
Érdekes, hogy sem az amatőr szemészetnek, sem a házilagos vakbélműtétnek nincs ilyen tábora. Olyat csak háborús és katasztrófafilmekben látunk, hogy efféle beavatkozásokat nem jól kivilágított kórházakban végeznek, hanem a konyhában. Az otthonszülés viszont sikk, valami súlyos neopogány-panteista nőkultuszba ágyazott mitológiája is van neki, és persze statisztikái, hogy igazából nem is para, majdnem mindenki túléli, és a bronzkorban se volt másképp. Igaz, a komplikálttá váló eseteket azonnal lepasszolják a kórházba, úgyhogy szerencsés esetben már ott fordulnak fel, és akkor ahhoz már semmi köze a bábaasszonynak. Sem annak, hogy a munkadarab már kissé elcseszve és elkésve került be.
Totál elborult ötlet, hogy egy eleve komoly, és jó eséllyel tovább bonyolódó orvosi feladatot otthon vezessünk le inkább, aztán legfeljebb leszaladunk a patikába, ha kell egy defibrillátor. Az érvek túlnyomó része pedig azzal operál, hogy ez nem egy betegség, és nem egy szimpla műtét, hanem valami szakrális dolog, amit nem lehet holmi technokratákra meg intézményekre bízni. Hanem a lehető legintimebb környezetben kell világra hozni a picit, a szerető otthon melegébe.
Hogy ne legyen a gyerek hiába
Ezekkel az érvekkel az ép ész nem tud mit kezdeni, hiszen már eleve azzal kezdődik, hogy a kedves ezoterikus anyuka nemcsak a saját nevében vállalja az alacsonyabb felszereltség, sterilitás és szakértelem, továbbá baj esetén a késlekedés kockázatát, hanem istennőkomplexusában a gyereke bőrét is vásárra viszi. És épp ővele takarózik. Pedig amikor aztán a kisaranyosnak középfül-gyulladása lesz, akkor már véletlenül sem az otthon melegében kutyulja ki az antibiotikumot, hanem magától értetődően viszi az orvoshoz, a receptet a gyógyszertárba, aztán adagolja tisztelettudóan a gyógyszert, ahogy írva vagyon. És amikor a kisfia hegymászóbalesetbe szalad bele, akkor sem kardoskodik a hagyományos megoldás mellett, hanem követeli a helikoptert és a vákuumágyat, pedig a régi szép időkben nem volt egyik sem.
Vannak azonban ennél kézzelfoghatóbb érvek amellett, hogy akkreditált nőgyógyász és szülésznő helyett bábaasszonyt, szülőszoba helyett a saját lakását válassza a magyar anya. Telkiben egy szülés fél milla, császárral, érzéstelenítéssel jóval több. Egy állami kórházban – földrajzi helyzettől és minőségtől függően – száz- és kétszázezer között jár az orvosnak, harminc-ötven a szülésznőnek, plusz a nővéreknek később párezer. Meg lehet próbálni enélkül is, hallani szentéletű orvosokról, de azért az már megint rizikós, és ki merné kockáztatni a trónörököst. Például nem is ismerek senkit, aki vállalta volna nulla költőpénzzel. Na most ha ezek az árak, akkor nyilván lesz, aki fapados szolgáltatással ígér alá. Ha kivesszük a szolgáltatásból a helyszínt meg a cateringet, akkor lehet ez olcsóbb is. És a dúlák meg bábák után jön a csodadoktor, aki energiaátvitellel segíti a szülést, bár a köldökzsinórral nem tud mit kezdeni. Hiszen a természetgyógyászok sem lettek kurvára seggberúgva az energiázásért meg a homeopátiáért ebben a fene nagy demokráciában, pedig van ennek a demokráciának törvénye a kuruzslásról, csak eddig nem tartották be. Talán majd most: a varázslók üldözése minden tisztességes konzervatív kormánynak feladata. De ahogy a fenti árakból látszik, a probléma bonyolultabb, hogysem a boszorkányok megégetésével rendezni lehetne.
Otthon szülni felelőtlen, önző magatartás, mert lehet, hogy az anyának jólesik a megszokott pókhálókat nézegetni közben, de a csecsemőnek teljesen mindegy, mivel nem is lát el odáig. Neki az a fontos, hogy ha bármi gáz van, akkor a lehető legközelebb legyen a segítség. Az otthonszülés lényegében az a gesztus, amikor a végleg meghülyült Michael Jackson az erkélyről lógatja ki a gyerekét. Akit az anyagiak nem kényszerítenek, annak erre semmi oka. Majd amikor a pici már biztonságban van, lesz elég alkalma vuduzni. Egy anya nem akarhat a gyerekének rosszat.
Megkezdődött Geréb Ágnes pere
Újabb életveszélyes otthonszülés
Az utolsó 100 komment: