Hiába már a felháborodás, a dühödt kiátkozás. A vak is látja, mi folyik itt. Magyarországon működik egy alig mérhető, idegenszerű törpepárt, amely fikarcnyisága ellenére arcátlanul, gátlástalanul próbálja a többségre kényszeríteni az akaratát. Ez az akarat ráadásul nem is az övék. Külföldi gazdáiktól, tartótisztjeiktől kapott utasításokat adnak elő itthon szemforgatva, mint a nemzet érdekét. Hiába a magyarok jajkiáltásai, hiába a nullához közelítő támogatottságuk - ők parancsot teljesítenek, tűzön-vízen át.

Néhányadmagukkal ehhez kevesen lennének. Ezért - ahogy a legveszedelmesebb paraziták - ráakaszkodnak egy buta, gyanútlan behemótra, és átveszik az irányítást felette. Testrablók ők, idegeneket szolgáló, rafinált megszállók. Nem hívta őket senki, nem szavaz rájuk senki, mégis itt vannak. És maradnak.

Mielőtt elmegy nyaralni az egész társulat, illene valami évzáró ünnepélyt tartani. Bizonyítványosztással, ha volna erre alkalmas tanári kar. Ősszel nyilván kezdődik elölről a háború, de most mindenképp rápihennek. Az Előrehozott Választás is aluszik, álmában csenget egy picit, a leghangosabbak is maximum őszre várják. Előbb jöjjön az ó, ió, ció, vakáció!

Szeptemberben - illetve kora augusztusban - új tanév következik mindenképp. Akár marad Gyurcsány, akár megy. A miniszterelnök peckesen körbeügette a sajtót, és elmondta, most már tényleg nem fog fájni. Nincs több elvonás, nem nyúl a szociális rendszerekhez, nyugdíjhoz, segélyekhez, és nem egyenesíti az adóterhelést se, nemhogy síkra, de kevésbé parabolikusra sem. Eddig sajnos muszáj volt a kakaóstekercs rágós szélét majszolni, de most aztán jön a dús, szaftos közepe. Töltelékes, jó édes.

Május 31-én ez a kis ország felmeli porba hervadt fejét. Büszkén a világ felé fordulunk, és megmutatjuk, hogy tudunk mi még.

Lovagolni.

Felszórjuk világvárosunk, Budapest emblematikus terét homokkal, és lovakat hozunk oda, hogy körbe-körbe ügessenek (ezt fogjuk vágtának nevezni), huszárral a hátukon. Aztán ettől majd jön a turista, megcsudálni. Ez a nagy terv.

Geszti Péter természetesen egy zseni, de nem azért, mert kitalálta. Ezen nincs mit kitalálni, ez maga az áporodott fantáziátlanság. De képes volt keresztülverni önkormányzatokon, államon, Budapesten, hogy megvalósuljon. Igaz, ebben segítségére volt Várhegyi Attila is, aki kiváló szervező. És akinek én készséggel elhiszem, hogy egyetlenegyszer botlott életében, és jó útra tért, de azért mégiscsak papírja van arról, hogy sikkasztott. Legalább egy újévi fogadalomtétel keretében megemlíthetné, hogy leszokott.

Kell-e különösebben magyarázni, miért nem felel meg egy ló Tarzan szerepére?

Gyurcsány Ferenc egyik legfontosabb ígérete a pártfinanszírozás kifehérítése volt. Reménytelenségbe fulladó, dögletes egyeztetések után a miniszterelnök forradalmi újítással állt elő. Puch László államtitkár lett.

Ha megváltoztatni nem tudod, állj az élére.

Minden pártnak megvan a maga szent szkarabeusza. Szorgos galacsinhajtók hordják össze a hálózatok fenntartásához, a kampányokhoz szükséges milliárdokat. Ha érzékeny csápjaik pénzforgalmat jeleznek, odaszaladnak menten, és közlik, hogy ebből hány százalékot kérnek el nájlonzacskóban, használt bankókban. Ebből lesz aztán a demokrácia.

A szkarabeusz hivatalosan pártpénztárnok névre hallgat. Ő az, akiről mindenki tudja, sőt tévéműsorban mondja el, hogy feladata a lopás. Ezért a pártok igyekeznek a bogarat a háttérben, járólap alatt elszállásolni, lehetőleg nem mutogatni. Az Orbán-kormány egyik emlékezetes botránya volt Simicska Lajos APEH-elnökké koronázása - éppen azért, mert az éjszakai állat roppant randán mutat a fényben.

A tegnapi nappal véget ért a Modern Képmesék című animációs sorozat. Illetve nem ért véget, csak az MTV leadta az utolsó részt; ettől még, ahogy eddig is, az egész széria megtekinthető online, mert modernek vagyunk. Eddig is így volt, csak hát elszánt kutatónak kell lennie annak, aki a címekből kisakkozza, melyik szól munkahelyteremtésről, oktatásról vagy nyugdíjról. És hogy hol találja ehhez a háttéranyagot, ha netán két percnél bővebben érdekelné a téma - márpedig ugye az lenne a lényeg, hogy érdekelje.

Ezért dobtam össze ezt a kis ajándékot (a képre kattintva elérhető), házilag, sk., önszorgalomból, hogy el ne vesszen, amit csináltunk. Címkék, témák, és hiperlinkekkel hozzárendelt szakszövegek, tiszta huszonegyedik század. Kellemes nézelődést és egészséges továbbgondolkodást kíván a botcsinálta webmester.



(Ja hogy nyolcvan részt ígértünk? Egy dolog a kampány, meg egy másik a kormányzás, ugye. Egy harmadik pedig a népszavazás.)

A kéz, az magam felé is hajlik persze, mint tartalomipari szakmunkásnak. Nekünk, mint Indexnek és mint internetezőknek, az internetadó nem jó. Hanem rossz. De nemcsak nekünk.

Volt szerencsém több képmesében is felvilágosítani a tisztelt népet, milyen csuda dolog az internet. Nemcsak ügyintézésre és arra, hogy megszabaduljunk pár tízezer pecsétnyalótól. Hanem úgy általában. Kulturálisan. Írni-olvasni. Megnyilvánulni, információt szerezni és továbbadni. Tanulni, szórakozni, kommunikálni.



Igen, az internet jó dolog. Hogy mást ne mondjak, éppen napjainkban nyírja ki a szcientológiát, amennyiben az ő vagyonokért árusított hablatyuk ma már legalább az angolul tudóknak ingyen elérhető, és látható, mekkora hülyeség. De ez csak kevesek öröme, az elérhető tartalom egésze viszont mindenkié.

Mi sem természetesebb tehát, mint hogy összeül néhány fogalom nélküli balfasz, és kitalálja, hogy akkor ezt jól megadóztatjuk. Igen, tudják ők, hogy a digitális írástudatlanság már most is súlyos kolonc - százmilliókat költöttek egy rajzfilmsorozatra, ami erről is szól. De azért csak adóztassuk meg, mert attól meg drágább lesz netezni. Hülyék vagyunk, mondtuk már? Kúrjuk elfele, igen, igen!