Hát mégsem lesz radikális és azonnali adócsökkentés az idén. Ej, a fenébe. Pedig az elmúlt nyolc évben a Fidesz lényegében ennyit árult el a gazdaságpolitikájáról: ha egyszer odaengednék őket a gombokhoz ezek a balfasz szocik, ők rögtön megvágnák az adóterheket, és onnantól már robog a magyar gazdaság mozdonya, csak győzzük elkölteni a pénzt.
A részletesebb tervekről állítólag azért nem mondhattak többet, mert nem ismerték a helyzetet. Úgy látszik, Kövér Lászlónak most mégis sikerült belenézni a könyvekbe, és kénytelen volt belátni, hogy az adócsökkentési projekt sajnos kuka. Óriási szerencse, hogy Kövér nem az első forduló előtt tájékozódott, mert akkor, amilyen karakán ember, már előbb megmondta volna, hogy gyakorlatilag a Bajnai által számított röppályán haladunk tovább, csak lesz hozzá bohócnak Semjén Zsolt, hogy ne unatkozzunk.
A valódi forgatókönyv rendkívül fontolva halad: ciklus végére csökkennek a vállalkozások adói, és majd aztán, a távoli jövőben a munkavállalóké. És ez még nem az igazság minden részlete, de még ez sem lett kibontva.
Hogy hazugsággal jutnak hatalomra, az nem újság; ez volt a tervük, sikerült. Az az izgalmas inkább, hogy miért választják inkább a hazugságot, amikor az adócsökkentés – avagy az újraelosztás mérséklése – egyáltalán nem lehetetlen. Akár be is tarthatnák ezt az ígéretet – ha nem verné keresztbe a többi.
Csakhogy a most befejeződött ciklusban sikerült magukat úgy körbeaknázni, hogy abból tényleg az a legolcsóbb kiút, ha egyelőre hagynak mindent úgy, ahogy van. Minden egyes kiadáscsökkentő intézkedésből szimbólumot habosítottak. A kórházbezárás: népirtás. Iskolák összevonása: falurombolás. Szárnyvonalak felszámolása szintén. A járatritkítás szabotázs. Az önrész – tandíj, vizitdíj, napidíj – az emberek megkopasztása. A sztrájkolóknak pedig mindig igazuk van.
A zemberek, a zemberek! Négy év minősíthetetlen, sötét ostobasága, az kavarog most fenyegetően körülöttük. Most felülnek a gályára, de túlságosan felkavarták alatta a vizet.
Eljött a hajnal, elébe mentem
Mindezen jókat lehetne röhögni, ha semmi közünk nem lenne hozzá. A prérifarkas a saját csapdájába esik, úgy kellett, úgy kellett, káposztába hús kellett. Csak hát van hozzá közünk. Még ebben a ciklusban megindul felfelé a világgazdaság, a korábban elmenekült tőke újra fellapozza Kelet-Európa térképét. Itt gyárakat lehetne nyitni, értelmes, használható dolgokat termelni, multiknak és magyaroknak egyaránt. De a mai adóterhekkel ez nem lehetséges: a magyar vállalkozó is Szlovákia és Románia felé nyújtogatja a nyakát, és gyakorlatilag semmi sem akadályozza, hogy amit csak lehet, kitelepítsen oda. Már nemcsak a milliárdosok előtt nyitott a lehetőség, hogy az adóügyileg barátságtalan országból kimentse a cégét, hanem pármilliós családi cégek is képesek rá.
Az adócsökkentés elhalasztása csak látszólag a legolcsóbb megoldás. Ahhoz kell a legkevesebb bátorság - ma. De ha Orbán Viktor legalább egy évtizedet lát előre, akkor tudnia kell, hogy a ma elhalasztott reformokért kamatos kamattal kell fizetni néhány év múlva.
Igen, amit tenni kell, keservesen hasonlítana Bokros terveire. És Gyurcsány próbálkozásaira. Elhiszem, hogy ezt rossz beismerni, főleg hogy a Fidesz szavazótáborában már ott vannak az újraelosztás kedvezményzettjei, meg a nettó hülyék, a Szíjjártó-légió. De tévedés, hogy a beismerést meg lehet úszni. Az őszödi beszédet elő kell adni. Orbán előtt még nyitva áll a lehetőség, hogy megválassza a helyszínt, a műfajt és a szavakat. A sima lebukásnál minden jobb.
A cselekvésre pedig nincs alkalmasabb idő, mint az első év. Utána már egyre nehezebb lesz. Kövér László már most is érzi, mennyire nehéz. De muszáj cselekedni, mert különben előbb vagy utóbb az elszámoltatás következik.
Az utolsó 100 komment: