A mai Népszabadság olvasóinak különleges figyelmességben van részük: Gyurcsány Ferenc ezúttal közvetlenül, saját tollából szól hozzájuk. Az anyag címe Megegyezés. Borzasztó cím, és nemcsak azért, mert ásítóan unalmas, hanem mert már a cím se igaz. Még nincs megegyezés. Ez egyelőre egy Szerény Javaslat.
Nyuszi hopp
A szövegnek azért kellett megszületnie, mert az SZDSZ, amióta újjászületett liberális lett, verni kezdte a bokrot az icipici botocskájával, hogy onnan a nyuszit kiugrassa. Programot követelt, mégpedig olyat, ami adócsökkentésről szól, és annak forrását is megjelöli. Ebből az első – az ígéret – mindig is ment Gyurcsánynak:
A második, az maga a nyúl, amit néppártok szívesebben tartanak a kalapban. Hogy ugye miből. A miniszterelnök le is írja a rossz gyakorlatot: „úgy ígérünk adó- és járulékcsökkentést, hogy nem mondjuk meg, ennek következtében kinek fog kevesebb jutni a tortából”, és bevallja, ebben ők is ludasak voltak régebben, egykoron, a múltban – viszont a Fidesz még náluk is ocsmányabbul hazudott, mert ők még osztogatást is ígértek a kevesebből.
A dolgozat első felét, amely a magyar politikai hagyományt, adómorált, mentalitást, panaszkultúrát, meg ehhez képest az európai példákat tárgyalja, bárki élvezni fogja, aki nem olvasta ezt már két-háromszor Gyurcsánytól. Lehet rajta nagyokat bólogatni. De most már a líra kevéssé érdekes, mint hogy mit akarnak tehát csinálni. Például mert attól függ a túlélésük, hogy az SZDSZ-nek tetszik-e.
Akkor tehát lássuk a medvét, függöny fel: kinek jut kevesebb a tortából?
Csoda történt. Azaz fog történni. Senkinek nem jut kevesebb. Mindenkinek több jut. Nagyobb kenyeret kell sütnünk, és akkor nem kell elvenni senkitől. Hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe!
A szociális rendszeren belül lesznek kisebb módosítások, de pénzt onnan nem veszünk ki. Sem a nyugdíjakból. Sőt, rendszerszintű reformok se lesznek már. Akkor vajon honnan lesz fedezet a – fuj, milyen rossz emlékű kifejezés! – tíz százalékos járulékcsökkentésre?
Hullapelyhes
Egy nagy Fehéredést várunk. Ha a Fehéredés eljön, akkor a kevesebb több lesz. Akarjuk ezért buzgón a Fehéredést, tegyünk érte, és reméljük a legjobbakat.
Ha kevesebb lesz az adó, akkor majd többen fogják befizetni. Ennyi az alapvetés. Ezt a populista elképzelést ugyan porrá zúzta az MSZP és a független közgazdászelit még 2006-ban, de úgy látszik, mostanra sikerült össszeragasztani.
Gyurcsány persze szorultabb helyzetben van, mint a kampányban vígan vetítő Orbán: az „adócsökkentés mint önmaga fedezete” elmélet megvalósulására semmilyen garancia nincs, sőt még a végén azt mondja az SZDSZ, hogy felelőtlenség. Óvatosabban tervez ezért. Fokozatos tehercsökkentések jönnek, és ha jók lesztek, gyerekek, akkor kaptok még. A 300 milliárdos etapok fedezetét letétbe helyezik a költségvetésben, így ha esetleg ez a simlis csempésznép mégse hálálná meg, hogy 29 helyett már csak 24 százalék a járulék, akkor sincs nagy baj, már azon kívül, hogy ezekkel kell felépíteni a kapitalizmust. Viszont akkor a további enyhítésnek lőttek. Ez egyébként ügyes konstrukció: aki mostantól nem fizeti be az adókat, az ne is rinyáljon adócsökkentésért, hiszen ő maga zabálja fel a jövőt.
Aki nem hajlandó fehéredni, az jó, ha tudja: zéró tolerancia van. Vagyis azok a vállalkozások – sőt, komplett ágazatok –, amelyek eddig csak feketén voltak működőképesek, és az első lépcső nem teszi őket rentábilissá, azok vagy bezárnak, vagy kénytelenek lesznek a megtakarítást adóellenőrök és ügyvédek zsebébe gyűrni, a börtönt elkerülendő. Ez kissé bizonytalanná teszi például az uniós fejlesztésekről festett toronydarus anzikszokat, mert mondjuk az építőipar pont olyan, hogy még Kóka miniszter se talált egy fehéret közte. Ki fogja felépíteni az Új Magyarországot, ha csak svarcban éri meg?
Ezzel a virágcsokorral érkezik Gyurcsány Ferenc az SZDSZ-hez. Ha ebből kellene a szabaddemokratáknak kitalálni, menjen-e vagy maradjon, nem lenne könnyű dolguk. Hiszen ugyanezt a bokrétát lengeti évek óta a Fidesz, csak az ő programjuk még ennél is kidolgozatlanabb, elnagyoltabb, gyávább volt - mert nem taposta senki a hasukat, hogy legalább egy picit árnyaljanak. A kékek mégsem fognak belepusztulni a dilemmába: az SZDSZ nincs abban a helyzetben, hogy kockáztasson. Minden napra szükségük van, hogy legalább 2010-ig összeszedjék magukat. Minden nap haladék. Csak ürügy kell, hogy időt nyerjenek. Valami, amit cselekvési tervnek lehet nevezni, hogy látsszon, az SZDSZ nem biankó csekket adott. Gyurcsány Megegyezése erre pont megfelel. Ló nincs.
Utolsó kommentek