Kimegy az ember egy sörért félidőben, és mire visszaér, nem ismer rá a csapatokra. Nemrég még teljesen nyilvánvaló volt, hogy Gyurcsány Ferenc a józan, reális, és az elkerülhetetlen áldozatokat el nem hallgató felelős hazafiság egyszemélyes élvonala, aki nem kertel, hanem megmondja, hogy át kell rendezni az országot, mert ránk rohad. Nagyon őszintén mondja, nincs más. Lesznek tüntetések, fájni fog, de meg kell tenni. Orbán Viktor meg az a figura volt, akinek semmi sem drága, és szociális demagógiában tekergőző pajorként rágja a jövő gyökerét. Mindenkinek szükségletei szerint - így vartyogott az iszapból.

Egy hét alatt fordult a kocka. A szöszösöltönyös, eccerű szegényembernek álcázott Orbán lerúgta a gumicsizmát, és megmondta, hogy igenis vissza kell venni ebből-abból, például a nyugdíjakból. Mondott még sok egyebet, de azt megírtam, még mielőtt kimentem sörért.

Az MSZP két nap alatt csinálta meg a kézifékes fordulót. Összes szájával ordít: a Fidesz elvenné a nyugdíjat! Éhező nénik, makkot gyűjtögető bácsik! A Fidesz leállítaná a fejlődést! A metrót! Európa, segíts!

Gerontokrácia

A főszólam ez lesz: védjük meg a nyugdíjasokat. Kövér célcsoport: kábé egy új többségnyi. Még a végén népszavazunk a svájci indexálás megmentéséről. És én nem megyek el, megint nem.

A nyugdíjrendszer pont az a terület, aminek fenntarthatóvá alakításáért egy tyúklépést se tett a Gyurcsány-kormány. Szó, az volt róla, én öntöttem dalba, de nem történt semmi. Sőt mint az etetőgép a csirkegyárban, automatikusan löktek egy nyugdíjemelést, amikor épp kampányoltak. De legalábbis beszúrták az aktuális szavazás elé a következő részletet a Különleges Juttatásból. A nyugdíjast ugyanis tizenhárom havi járandóság illeti meg tizenkét hónapra. Az évgyűrűket az ortodox Kádár-naptár szerint számolják; ami csak amolyan átvitt értelem, ilyen hülyeség akkor se volt. Igen, a köztisztviselőknek is van ilyen, az se normális. Tessék rendesen kifizetni, aztán majd ő beosztja.

Nem mintha sajnálná bárki a nyugdíjastól a kis pénzecskéjét. Orbán felvetése - tegyük fel most, hogy nagyjából jól tudjuk, mit mondott - nem embertelenségből és fasiszta-spártai gyökerű idősgyűlöletből fakad. Ahogy senki másé, aki eddig beszélt erről. Vagy a segélyezés átalakításáról, neadjisten arról, hogy a szolgáltatásért fizessen valamennyit az is, aki igénybeveszi. Azért mond ilyet Orbán viktor, mert tudja, hogy a fennálló rendszer nem finanszírozható. El lehet menni Szlovákiába, megnézni, mennyi ott a nyugdíj. De hiszen ezt már hallottam valahol!

Ni, hát ugyanattól a nagyorrú reformertől, aki most kézzel-lábbal védi a nyugdíjemelést. Nem a nyugdíjakat, hanem egyenesen az emelését. Miközben tudjuk, hogy az akkora teher a költségvetésen, mint az egészségügy, a felsőoktatás meg a szárnyvonalak, amiket ugye kivont lézerkarddal kellett megreformálni. Ha nem több, mint ezek együtt.

Tintahal, tintahal, csipkés tintahal

Aha, térfélcsere volt! Most a sárgák játszanak a jobb kapuba, és a pirosak a balba. Jó volna, mi? Az tetszene, ha ilyen egyszerű lenne a játék? Hát nem ilyen egyszerű. Hadd mutassak be egy fogalmat: személyes integritás. Na, ez mi lehet?

Valami olyasmi, hogy a szájnak meg a seggnek bejáratott szerepe van a táplálkozásunkban, és nem csinálunk egyikből másikat, mint a tintahal, ami egy nyálkás puhatestű. Ha most Gyurcsány előadja a polgári szociális bázist meg mindazt, ami eddig Orbán volt, az gyomorforgató lesz. Orbán színeváltozásait már megszoktuk, Gyurcsány eddig egyet fordult, csikorogva. Nincs olyan jól csapágyazva. Nincs esély arra, hogy hitelesen adja elő az alanyi jogok bajnokát. Nem színház ez, tévedés ne essék, Shakespeare nem úgy értette.

Ahhoz másik madám kell, értem? Akkor tessék lelépni, és átadni a terepet Kiss Péternek vagy Szili Katalinnak. Ha az MSZP elkúrással óhajt nyerni, ahhoz nem Gyurcsány kell. Ahhoz nem kell Gyurcsány. Akárhogy is ajánlkozik. Neki ez a jelmez már sose lesz passzentos, legfeljebb egy Kenó-manó lehet belőle. És ki szavazna egy ilyen gyanús figurára?

Amit eddig művelt, az keveseket tett támogatójává. Hiszen a hiány csökkentésén kívül alig történt-történhetett valami; ami igen, az hitelből. Nem volt itt semmiféle nagyreform. De amiről beszélt - Őszödön és egyebütt - az elég volt, hogy egy minimális bázist kialakítson. Még többeket győzött meg arról, hogy a válság valós, és a jövőt veszélyezteti. A közgazdászok, a gazdasági elit, a hetilapolvasó polgárság azért nem fordult szembe vele, mert egyetlen kihívójával, Orbán Viktorral szemben ő legalább annyit mondott, átlátja a helyzetet, tudja, hogy baj van, és lépni kell. Akkor is, ha az nem lesz népszerű. Nem is volt az.

Hazudni pedig

Nem fordult el tőle addig az SZDSZ sem. A kisebbik rossz volt. A népszavazás és a félidő eredményeképp elővett mosolygós bohócálarc azonban véget vetett ennek. A miniszterelnök kijelentette, és ezúttal nem frakcióülésen, hanem széles e hazában, hogy most már igazán nem fog fájni senkinek. Pedig tudja, akit érdekel, hogy volna még hátra néhány kellemetlen műtét. Nemcsak a nyugdíj terén, hanem a segély és a munka világa közé vert hidakat illetően. Igen, ilyen költőien is lehet azt mondani, hogy pöcsvakargatásért nincs ingyenebéd.

Orbán színvallása nem egyenértékű az öszödi beszéddel, hanem arra adott stratégiai válasz. Zárt körből, szabadon értelmezhetően kibocsátott jelzés, hogy a széteső, primitív mangafigurát, a népszínmű vitézlászlóját államférfi játssza, aki pofont is tart kéznél szükség esetére. A munka, amire embert keresünk, nem túl nehéz. A Kisebbik Rossz nem ad választ mindenre, nincs közvetlen kapcsolatban Istennel, és érintése nem gyógyít. Egyszerűen csak ő a kevésbé látványosan hazug. Ezzel nyert Gyurcsány 2006-ban. Ezzel nyerhet Orbán 2010-ben. Vagy még előbb. Orbán fél lába a kengyelben van, és a lovát Gyurcsány Ferenc nyergelte fel. Hiszen a Kisebbik Rosszt konstruktíve megszavazhatja a Gazdasági Ráció Pártja - amíg a parlamentben van, és ha az  a párt ekként emelkedik fel hamvaiból, és nem zöldhippiként. Már ha nem lesz a Kisebbik Rossz túlságosan klerikális - de hát nem lesz. Neki az Isten csak bokréta a kalapján. Elmondta ezt is titkos beszédében.

Amely egyelőre szabadon értelmezhető, és szabadon tagadható. A tagadóáramkör már üzemmeleg, Szíjjártó Péter erre is jó, a stáb megszokta a tintahal-létet.

De minek már tagadni, amit csinálni kéne?