 2006. november 14-én kelt bejegyzésemben írtam. Nem eresztettem túlságosan bő lére a mondanivalómat, mivel az események eléggé megviseltek minden szempontból.
- Keringtek pletykák arról, hogy okt. 23-án a rendőri állományt biztonsági őrökkel - sőt ukránokkal - bruttósították fel. Ennek van valami alapja?
- A hír kacsa.
- Milyen rendőri eszközökre és módszerekre volna szükség ahhoz, hogy hatékonyan kezelni lehessen az efféle politikai erőszakot?
- Az én meglátásom szerint nem kezelni kellene, hanem megelőzni. Tudomásom szerint kishazánkban is működik titkosszolgálat, amelynek munkáját és eredményeit természetesen nem ismerhetjük. Azonban ha ez a szervezet jól működik, akkor szerintem jobban informáltabbnak kellene lennünk. Ha viszont nem megelőzhető, akkor egy egységes, kiválóan felszerelt és karhatalmi harcászatra kiképzett rendőri egységgel lennének kordában tarthatóak az indulatok.
- A minisztériumi átszervezésen túl nem sokat hallani arról, hogy a rendőrségben reform készülne. Volna-e ötleted a szervezeti átalakításra és egyéb nagyobb szabású változtatásokra?
- A rendőrségi nagy átalakításról, reformról először a felszerelésemet követő évben hallottam, és nagyjából azóta sem történt semmi. A szervezeti alakításra konkrét tervem nincs, de nyilván egy-két ötletem nekem is lenne. Egy kicsit talán fejére kellene állítani ezt a piramist, hogy a végrehajtói állomány kerülhessen az első helyre. Növelni kellene a motivációt, a megbecsültséget (az anyagiak is ide tartoznak). Végre egységesíteni kellene már azt a fránya egyenruhát is (tíz rendőr tízféleképpen tud megjelenni). És a jogaink folyamatos csökkenésének sem ártana gátat szabni, hiszen már így is a hatékonyság rovására ment.
Az utolsó 100 komment: