Van egy ordenáré hadművelet, amit úgy látszik, pártfüggetlenül el kell nekünk játszani, vagyis alighanem ezt kajálja a magyar, ami sajnos elég gyökér ízlésre vall. Gyurcsány Ferenc kezdte még első ciklusában, és most pontosan ugyanezzel próbálkozik az Orbán-kormány.
A folyamat azzal kezdődik, hogy néhány seggarc pár óra röhincsélés meg borozgatás közben rajzol egy adócsökkentést. Eszük ágában sincs tervezni meg számolgatni, hatástanulmányról hallani se akarnak, már csak azért se, mert tegnapra kész kell lenni. Különben sincs mit matekozni, az adócsökkentés mindig jó, mert stimulálja a… mindent, csökkentjük és kész. Többet hagyunk a családoknál és a vállalkozásoknál, örülni fognak, meg minket szeretni. Továbbegyenlő fellendülés. Vagy valami lesz.
Kisvártatva kiderül, hogy az adócsökkentés népjóléti hatása sajnos elmaradt. Gyurcsány az áfát vágta meg, az intézkedés egyetlen eredménye a deficit lett. Aztán azt vették észre, hogy a boltokban nem lettek olcsóbbak a dolgok. Miafasz? Csökkentettük pedig az áfát!
És megszületett az árkommandó. Hogy mit is csináltak volna, azt végül nem tudtuk meg, röhejbe fulladt a kezdeményezés. Valami olyasmi lett volna a dolguk, hogy számon kérjék a péket, amiért még mindig ugyanannyiba kerül a pogácsa, mint egy hónappal azelőtt. És ha nem lesz olcsóbb, akkor irgumburgum. Sajnos az árkommandónak nem állt rendelkezésére sem a pogácsa korábbi árfolyama, sem a liszté és a töpörtyűé, így aztán az egész próbálkozás hamvába holt.
Szerencsére. Mert ekkora baromságot azóta is csak egyszer találtak ki: most.
Ma a bérkommandó a nagy ötlet. Lényegében pont ugyanezt csinálná: kimegy a pékségbe, és elszámoltatja a tulajt, miért nem fizet többet a péknek. Hiszen ez már a nemzeti együttműködés rendszere, kevesebb az adó, nincs többé korrupció se. Aki ilyenkor nem él jobban, az csal, vagy be van csapva. Én imádnám nézni, ahogy Rogán Antal személyesen tárgyalja ezt végig a pékekkel. Meg azt is, ahogy aztán égnek emelkednek a péklapátok, és felhangzik a férfias kórus: HÜLYE VAGY!
Merugye. Először is majd akkor fizetek többet az alkalmazottamnak, ha kevesebbért nem vállalja a munkát, illetve ha ugyanennyiért nem találok a helyére mást. Itt kezdődne a képlet; én érzem kínosan magam, hogy el kell magyaráznom.
Ha én képes vagyok minimálbéres analfabétákkal műholdat gyártani, és ezzel naponta megkeresem a lottóötöst, akkor hülye leszek bért emelni, szarok a szakszervezetre és az adócsökkentésre. Amíg van munkanélküli analfabéta, addig nem kell a kegyeiket keresnem. Ha a magasan képzett embereimre vadászik a konkurencia, és tudom, hogy ha csak egy-kettő átmegy a szomszéd műholdgyárba, az veszélyt jelent a cégemre, akkor viszont kommandó nélkül is tejben-vajban fürösztöm őket. Ez ennyire egyszerű, és mellesleg ettől működik a kapitalizmus. Ettől halad.
Másodszor meg bármely magyar vállalkozó meg tudja mutatni Rogán Antalnak, hogy eddig súlyosan veszteséges volt, az adócsökkentéssel épp csak a veszteséget sikerült mérsékelni, az alkalmazottak meg örüljenek, amíg van munkájuk. Tudniillik a pogácsát el is kell ám adni, és ha az nem megy, akkor szinte mindegy, mennyi az adó. Ezenkívül még két tucat érvet lehet felsorolni bárhol, ami a fizetésemelést indokolatlanná vagy kivitelezhetetlenné teszi, a nyersanyagok árától a fejlesztés szükségességén át egészen odáig, hogy a tulajdonos inkább megtartja a pénzt, mert megteheti, azért tulajdonos, és aki ebbe bele akar ugatni, az egy mocskos kommunista.
Gyurcsánytól, illetve az MSZP-től ez a kommandósdi végül is érthető volt, ebben nőttek fel: tervhivatal, árhivatal, bérhivatal. De a Fidesz ez ellen jött létre. Nekik álmukból felkeltve tudni kellene a fentieket. Ahogy azt is, hogy az adócsökkentés nem egy hónap alatt érezteti a hatását. Valószínűleg tudják is. Amit látunk, az a pánik. A kétségbeesés. Hogy a nagy terv, a házi feladat, aminek kidolgozására nyolc évük volt, és amit végül kutyafuttában hánytak össze, végül úgy fog csődöt mondani, mint általában minden, amit kutyafuttában összehánynak.
Az utolsó 100 komment: