Eddig se volt minden világos, de most már végképp kiborult a sötétség. Nem a szög bújt ki a zsákból, hanem egy fallosz, a Navracsics Tibor álarcával a hegyén. És így szólt: a lenépszavazott forrásokat lottóból kell pótolni.

Igazán rájuk bízhatjuk az országot, már holnaptól.

A népszavazást meghajtó felháborodás, ugye, abból eredeztethető, hogy a Magyar Szocialista Párt és csatolmánya nem bontotta ki az igazság minden részletét. Szövegeltek jobb egészségügyről meg felsőoktatásról, azt meg persze nem árulták el, honnan lesz erre pénz, hogy ők ehhez külön díjakat fognak szedni. Sőt tagadták. A háborodás jogos. Hazudni márpedig nem szabad – ez az újságírás alapszabálya is, by Deák Ferenc.

A forrásmegjelölés hiánya miatt utasította vissza az Alkotmánybíróság – a maga meghaladhatatlan bölcsességében – az ingyensörről szóló népszavazási kezdeményezést is. A szociális népszavazás kérdéseit meg nem utasította el, mivel azok nincsenek a költségvetésben. Eleve nem értem, miért nyúlkál bárki is a büdzséhez. Ha itt költségvetésről lett volna szó, nem is tartunk népszavazást. Oszt jónapot.

Szíves tájékoztatásul: a vizitdíj eltörlésével, és a korábbi támogatás visszaállításával kábé száz-kétszázezer forintot buknak a háziorvosok, egyenként, havonta. Erről tetszettek szavazni. Gratulálok ismételten.

Miért nem hangzott el már a kampányban, hogy „és ezt a pénzt lottóval meg játékgéppel fogjuk pótolni?”

Miért? Miért nem bontották ki ezt a jó szaftos részletet?

Felelős politikai erő – mert ilyet keresünk ugyebár Gyurcsány helyére – kész tervvel lát neki egy hadjáratnak. Nem helyben kitalált faszságokat motyog, mint hülyegyerek a táblánál. Nem álmából felkeltve kellett nyögnie valamit Navracsics Tibornak, a Jobboldal Eszének. Volt idő felkészülni.

Féleszű rabló

Játékgépből egészségügy! Óriási ötlet! Végre sikerül bevonni az inaktív lumpokat az ellátás finanszírozásába!

Eszem-faszom megáll. Tényleg: minő nevetséges stratégia, hogy az egészségügy finanszírozásához az igénybevevőktől kérjünk pluszforrást. Milyen erőltetett, nyakatekert összefüggés! Leszavazzuk, abcúg! Mennyivel logikusabb, fenntarthatóbb és tervezhetőbb, ha a szerencsejátékhoz kötjük!

Alulfizetettek az orvosok? Irány a félkarú rabló. Nincs pénz ultrahangra? Flipperezz többet! Hozzáhülyültünk a rajongóinkhoz? Hja, a szerencse forgandó.

Még csak nem is a cigaretta adóját akarják felpántlikázni, mert az netán összefüggne az egészséggel. Csak hát túl sokan dohányoznak, ugye. Akkor kéne mondani egy olyat: drágább lesz a cigi. Olyat pedig nem mondunk, mert beszariak vogymuk mi itt az új többségben, a nemzetegyesítő összefogásban.

És az is mellékes persze, hogy a játékadót eddig is elköltöttük. Hogy honnan vegyük el? Dömdödöm.

Navracsics úr, magát szopatják. Tudom, hogy nem ennyire hülye. Sőt túl okosnak tűnt. Programadás, meg Jövőnk konferencia, mi? Ugrálsz, köcsög? Nosza kapott pár ostoba szöveget. Vedd és olvasd fel. És égj, mint a csipkebokor.

Süssünk, süssünk valamit

Itt állunk két év elkapkodott reformkísérlet után. Tudjuk az Őszödiből: hét lakat alatt, rohammunkában készültek a reformtervek, nehogy kiszivárogjon valami. Meg is lett az eredménye. Az egyetlen siker talán, hogy az ország értelmesebb fele felfogott annyit, muszáj lesz mozdulni. Akárhogy hívják a miniszterelnököt.

Hívják akár Orbán Viktornak vagy Navracsics Tibornak, felőlem. Nem számít, nem színház ez, és nem lokál. És akkor mi lesz? Mire készüljek 2010-ben? Megyünk a Bakonyba kincset ásni? Varázsolunk, baszod? Vagy mindent lottóból fizetünk most már?

Egy lépést sem láttak előre. Ebben az egy győzelemben sem látták meg a felelősséget és a lehetőséget. Abban a pillanatban, amikor előkerült a kérdés, hogy mennyi az annyi, szégyenletesen leszerepeltek.

Mátyás királynál – így tartja a legenda – jelentkezett egyszer egy szélhámos, aki azt állította, ő szalmából kenyeret tud csinálni. Több se kellett az igazságos királynak, tömlöcbe vetette az alkimistát, és utánadobott egy zsák szalmát. Jövő héten beszéljünk – üzente a király.

És ezek nekünk akarnak nagyobb kenyeret sütni. Ennyi ésszel.