Ha volna Orbán Viktor környezetében csak egyetlen mélyen vallásos ember, már szájon kapta volna. A szentségnek nem az a legfőbb ellensége, aki nem hisz benne, hanem aki a krumplilevesét melegíti rajta.
Krisztus feltámadt! Ugyanott Wartburg eladó.
Én például legfeljebb mosolygok azon az elképzelésen, hogy a Jóisten fia húsvétkor feltámadt, felméne, és onnan szórja a pénzét. Aki viszont hisz ebben az egészben, annak ez komoly ügy, mégiscsak egy szem Isten van, annak egyetlen fia, hát elég nagy szám, hogy feltámadt. Ilyenkor ővele illik foglalkozni, nem pedig ráakaszkodni, mint biciklis a teherautóra, és húsvét ürügyén szentnek eladni bármi gagyit.
2011-ben Magyarországon nem Jézusról szólt a húsvét. A show-t ellopta az alkotmányozás. Húsvét ajándéka idén nem a feltámadott Isten, hanem Magyarország Alaptörvénye.
Már az is épp elég bornírt, ahogy bármely szerencsétlen történelmi évfordulón végigmondja minden táskacibáló, hogy ő most pontosan azt csinálja, amit Kossuth és Szent István, csak ráadásul ájpeden, szóval még ügyesebb is. Az nem emelkedettebb, csak még pofátlanabb állítás, hogy valaki itt a Jóisten után másodszor éppen megszervezett egy feltámadást. Akik hisznek ebben a Jézus-mizériában, azok tudják, hogy akármilyen misztikus is a szentség, annyit biztosan tudni róla, hogy nem Schmitt Pál írja alá.
Nem érettebb viselkedés ez, mint felcsimpaszkodni a templomban a keresztre, és ott pofákat vágni.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének legvisszataszítóbb jellegzetessége maradéktalanul benne van a nevében. Az állandó díszlépés. A kérlelhetetlen, humortól és öniróniától mentes, steril pátosz. A fényes szelekbe ékelt arc. A minden büfi alá odakevert drámai filmzene. És az ezekből eredő fals hangzás, az élethazugság. A nagy szavak funkciója az lenne elvileg, hogy könnyebb legyen elviselni a kényelmetlenségeket. De ha két hete mindennap krumplileves a vacsora, akkor az nem javít a helyzeten, ha folyamatosan a Burgonya Diadalmas Visszatéréseként konferálják fel. Ez viccnek elmegy egyszer vagy kétszer, komolyból viszont már elsőre is rém idegesítő. A krumplileves, az csak krumplileves. Olcsó, tápláló, környezetkímélő, de nem az élet vize.
Növényi zsír, sovány tejpor, térfogatnövelő, állományjavító
Abban speciel hasonlít a feltámadásra az új alkotmány (naná, ezt is át kellett nevezni, mert az alaptörvény, az mégiscsak magyarabb, mint ez a nyakatekert, nyelvújított, sőt újítmányozott alkotmány), hogy nincs benne logika. A rossz krumplilevesre is hasonlít, mivel különösebb szervesülés nélkül lebegnek benne a diribdarabok.
Szentkorona meg kereszténység, egyéb retorikai elemek: ezeknek a célcsoportja jól látható, de a keresnivalójuk egy jogszabályban meglehetősen kétséges. Jogforrásként használhatatlan, rímnek épp megteszi, de az meg nem való a jogba. Az alkotmány tehát nyári slágerként is működik. Biztos ettől lesz tisztelhető.
Nyers, karcos hatalmi érdek, ipari lendülettel átnyomott betonozás: ez éppen nem újdonság, csak ennek a törekvésnek az eddigi eredménye nem Krisztus királysága, hanem Schmitt elnöksége. Hadd ne kapjak már ettől fetrengős istenélményt. Továbbá van még vazallusnak leosztott hercegség, ami Makovecz Imre számára akár egy feltámadással is felérhet, vagy legalább egy méltó nyugdíjjal, de szintén nem ad okot népi ujjongásra.
Ezeken a pophaknikon és magánérdekeken kívül – alkotmánytól merőben szoktalanul – sikerült szoborba önteni a gazdaságpolitikájukat, pontosabban azt, amit annak neveznek. Mostantól az adószabályok meg a nyugdíjrendszer kanonizálva vannak, ezek nem változtathatók egyszerű többséggel, akkor se, ha nem válnak be. Nyilván abból indulnak ki, hogy ez az egyedül helyes út, további vitának helye nincs, mivel az elmúltnyolcévben úgy volt, tehát csakis az így lehet a jó. Ezzel csak az a gond, hogy amit gazdaságpolitikaként művelgettek eddig, és most alkotmányba foglaltak, az egyrészt bevallottan kísérlet, másrészt éppen most kezdődik meg a korrekciója.
És ennek kellene most örülni. Nem is leplezi csalódottságát a pártsajtó, amiért a katarzis elmaradt, a közönség nem tombol. Pedig új alkotmányunk van! Na mi lesz, örülj már!
Nem derül ki se messziről, se közelről, hogy mi a finom ebben az ajándékban. Átvettük, le van tudva, ha már bevállalták. Egy éve hallgatjuk, milyen tuti lesz, amikor ők fognak kormányozni. Most ugyanezt elmondták az alkotmányozás című műsorban is. Igazán eltakarodhatnának már a színpadról a legendás Jó Kormányzás előzenekarai. Majd ha beérik a kövér gyümölcs, akkor fogunk örülni magának a ténynek, hogy ilyen szuper kormánypártunk van.
Ez a szöveg még egy jó sonkához képest is gagyi, nemhogy a feltámadott Krisztushoz. Ezt hozta a kormány húsvétra? Alighanem túlvállalták magukat. Nem mintha a kormánynak ajándékot kellene hoznia, erre tartjuk ugyanis a Nyuszit.
Szomorú látvány a szegény gyermek, akinek csak kakaós tejfigura jutott csokinyuszi helyett. Próbálja élvezni, de hát rossz. Aztán illemtudóan, keserű szájízzel leteszi valahol, és ott marad rágott füllel, egy kudarc emlékeként. De legalább jó nagy tejfigura volt. Megadtuk a módját a húsvétnak. Talán itt be is lehetne fejezni, jövőre már nem kell ajándék.
Utolsó kommentek