Nem volt Waterloo a tegnapi EP-ülés, Orbán nem égett porig, de nem is győzhetett. A médiatörvény ügyében ugyanis letette a fegyvert. A szuverenitás hangoztatásából, a nemzeti dacból mára oda jutott, hogy az Európai Bizottság fog nekünk törvényt írni. Ami nekik nem tetszik, azt a Fidesz „vita nélkül” kihúzza a szövegből. A hamvas, ma született magyar cenzúra az európai csizmák alatt nyöszörög.
Isten vezesse a bizottság tollát.
A visszavonulás nem sikerült hibátlanra, és nem azért, mert Schulz és Cohn-Bendit kihasználta az alkalmat egy kis Marseillaise-gajdolásra. Hanem azért, mert Orbán válaszaiból ismét kiderült, még mindig elhiszi, hogy a belpiacon sikeres cinikus hazudozás odakint is működik. Pedig már rájöhetett volna, hogy minden szavát ellenőrzik.
Az az érvelés, hogy az ő baszkurálása a magyarok szabadságszeretetét meg történelmi érdemeit vonja kétségbe, helyben megbukott, egy percet sem élt. Itt Magyarországon is egyre kevesebben veszik be, hogy Orbánt cinkelni hazaárulás lenne, Strasbourgban meg konkrétan senki se eszi meg ezt a bullshitet, de még fel is háborodik, ha meg akarják vele etetni.
Ennél szögletesebbet is belehazudott a magyar miniszterelnök az ülésterembe. „Mi a Facebookon nyertük meg a választásokat”, ilyet szól. Ebből ugye annyi igaz, hogy már van neki Facebook-oldala, ami egyébként lemaradt a sajtószabadság-fanklub mögött. De még fel is meri tenni a kérdést: ugyan, kis buták, hogyan képzelitek, hogy az internetet szabályozni lehet? És közben a törvényben ott virít a blogok regisztrációjának és fenyegetésének nedves vágya. Ezek kérészéletű szóvirágok. Elég baj az, ha a hatalom hazudik reggel, délben és este, de még ennél is cikibb, ha a reggeli hazugságával már délre lebukik.
Azt képzeli, hogy ha ő megmondja, mennyit führerezik és ducézik őt „a magyar újságokban” büntetlenül, akkor a budapesti nagykövetségek, tudósítók és érdeklődő külföldiek nem futtatnak le egy keresést erre. Azt hiszi, nem veszik észre, hogy ilyesmi évek óta el se hangzott. Azt hiszi, odakint nem tudják, hogy a print és az online média kapott fél év egérutat, és épp az EU-elnökség végeztével kezdenék őket büntetni. Azon lamentál, hogy a „magyar politikai kultúrában” lehazaárulózzák a más véleményen lévőket, és eszébe sem jut, hogy aki valaha olvasott magyar lapokat, az tudja, hogy ez pont az ő zsebében lakó sajtó specialitása egy évtizede.
Siralmas énnékem
Nem örömhír ez semmiképp, mert nemzetközi meccsen akkor is a magyaroknak drukkolunk, ha a válogatott tagjairól amúgy megvan a véleményünk. Az EU-elnökség ilyen színtér, ott nekünk az az érdekünk, hogy a magyar kormány jól szerepeljen, szimpatikussá tegye Magyarországot. Ezzel a tempóval ez rohadtul nehéz lesz.
Orbán Viktor eddig két jól elkülöníthető személy volt. Idehaza a legblődebb hazugságoktól se riadt vissza, azokat sosem ismerte be, hozzábutult Szijjártó Péterhez, minden kinyilatkoztatásában benne volt, hogy azért, mert csak. A külföldön tartózkodó Orbán Viktor ezzel szemben olyan figura volt az elmúlt években, akire bármikor szívesen rábíznám az országot, de akár még a háztartást is. Ahogy felszállt a repülő, elméje kitisztult, a kétszerkettő újra négy lett, masszív reformokat ígért és prudens pénzügyeket, fölöslegesen nem korlátozott szabadságot és modern világnézetet. A kormányzás és az EU-elnökség rákényszerítette Jekyllt és Hyde-ot, hogy lejátsszák a meccset. Csak egy maradhat, és odakint csak az épeszűnek van esélye. A gumicsizmás változatot bedarálták volna, az épeszű meg nem akar ilyen médiaszabályozást, mert tudja, hogy többet veszít vele, mint amit nyer. Látszik a szövegeken, milyen csikorogva viseli, hogy egyszerre kellene megfelelnie a hazai közönségnek és a nemzetközi elitnek.
A happy end az lesz, ha a hosszú idő után újra megkezdett külföldi tanulmányok képesek maradandóan megváltoztatni a világképét, fél év kezelés után meggyógyul, és nem csúszik vissza a pszichózisba, ami itthon úrrá lett rajta. A terápia lényege, hogy a konfliktust nem úszhatja meg. Ennek eszköze éppen a média és az internet, amiről pont most mondta, hogy nem lehet kontrollálni. Legyen közkincs magyarul minden, amit odakint mond, és angolul, amit idehaza. Orbán Viktor itthon már régóta nem interpellálható. Ahova elmegy, ott nem merik kérdezni, ahol mernék, oda nem megy. Kínos kérdések százait görgeti maga előtt, és kiemelt célja, hogy ezeket örökre megúszhassa. A magyar elnökséggel esélyt kaptunk, hogy Európa segítsen ezt megoldani. Orbán Viktor gyógyulása most már nemcsak magyar, de európai érdek is.
Az utolsó 100 komment: