Nemcsak az itt kommentelőket zavarja, hogy gyakorlatilag bele van itt hazudva a zemberek orcájába megint, miszerint Gergényi hirtelen megunta a rendőrködést, és semmi köze semminek semmihez. A reménytelenül böszme megoldás kétségbeesést keltett a szocialista élcsapatban is. Gyurcsány Ferenc egyik legkitartóbb hölgydrukkere így ír a kormányfő blogjában:

...Miért nem lehet megvédeni a rendőröket, kitüntetni, megerősíteni? Miért kell elengedni Gergényi Urat, ezzel lovat adni a csőcselék alá? Miért kell azt a látszatot kelteni minden területen, hopgy a kormány, a koala gyenge, meghátrál, magyarázkodik, zavart???????
Miért nem lehet a kommunikáción javítani?

Mi akik azt szeretnénk, hogy rendben menjenek a dolgok , egyre nagyobb ijedtséggel, megkeseredettséggel, dühvel látjuk, hogy valami nagyon elromlóban van.

Miért Kedves Miniszterelnök Úr, miért????????

Az elmélet olyan tökéletes!!!!! A gyakorlat miért nem??????
Szeretettel: Csitri

Az elmélet olyan tökéletes. A gyakorlat nem. Az évszázados kommunista sorstragédia.

Bekerülnek ide a classic Index-cikkek is a továbbiakban, mégpedig azért, hogy lehessen agálni rá re, majd ahogy korábban említettem, egymás közt lejátszani, lovagiasan. Tehát ez itt egy link ni:

Kevesebb bölcsész, kevesebb munkanélküli.

Horn Gyulának igaza volt, nincs szükség évente negyven filozófusra.

Ritkán írom, hogy monnyonle, de akkor le is mony. Na jó, mondták mások is. Jópofa figura volt egyébként rendőrkapitányként, a hülye sapkájával meg a cigarettájával. Tudta, hogy a médiarendőrnek kellenek ilyen emblémák. Viszont legalább nem pipázott.

Azt a verziót ugye senki se hiheti, hogy Gergényi Péter éppen tegnap öregedett meg. Október 23. után kérdezték is tőle sajtótájékoztatón, hogy nem akar-e lemondani. - Éééén? - kérdezett vissza a főkapitány, és nem úgy értette, hogy "igen, már megérett bennem a visszavonulás gondolata, csak november 4-et még lerendezem". Hanem hogy esze ágában sincs. Hát most beojtotta valaki az esze ágába mégis.

Sok levél jött, hogy akkor most a lehallgatott telefonok ismeretében is fenntartom-e, amit; vagyis hogy nem a rendőrök tereltek, hanem Debil és Gyík. De hát nemcsak a nyugis és a megvadult tüntetők összekeveredése, majd kollektív lepofozása lepofozása volt itt problematikus. Az tény, hogy a fideszesek házhoz mentek a gumibotért - kivéve azt, aki páncélautóval érkezett -, de a rendőrségnek akkor is meg kell őket védeni. Egy ellenzéki tüntetés, az ugyanolyan védendő objektum, mint a tévé.

A leesett jelvényekről meg a viperáról szóló pofátlan hazudozás ellenben védhetetlen, és annyira átlátszó, hogy attól minden más gyanús lesz. És még mindig izgalmas kérdés, hányan voltak a kékekből rendőrök, és hányan irreguláris gorillák, akiknek sose volt jelvényük. Gergényi ettől még lehet kiváló utcai hadvezér, és bizonyára akad neki egy tanácsadói státusz a Halálcsillagban, de ezt a balhét el kellett vinnie valakinek. Halvány jó jel, hogy most nem az időjárás lett a felelős.

Álmatlan éjszakákon szoktam szemlézni az Új Embert, ami a katolikusok legfőbb lapja elvileg, gyakorlatilag pedig a Magyar Nemzet ájtatos melléklete. Mindig van benne bibliamagyarázat, most hogy-hogy nem, a gumibotokról. Le is vonják a következtetést a végén: "Az ügyeskedve kevesek által összeszedett milliók, a hazudozva gyűjtött szavazatok eltorzítják a társadalmat, a gumibotok és a könnygáz rendjéhez vezetnek." Így szól az Úr. Gyurcsány az ördögtől való.

De nem ezen röhögtem be, hanem a példázaton.

Egy indiai szerzetes egy patak partján imádkozott. Ahogy felnyitotta a szemét, meglátott egy skorpiót, amely a nagy kavicsok között haladva hátára fordult, kapálódzott, nem tudott továbbmenni. Megsajnálta, talpára segítette, ám az állat megfordult és belémart. A szerzetes újból imádkozni kezdett, de amikor a szemét kinyitotta, a skorpiót újra a hátára fordulva, kínlódva találta. Megint segített rajta, de az állat megint megmarta. A szerzetes feljajdult fájdalmában. Harmadszor is megismétlődött ugyanez, akkorra már könnyek szöktek a szerzetes szemébe a fájdalomtól. Nem messze állt ott egy paraszt, aki látta mindazt, ami történt. Odament a szerzeteshez és megkérdezte: miért segíted ezt a hálátlan állatot? Háromszor segítettél rajta, és az háromszor beléd mart. A szerzetes elmosolyodott és azt felelte: neki az a természete, hogy marjon. Nekem az a természetem, hogy irgalmazzak.

Nem: aki annyira hülye, hogy kézzel segít a skorpiónak, annak az a természete, hogy belehal a hülyeségébe. Mér nem fogsz egy botot, csekély értelmű testvérem? Gumibotot akár.

Bulvár, eh? Felszínesség meg egyszerűsítés? Vannak jó elvtársak sokan, akiknek tele van már a tökük az egyrészt-másrészttel. Az egykutyázással meg az ojjektivitás báránybőrébe bújtatott reakcióval. Íme egy olvasói észrevétel a Népszabadságból. Igaz, hogy szombati, de attól még aktuális, mert Szombathyt meg ma rúgták ki.

A Magyar Nemzet a jobboldalért sokkal többet tesz, mint maguk a baloldalért. Érthetőbben, az egyszerűbb emberek számára is felfoghatóan, szájbarágósan kellene fogalmazni.

Egyébként kábé amióta Gyurcsány blogol, azóta kezdenek tömegesen feltűnni az indexes postaládákban is a fanatikus szocik. Előbb-utóbb ezekből is kiállítható lesz egy randalírbrigád.

Gondoltam, 1956 majd biztos kiveri megint a balhét, jön ezer mail, hogy jaj de mekkora nemmagyar maga, rohattkomonista, ávósgyurcsányista, apróantal, 'raus.

Ehhez képest roppant meglepetés, hogy a valóban rengeteg levél legalább nyolcvan százaléka pozitív és egyetértő. Ilyen még nem volt, talán csak amikor először írtam Liptai Claudiáról. Átlagolnom kell, mert ennyiből még szemezgetni is sok lenne.

A levelezők túlnyomó többsége megkönnyebbülésről ír. Hogy ő érezte régóta, hogy valami nem stimmel 1956-tal. Hogy nem egyértelmű, hogy erre büszkének kéne lenni. Hogy ő mondta is néha másoknak, de leugatták. Hogy túl hirtelen szoborták bronzba ezt a hullát, és kilóg a bronzból egy-egy oszladozó tag. Hogy ő ott volt, átélte, és nem akarta átélni. Vagy hogy egyszerűen nem mondta el neki soha senki, miért is akkora nagy szám ez az 56. Oké, Rákosi köcsög volt, na de kik voltak ezek a másikak? Nem olyan lett volna az ő győzelmük, mint a szovjet felszabadítás? Minek is örülünk ma tulajdonképpen?

Személyes sztorik is előkerültek; ezekből párat majd előveszek később. Emberek, akiknek a családjában pont nem a Kádár megtorlása, hanem a svábok kitelepítése by Nagy Imre, vagy a "forradalmárok" terrorja pusztított. Más emberek, akik megúszták ugyan a belövést vagy a lincselést, de rettegtek a felfegyverzett szabadságharcosoktól, és még inkább attól, mi lesz itt, ha ezek győznek. Mezei párttagok leszármazottai, akiktől nem lehet elvárni 1956 csodálatát, ugyanis meg akarták ölni a papát bizonyos frissen szabadult pesti srácok. És mai emberek, akik egy totál őrült törpe minoritás randalírozását figyelik hetek óta a tévében, az agresszív, de a hazájáról és a világról semmit nem tudó hordát, akik saját állításuk szerint pont olyanok, mint az 56-os hősök. Mondjuk erről már írtam egy kisebbet korábban.

Rainer M. János ismeretei nyilván jóval alaposabbak, mint amit én ástam ki magamnak. Sőt valószínűleg kevesen tudnak többet 56-ról, mint ő. Mégis meglepő szubjektivitással és szenvedéllyel száll vitába. Paul Lendvai és Charles Gati is saját, egymásnak részben ellentmondó teóriáikkal töltöttek meg egy-egy könyvet az évfordulóra - ahány ház, annyi 56, a károk felmérése tart. Annyi biztos, hogy Sólyom László baromságot beszélt, amikor kijelentette: egy 1956 van. Lehet simogatni Nagy Imre szobrát, meg lehet elhallgatni a csúnyaságokat, lehet egyetlen magyarázatot kanonizálni, de akkor nem ugrottunk messzire Kádártól. Nemzeti ünnepnek zöld még ez a dolog.