Orbán Viktor állítólag nagyon ijesztően tudja azt mondani, hogy „elszámoltatás”. Ezt szocialista politikusoktól tudom; mástól még nemigen hallottam erről a veszélyről. Bizonyára azért, mert ez a veszély kifejezetten őket fenyegeti. Az elszámoltatás zsákmányállata az MSZP-s politikus, esetleg fűszerként egy-egy szabaddemokrata. A dolgozói tömegekre ettől nem jön rá a fosás; a megszorításoktól és a forintárfolyamtól már inkább. Valószínűleg ők az elszámoltatást választanák, ha cserébe elmúlna tőlük a keserű pohár. A trükk az, hogy nem múlik el.
Ez a hang nem új a Fideszben, csak eddig a leszámolás távoli vágykép volt. A magyar jobboldal előszeretettel mutogatott körbe a régióban, sőt a Baltikumban azzal, hogy nekünk is fel kellett volna törölni a padlót a kommunistákkal, és akkor nem tartanánk itt. Most óvatosabban kell mutogatniuk, mert a padlótörlős recept ellenére máshol is jelentős itt-tartás tapasztalható, a Baltikumban főleg. De ettől még hisznek benne, hogy ez a megoldás.
Az ugyan nem tiszta, hogy mégis milyen mechanizmus által húzná ki a kakából az országot az agyagbadöngölés – korai fideszes szakszó a válságkezelésnek beállított bosszúra –, de az ő dolgukat biztosan megkönnyítené a rivális megszűnte, annyi meg nekik elég is. Az MSZMP is egész békésen elkormányozgatott, amíg nem volt más jelölt.
A hörcsög éve
Szűk esztendők várnak a szocialistákra, van mitől félniük. A fideszes pártsajtó olykor vérben forgó szemekkel ábrándozik arról, milyen dicséretesen számolt le Putyin Hodorkovszkijjal, de a csatlós kiskutya csak csahol, harapni nem az ő dolga. Szibériai gulág biztos nem lesz. Viszont a magyar politika hű tükre az adórendszernek: bárhol túrunk bele, valami bűncselekmény (ejtsd: disznóság) mindenhol található. Az eredendő bűn nemcsak a civil vállalkozókat nyomja. Nem olyan nagy kaland lefejezni egy pártot; ha a korrupciós sajtóvádak felének van alapja, az is elég. Csak kell hozzá egy olyan igazságszolgáltatás, amely a törvényt végrehajtja. Mármint az engedélyezett, kijelölt esetekben, és csak azokban. Esetleg felállhat egy pártpénzügyőrség, bekéri a kampányszámlákat, és helyből kioszt ezer év helyszíni bírságot.
Kicsit talán álszent lesz a színjáték, mert köztudott, hogy a tolvajlás egyetemes, hogy nem az erkölcsök és a gátlások különböznek, hanem a lehetőségek. De igazából nem is vár ilyenkor senki igazságtételt. Elég helyette a bosszú.
A szocik pontosan tudják, hogy szűk évek jönnek. És mit csinál egy szorgalmas erdei állatka ősszel? Bespájzol télire, hogy legyen esélye kihúzni. Perköltségre, pártfinanszírozásra, kampányra. Ugyanígy tesz az éhes proletár. Mint a visszavonuló hadsereg: az állatokat elhajtják, a gépeket elszállítják, a maradékot felperzselik. Döntsd a tőkét, elvtárs, ki tudja, meddig döntheted. Ilyenkor szokás állami gazdaságokat és egyéb vagyontárgyakat kijátszani saját zsebre, pártalapítványokat feltölteni. Az eljövendő elszámoltatás vádpontjait még csak ezután követik el.
Amiért megérdemelnék, azért nem lehet büntetni. Rossz kormányzás, tutyimutyiság, gyávaság ellen nincs törvény. Az nem büntethető, hogy hitelből osztogattak, aztán féltek jóvátenni, meghátráltak egy hülye népszavazástól, és megpróbáltak visszakushadni a mocsárba. Hogy megint elmagyarázták hosszú bizottságokban, mit miért nem lehet megcsinálni. Ezekért elvileg nem jár más büntetés, mint a választások elvesztése, az ellenzéki lét. Meg a hátralévő idő, amikor a spájzolás közben mégis meg kell tenniük mindazt, amihez eddig gyávák voltak.
Jólesne pedig a magyarnak, ha a szocialista kísérletért, miután másodszor is elbukott, valaki végre felelne. Nemcsak a sortüzekért, hanem az ötletért magáért, és persze leginkább azért, hogy őt, a gyanútlan magyart újra bepalizták, elhitették vele, hogy a jóléte valós, sőt fokozható. Cinkossá tették, ezért most kétannyira dühös, és akasztaná a saját bűntudatát bárki más nyakába. Feszítsenek meg valakit, attól megkönnyebbülünk, lehúzzuk, és kész. Legfeljebb nem bontjuk ki az igazság minden részletét.
Utolsó kommentek