163 millió forinttal támogatja az állam az MTV új animációs sorozatát, a Modern Képmeséket. Mint a WBlog megtudta, a sorozat szövegét Tóta W. Árpád, az Index főmunkatársa írja. Exkluzív interjúnkban tetemre hívjuk a fenegyerekként tetszelgő publicistát: miért és hogyan szolgálja a Gyurcsány-kormány nemzettöppesztő „reformjait”.

-    Olvasóid egy részét meglepte, a másikat meg se lepte, hogy rajzfilmet készítesz a Magyar Televíziónak, közpénzből. Még nem látta senki a filmet, de jogos felvetés, hogy ha a kormány pénzt ad filmre vagy akármire, akkor abból közvetlenül vagy közvetve, de seggnyalás lesz. Hídember, Népszava, satöbbi. Eladtad magad a komonistáknak?

-    Felvilágosító munkát végzünk. A Modern képmesék elsősorban ismereteket közvetít. Abban, gondolom, nincs vita, hogy ha a polgárok tudják, mi az a költségvetés, vagy mit jelent az egészségbiztosítás, az jobb, mint ha semmit se tudnak. Igaz, elképzelhető olyan politikai erő, amely varázslással kampányol. Ha lenne ilyen, nekik nem volna érdekük, hogy számolni kezdjen a választó. De az már az ő bajuk.

Lesz epizód arról, hogyan működik a nyugdíjrendszer, mi a piaci verseny, és lesz filmecske a hálapénzről meg a korrupcióról. A filmeknek én csak a szövegét írom, az animációt M. Tóth Géza és stúdiója készíti. A MeH és az NFÜ (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség – a szerk.) szakértői anyagokkal és pénzzel szállt be, az MTV pedig megszervezi és leadja.

-    Milyen szakértői anyagok ezek?

-    Nyilván nem én fogom kitalálni és kikutatni, mennyi hálapénz forog évente, vagy hogy mit kéne csinálni a közlekedésben vagy a hulladékgazdálkodásban. Néhány szakember, főleg közgazdászok, írtak nekem egy-egy rövid hátteret minden epizódhoz, hogy mi az ábra. Ebből lesznek aztán a rajzfilmek narrációi.

-    Na de ha az NFÜ és a MeH szakért, akkor nyilván nem lesznek benne az ellenzéki vélemények.

-    Nem hát. Itt nem vélemények vannak, hanem tények és néhol megoldási javaslatok. Abból viszont momentán nincs ellenzéki verzió. Rajtam nem múlna, de a Fidesz programja titkos, és a Rogán nem hajlandó megadni a jelszót.

-    Tehát mégiscsak a kormány szája íze szerint készül a sorozat.

-    A Képmesékből egy ésszerűen működő, és ezért virágzó kapitalista ország képe rajzolódik ki. Én ebben a vízióban hiszek, és ennek személyes okai is vannak. Ez az, amire hatévesen rácsodálkoztam, amikor végre kimehettünk a Daciával Ausztriába és Németországba. Azóta kiderült, hogy ennek ára is van, nemcsak úgy nő a földből. De szerintem megéri így is.

Magyarország jelenleg nem ilyen. Tehát a vízió eléréséhez bizony változtatásokra van szükség. Hogy milyenekre, arról lehetne és kellene vitatkozni. Az átalakítás szükségességének tagadása viszont nem releváns hozzászólás. Én a magam részéről átlépek rajta.

-    Így viszont sérül a középen állás doktrínája.

-    Ami egy baromság. Két hülye közt minek középen állni? Ha az egyik szerint kétszer kettő öt, a másik szerint meg kilenc, akkor az lenne a korrekt álláspont, hogy kétszer kettő hét? Nem: az négy, akkor is négy, ha ez közelebb áll az egyik hülyéhez.

-    Jól megfizetnek ezért?

-    Amikor ezzel az MTV megkeresett – márciusban –, akkor épp azon töprengtem, hogy mi legyen az idei projekt. Régóta gondolkodom egy könyvön, ami kisgyerekeknek magyarázná el a világot, amiben élünk. Nem az ókori Rómát, hanem a mai Magyarországot és Európát. Benne lenne, hogyan működik a Parlament, meg az is, hogy ezek a bácsik időnként lopnak és üzérkednek. Ez a sorozat szinte lefedte az ötletemet, ezért vállaltam el. Amúgy ha cikknek számolnánk egy szöveget, akkor kábé piaci ár, de az összes meetinggel meg egyeztetéssel meg egyéb szívással már inkább kemény taposómalom. De hát a hazáért mindent.

-    A kétszerkettő vége mégis az, hogy ez a sorozat a kormánypártoknak segít, és az ellenzéknek árt. Tehát oda a függetlenség, Gyurcsány-huszár lettél. Milyen érzés? Fausti pillanat?

-    Harmadszor jössz elő ezzel, de hát mit várhat az ember egy ilyen fikagéptől. Ugye azt mondtam, hogy egy virágzó kapitalista országot rajzolunk. Egy normális országot. Na és szerinted 2010-re a Gyurcsány-kormány ezt megteremti? 

-    Nyilván nem.

-    Nahát. Esetleg leváltják. És ha aztán másik kormány lesz, akkor megnézem, hogy vajon egy ésszerűen működő kapitalista országon dolgoznak-e, vagy sem. Meg persze azt, hogy hogyan. Engem nem érdekelnek a személyek. Ha tíz év múlva összedől az ország, akkor a gyerekemet se fogja érdekelni, szimpatikus fiú volt-e a miniszterelnök, amikor ezt apáék generációja elkúrta.

-    500 ezer vizitdíjból reklámozza a hazaáruló kormány a megszorításokat. Egyelőre ennyi a sajtóvisszhang.

-    Hát ja, lehet ilyen földbuta módon is politizálni. Éppen ettől próbálunk elmozdulni. Ha ezen a szinten maradnánk, akkor napi két percben Várhegyi Attilát meg Torgyán Józsefet mutogatnánk. Lélegeztetőgépre átszámítva.

Nemcsak megszorításokról szól ez – arról is –, hanem szokások megváltoztatásáról. Például hogy ne toszd már ki a szemetet a patakpartra, mert egyrészt a szádba lép a hatóság, másrészt meg bunkóság és ostobaság. Arról, hogy a saját cégnek leboltolt pályázat is korrupció, de a gyorshajtó és a rendőr megegyezése is az. Nem tudom, ennek mekkora  a hatásfoka. Azt viszont tudom, hogy míg a Német-Római Császárságot alaposan megtanítják már általános iskolában, addig a mai Magyarországról, a saját hazánk működéséről és kihívásairól legfeljebb egyetemeken esik szó.

Ennek az országnak az az egyik legsúlyosabb betegsége, hogy roppant igény van egyszerű válaszokra, és hogy ezek meg is születnek. Eközben a problémák viszont nem egyszerűek, hanem bonyolultak, és ketyegnek rendületlenül. Mégis tömegek hiszik azt, hogy Magyarország bajára konkrétan az a megoldás, ha holnap Gyurcsány lemond; másik, kisebb tömeg szerint meg az, ha Orbán abbafejezi a kerékkötést. Hát nem ilyen szimpla ügy ez. Abban bízom, hogy legalább egy keveset árnyalhatunk rajta. Aztán ha 2010-re ettől egy kicsit okosabb lesz a választó, akkor a pártok se lesznek rákényszerítve, hogy hülyék legyenek. És akkor aztán felőlem nyerhet akármelyik.